- Na igen… majd eldől. – sóhajtottam lemondóan, miközben próbáltam a tekintetemet makacsul az esernyőtartóra szegezni, ami sajnálatos módon nem kötötte le eléggé a figyelmemet ahhoz, hogy ne pillantsak lopva Nathanielre. Áhh, csodás! Már nem is Hemsworthozom! Mi lesz a kivetkező? Natie-cica? Szörnyűséges. Vágjon valaki fejbe, könyörgöm. Ittam pár korty vizet, majd leraktam az üveget a sminkasztalra. Bizonytalan lépésekkel indultam el az ajtó felé, aztán döbbenten ugrottam fel. Nagyokat pislogva fordultam hátra Hemsworthoz. Ez mit csinál? Mit művelészik ez velem, nem hiszem el!
- Mert? Nem szeretem, ha valaki elkezd valamit és nem fejezi be… - húztam pimasz mosolyra ajkaimat. És én mi az isten csinálok?! Mit…mit…mit kacérkodom én itt HEMSWORTHAL?! Ha kijutottam innen esküszöm, hogy lefejelem az első villanyoszlopot. Szerintem én rosszul léptem és agyrázkódásom van. Már, hogy lenne agyrázkódásom, mikor Nathanielnek köszönhetően nem estem le. Na, jó… komolyan maradjunk a Hemsworthnál és a két méter távolságnál, mert nagyon hülye vagyok. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon hülye! Zavartan elfordítottam a tekintetemet a srácról, majd makacsul a tapétát kezdtem el tanulmányozni. Eddig nem is vettem észre, hogy apró virágokat formálnak ezek a kacskaringós vonalkák. De érdekes… Na, jó… ez nem érdekes, hanem szánalmas. Nagyon az. És mindez miért? Mert Hemsworth itt áll tőlem alig fél méterre és édesen mosolyog! Mi az isten az, hogy édesen mosolyog?! Hemsworth nem édes! Ő bunkó és érzéketlen és szemét és…és…és… Miért nem jut eszembe róla több negatív jelző? Pedig máskor regényeket tudnék teleírni azzal, hogy milyen Nathaniel. Ez nem hiszem el. Mit akarok tőle?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése