Cappuchinommal kezemben és egy rakat mappával hónom alatt sétáltam be a próba terembe. Rám nem vonatkoztak a szabályaim, csak a tanítványokra. Mit fogok én kezdeni ennyi libával? Nyugi Zoe, megoldod. Mint eddig mindent. Kerestem egy széket, majd szépen lepakoltam rá a cuccaimat. Hol van ilyenkor Emma? Miután megtudta, hogy ma Sebastian Acerlottal fog egy helyiségben tartózkodni, nem lehetett kirángatni a fürdőszobából. Pedig én szoktam órák hosszat készülődni, nem Emma! Kifordult magából a csaj. Csak tudnám miért az iskola legtahóbb pasijaira bukik. Tegnap este így is azt hallgattam, hogy mi Sebastian kedvenc színe, parfümje, kedvenc alkoholtartalmú itala, étele, hány kilóval született, hány barátnője volt és még hónapokig sorolhatnám. Csak tudnám Emmának honnan van erről a baromról ennyi információja. Se baj, egyszer még ez is kapóra fog jönni.
- Csak, hogy ideértél - jegyeztem meg epésen, majd beindítottam a hifit és betettem egy válogatott albumot. Valamire nekem is fel kell ébrednem, ha ez a rohadt kávé nem segít a helyzetemen. Ahogy felvettem magassarkúmat, amitől legalább tizenhét centit magasodtam a tükör elé álltam és megpróbáltam visszaemlékezni, vajon hogy is sétáltam fel-alá hat éves koromban a színpadon. Lecsuktam szemeimet, de merengésemből egy idegesítő magas hang zökkentett ki. Istenem, ha ma egésznap ezt fogom hallgatni, megőrülök.
- Zoe, szerinted a méregzöld ruhám tetszeni fog Sebastiannak? Álítólag ez a kedvenc színe - magyarázta hadarva a lány, miközben mogyoró barna göndör tincseit igazgatta a hatalmas tükörben és szemüvegét húzta le szeméről.
- Biztosan ma is elvarázsolod... - köptem cinikusan a szavakat miközben megigazítottam ruhámat. - Csak ne kelljen kanállal felszednem téged a földről... - mormogtam már inkább csak magamnak, majd kisétáltam a teremből és Massie terméig meg sem álltam.
Neki dőltem az ajtó félfának, majd végig néztem a megdöbbent lányokon. Hát igen, Massie-nél nincs kegyelem, de ez az egészben a szép. Rendre kell tanítania őket. És nekem is ezt kell tennem.
- Neked is szép jó reggelt, Amarilla - mondtam a lánynak miközben végig hallgattam reklamációját, miszerint, nem marad egy légtérben Massie-val. - Figyelj Amarilla, azért kerültél ide, mert Massie kemény tanár. Hiába tudsz a színpadon járni, nem vagy elég kecses. Hallgass Mass-re, de azért ne hagyd neki, hogy megalázzon. Rendben? - mondtam a lánynak, majd kacsintottam egyet Massienak és visszasétáltam az álítólagos "A" csoporthoz. Ha már "A" csoport, igazán csinálhatnának úgy, mint akik meg is érdemlik, hogy itt legyenek. Istenem, egyik gyatrábban jár mint a másik. Anyám pénteken ideállít, meglátja a modell jelölteket és fejvesztve fog visszarohanni Amerikába. Lehet, hogy nekem is jobb lenne, ha ide se jönne. Ugyse lesz jó neki, bármit is csinálok. Mert mindenben fog találni valami kivetni valót. Minek is törjem magam.
- Mindenkinek szép gyomorkorgós reggelt - köszöntöttem őket vigyorogva, majd kidobtam az üreskávés dobozomat a kukába. - Nos, vágjunk bele. Azért vagytok itt, hogy résztvegyetek egy nyári kollekció reklámozásában, melyet maga a híres Crawford Fashion feje, egy szóval az anyám tervezett meg. Mire ideér a ruhákkal, nem akarom meglátni, hogy bárki azért nyafog, mert letört a műkörme, fáradt, éhes, szomjas... stb ilyen borzalmas emberi tulajdonságok, melyekkel ti rendelkeztek. - Egész biztosan. - Első dolog felveszitek a magassarkúkat, majd megpróbáltok felállni bennünk. Nagyon fantasztikus - mértem végig undorodva a lányokat, majd elkezdtem sétálni közöttük. Első dolog. A tartás. Húzzátok ki magatokat. Fejet fel, cicit ki, hasat be. Soha ne nézzetek lefelé. Most pedig mindenki megpróbál szolídan mosolyogni. Mondom szolídan! - kiáltottam a lányokra, akiknek máris fülig ért a vigyortól a szájuk. Nem akarok meglátni még egy tejbetök vigyort. Nem az újság címlapján pózoló izomagyakat bambuljátok - szóltam rá a lányokra, majd Emmához, fordultam aki éppen tátott szájjal és remegő kezekkel nézett fel Sebastianra.
- Emma! - szóltam erélyesen a lányra, de mivel meg sem hallotta, oda kellett sétálnom. Nagyon jó. - Ide figyelj...
- Té-tét-ényleg tetszik? - dadogta Emma, mire csak szemeimet forgattam. Nem lesz ez így jó. Csak a te kedvedért vettem ezt fel - pirult el Emma a fületövéig.
- Befejeztétek a romantikát? Sebastian, indulj a tükör elé azokat pedig nem hozod be ide - sziszegtem a srácnak és a kezében tartott szemétre mutattam. - Tovább lányok, sétáljatok körbe.
- Na, jó. Ennyit erről - kikaptam Sebastian kezéből a hatalmas zacskót, majd felnyitottam a szemetes tetjét és beleszortam a zacskó tartalmát. - Gyerünk Sebastian. Állj be a sorba...
- Csak, hogy ideértél - jegyeztem meg epésen, majd beindítottam a hifit és betettem egy válogatott albumot. Valamire nekem is fel kell ébrednem, ha ez a rohadt kávé nem segít a helyzetemen. Ahogy felvettem magassarkúmat, amitől legalább tizenhét centit magasodtam a tükör elé álltam és megpróbáltam visszaemlékezni, vajon hogy is sétáltam fel-alá hat éves koromban a színpadon. Lecsuktam szemeimet, de merengésemből egy idegesítő magas hang zökkentett ki. Istenem, ha ma egésznap ezt fogom hallgatni, megőrülök.
- Zoe, szerinted a méregzöld ruhám tetszeni fog Sebastiannak? Álítólag ez a kedvenc színe - magyarázta hadarva a lány, miközben mogyoró barna göndör tincseit igazgatta a hatalmas tükörben és szemüvegét húzta le szeméről.
- Biztosan ma is elvarázsolod... - köptem cinikusan a szavakat miközben megigazítottam ruhámat. - Csak ne kelljen kanállal felszednem téged a földről... - mormogtam már inkább csak magamnak, majd kisétáltam a teremből és Massie terméig meg sem álltam.
Neki dőltem az ajtó félfának, majd végig néztem a megdöbbent lányokon. Hát igen, Massie-nél nincs kegyelem, de ez az egészben a szép. Rendre kell tanítania őket. És nekem is ezt kell tennem.
- Neked is szép jó reggelt, Amarilla - mondtam a lánynak miközben végig hallgattam reklamációját, miszerint, nem marad egy légtérben Massie-val. - Figyelj Amarilla, azért kerültél ide, mert Massie kemény tanár. Hiába tudsz a színpadon járni, nem vagy elég kecses. Hallgass Mass-re, de azért ne hagyd neki, hogy megalázzon. Rendben? - mondtam a lánynak, majd kacsintottam egyet Massienak és visszasétáltam az álítólagos "A" csoporthoz. Ha már "A" csoport, igazán csinálhatnának úgy, mint akik meg is érdemlik, hogy itt legyenek. Istenem, egyik gyatrábban jár mint a másik. Anyám pénteken ideállít, meglátja a modell jelölteket és fejvesztve fog visszarohanni Amerikába. Lehet, hogy nekem is jobb lenne, ha ide se jönne. Ugyse lesz jó neki, bármit is csinálok. Mert mindenben fog találni valami kivetni valót. Minek is törjem magam.
- Mindenkinek szép gyomorkorgós reggelt - köszöntöttem őket vigyorogva, majd kidobtam az üreskávés dobozomat a kukába. - Nos, vágjunk bele. Azért vagytok itt, hogy résztvegyetek egy nyári kollekció reklámozásában, melyet maga a híres Crawford Fashion feje, egy szóval az anyám tervezett meg. Mire ideér a ruhákkal, nem akarom meglátni, hogy bárki azért nyafog, mert letört a műkörme, fáradt, éhes, szomjas... stb ilyen borzalmas emberi tulajdonságok, melyekkel ti rendelkeztek. - Egész biztosan. - Első dolog felveszitek a magassarkúkat, majd megpróbáltok felállni bennünk. Nagyon fantasztikus - mértem végig undorodva a lányokat, majd elkezdtem sétálni közöttük. Első dolog. A tartás. Húzzátok ki magatokat. Fejet fel, cicit ki, hasat be. Soha ne nézzetek lefelé. Most pedig mindenki megpróbál szolídan mosolyogni. Mondom szolídan! - kiáltottam a lányokra, akiknek máris fülig ért a vigyortól a szájuk. Nem akarok meglátni még egy tejbetök vigyort. Nem az újság címlapján pózoló izomagyakat bambuljátok - szóltam rá a lányokra, majd Emmához, fordultam aki éppen tátott szájjal és remegő kezekkel nézett fel Sebastianra.
- Emma! - szóltam erélyesen a lányra, de mivel meg sem hallotta, oda kellett sétálnom. Nagyon jó. - Ide figyelj...
- Té-tét-ényleg tetszik? - dadogta Emma, mire csak szemeimet forgattam. Nem lesz ez így jó. Csak a te kedvedért vettem ezt fel - pirult el Emma a fületövéig.
- Befejeztétek a romantikát? Sebastian, indulj a tükör elé azokat pedig nem hozod be ide - sziszegtem a srácnak és a kezében tartott szemétre mutattam. - Tovább lányok, sétáljatok körbe.
- Na, jó. Ennyit erről - kikaptam Sebastian kezéből a hatalmas zacskót, majd felnyitottam a szemetes tetjét és beleszortam a zacskó tartalmát. - Gyerünk Sebastian. Állj be a sorba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése