Vivi

Fintorogva tűrtem, ahogy rohangálnak körülöttem és igazgatják a ruhámat meg rám kenik a tömérdek sminket.
- Na, jó emberek! Egy: Meg fog keményedni az arcom, ha még több alapozót kentek rám. Kettő: Nem vagyok csúnya, hogy ennyit kelljen elhasználni rám, jó?! – csattantam fel, majd kiszabadultam a sminkesek fogságából. Végre, levegő. Csendben figyeltem, ahogy mindenki hiperaktívan pörög és rohangál, anyámon, az élen. Néha odaugrándozott hozzám, hogy valamit mondjon, aztán tovább ment. Oké, ez nem tetszik nekem. Én nem akarok oda kimenni. Figyeltem, ahogy először Massie megy végig a kifutón, aztán én következek. Jajj, neee… Nagy levegőt vettem, majd csípőmre helyeztem egyik kezemet, aztán kiléptem a reflektorok kereszttüzébe. Egyenesen előre szegeztem a tekintetemet, miközben megengedtem magamnak egy halvány mosolyt. Az annyira már nem volt kellemes érzés, hogy egyszerre vagy 50 fényképezőgép vakuzott bele a szemembe. Nem esek pofára, nem esek pofára, nem fogok pofára esni… Ebben a pillanatban rosszul léptem és megbicsaklott a bokám. A picsába! Elkezdem dőlni a közönség felé. Az első gondolat, ami átfutott az agyamon, az az, hogy anyám ki fog nyírni, mert beégettem. Aztán egy kar fonódott a csuklómra, majd erőteljesen visszarántott. Valahogy sikerült úgy érkeznem, hogy ez a kis hiba eltervezettnek tűnjön. Örök hála annak aki most megmentett. Komolyan. Imádom az embert. Hálásan mosolyogva pillantottam fel a „megmentőmre” aztán az arcomra fagyott a mosoly. Hemsworth… méghozzá nagyon közel. Pár másodpercig értetlenül bámultam az előttem álló srác gyönyörű szürke szemeibe. Állj! Gyönyörű?! Túlságosan közel állt hozzám, ezért éreztem a most rám bódító hatással lévő parfümjének illatát. Zavartan fordítottam el a tekintetemet róla, mikor rájöttem, hogy épp a kifutón ácsorgunk. Oké, Viviana, akkor rögtönözzünk szépen. Egy címlapmosoly kíséretében egyik kezemet Hemsworth mellkasáról a kezébe csúsztattam, majd mintha semmi sem történt volna elindultunk vissza a színfalak mögé. Mikor kiértünk a függöny mögé, zavarodottan engedtem el a srác kezét, majd félénken pillantottam fel rá.
- Ömm… köszönöm, hogy nem hagytál lezúgni…