- Hogy mondtad?! – tátogtam kétségbeesetten.
- Viviana, tudtommal nincsenek gondok a füleddel, de ha mégis, akkor csak szólj és kivizsgáltatlak. Azt mondtam, hogy Brianna azt üzeni, hogy neked is fel kell lépned. Tehát meg fogod tenni. – magyarázta az anyám tökéletes nyugalommal, miközben végignézte a ruhákat. Kiválasztott egy mélyvörös, rövid kis „izét” amit a kezembe nyomott miközben elkezdte lecibálni rólam a ruhámat. Tíz perc múlva már pihegve álltam az öltözőben a tükör előtt.
- Nem hiszem el... – fogtam a fejemet, miközben anyám izgatottan rohangált körülöttem.
- Nem is értem miért nem hordasz ilyen ruhákat. Ez legalább kihangsúlyozza az alakodat. De nem, mert te mindig csak farmerben meg egyszerű ruhákban akarsz megjelenni. Viviana sürgősen le fogjuk cserélni a ruhatáradat. Ja, és el ne felejtsem: Ugye tudod, hogy karácsonyra apádhoz kell utaznod Európába? Idén az övé vagy. Aztán idén muszáj lesz megszerveznem az téli szünetedet. Mellesleg idén Hamptonékkal mész síelni. A fiuk érdeklődést mutat irántad, ami nekem csak jó, szóval nincs semmi féle ellenvetés. – csicseregte anyám idegesítően behízelgő hangján. Atya ég… ez bolond. Én letagadom, esküszöm.
- Arra nem gondolsz, hogy nekem is van magánéletem? – vágtam csípőre kezeimet felháborodva.
- Viviana, az én lányom vagy, tehát nem, nincs magánéleted. Amint befejezed a középiskolát téged is kénytelen leszek belökni a rivaldafénybe. – mosolyodott el gúnyosan, majd eltipegett.
- Én egyetemre fogok járni és ebbe nem szólhatsz bele! Megmondom apának! – kiabáltam utána kétségbeesetten. Ő meg se fordult, csak háttal nekem leintett a kezével. Ezt nem hiszem el. Komolyan indulhatna a legrosszabb anyának járó díjért. Idegesen pillantottam Zoera, majd szótlanul mögé sétáltam és egy rántással kilazítottam a fűzőjét.
- Oké, anyámnak köszönhetően most füstbe megy a nőietlen imidzem… - morogtam. – Komolyan én megfojtom anyámat. Most nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy, mint egy… Argh!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése