Szó szerint kiestem az ágyból. Hülye ébresztő. Most minek? Szombat van. És KILENC óra?!!! Én fel nem kelek. De muszáj. Anyám agyonvág, ha nem megyek le oda. De hova is? Nem fog az agyam rendesen ilyen korán. Azok a libák csak nem halnak bele, ha kések egy kicsit. Úgy még fél órát. Ha már vártak rám egy órát, akkor ez a 30 percecske meg se fog kottyanni nekik. Na, jó. Feltápászkodtam a földről, majd bizonytalan lépésekkel és tapogatózva indultam meg a fürdőszoba felé.
Oké, azt hiszem sikerült elfogadható állapotba hoznom magam. Nem szoktam ennyire betegen kómás lenni még, ha ennyire korán van sem. Ez is azért van mert az a síkhülye Maya éjfélig azzal cseszegetett, hogy állítsam be neki RÓZSASZÍNRE a Facebook profilját! Mire én rájöttem, hogy azt hogy is kell és, mire ő kiválasztotta, hogy melyik színárnyalt kell neki… Botrányos. Többet se segítek neki. Hogy lett ilyen lánya Sam néninek?! Katasztrofális, de komolyan.
Még egyszer utoljára végigpillantottam a tükörképemen, majd fintorogva, de a kezembe kaptam a magas sarkú cipőmet és elindultam a tükrös terem felé, ahol elvileg próbálnom kéne a hülye libákkal. De jó. Elcseszik a napomat. Na velük még is bírok, de ott van Hemsworth… Az életben nem lehetett volna olyan szerencsém, hogy Brendont vagy Sebastiant kapjam. Neeem, épp azért Hemsworth került hozzám, aki fogadni mernék, hogy inkább folytja magát egy kanál vízbe, mint, hogy azt tegye amit én mondok. Bár hol itt a gond? Ha megfullad, akkor máris sokkal kevesebb problémával kell szembenéznem.
- Na, szóval. Mindenki tudja, hogy nem vagyok egy tündi-bündi kisangyalka és nem fogok itt bájologni veletek, hanem megmondom a kemény igazságot. Kezdjük rögtön az elején: Gondolom, tisztában vagytok vele, hogy az anyám modell, így tudok egy s mást a divatbemutatókról. Ezért meg kellett állapítanom, hogy a járásotok, a testtartásotok és a kisugárzásotok tropa. Borzalmas. Na már most, ezeken mind javítani fogunk. Legalábbis meg próbálom korrigálni azt a tömérdek hibát, amit rajtatok találni lehet. – magyaráztam a felállított kifutón járkálva.
- Nagyon remélem, hogy mindenki elhozta a szükséges felszerelést. Remek. Cipőket le, és mindenki vegyen el onnan egy könyvet. – mondtam, miközben én is elvettem egy vaskos kötetet a kupac tetejéről. Én magamon hagytam a magas sarkút. Egy: milyen lenne már, ha én nem tudnék járni és úgy akarnám tanítani őket? Kettő: Meg kell nézniük, hogy körülbelül, mit kell elérniük.
- Sorakozzatok fel ott lent. Igen, egymás mögé. Hemsworth te is. Egyenes hát, enyhén felszegett fej, könyvet a fejtetőre. Lassan körbesétáltok szépen a termen. – mondtam, miközben ugyanazt elvégeztem a színpadon én is. Utálom ezt, de mit tegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése