Nathaniel
Levegőért kapkodve nyitottam fel szemeimet és rögtön azt néztem hol vagyok. Akkor nem csak álmodtam. Utáltam repülni. És a félelmem, hogy én leszek a szereplője az olyan fajta légi katasztrófás filmeknek amiket manapság tömegszám gyártanak, beigazolódott. Ha visszaérek még életemben egyszer Ausztráliába, soha nem ülök többé ilyen repülő vasmadárra. Nem lehet bízni ezekben.
- Mindenki jól van? - néztem végig a többieken, de ahogy besétáltam a pilótához és kitapogattam a pulzusát, rá kellett jönnöm, hogy ő már nem élt. A stuwardes megrémülve ücsörgött arcán oxygén maszkkal. Látszólag jól volt. Ki tudja meddig marad ez így. Visszasétáltam a többiekhez, majd Zoera néztem, aki látszólag jól volt, ahogy a többiek is. Nagyon könnyen megúsztuk ezt a zuhanást. Visszaültem Viviana mellé, majd kisimítottam pár tincset arcából és vártam, hogy felébredjen.
- Minden rendben? - kérdeztem a lányt aki ködös tekintettel fürkészett. Végig simítottam fedetlen karján, majd hagytam, hogy magához térjen. - Minél gyorsabban ki kell mennünk innen, mielőtt még ránk robban ez a roncs - magyaráztam a többieknek és közben végig néztem az égő bútor darabokat.
- Gyerünk, mielőtt felrobbanunk. A pilóta meghalt - halkítottam le hangomat, majd kihúztam a Stuwardes nőt és visszamentem Vivihez. - Gyere - húztam fel a lányt, majd még egyszer szétnéztem a gépben, ami abban a percben robbant fel, ahogy Vivivel pár méterre értünk a roncstól.
- Tudjátok min gondolkoztam? Hogy megyünk haza? - azonban ahogy Sebastianra néztem, belőlem is kirobbant a röhögés. Itt ragadtunk?
- Mindenki jól van? - néztem végig a többieken, de ahogy besétáltam a pilótához és kitapogattam a pulzusát, rá kellett jönnöm, hogy ő már nem élt. A stuwardes megrémülve ücsörgött arcán oxygén maszkkal. Látszólag jól volt. Ki tudja meddig marad ez így. Visszasétáltam a többiekhez, majd Zoera néztem, aki látszólag jól volt, ahogy a többiek is. Nagyon könnyen megúsztuk ezt a zuhanást. Visszaültem Viviana mellé, majd kisimítottam pár tincset arcából és vártam, hogy felébredjen.
- Minden rendben? - kérdeztem a lányt aki ködös tekintettel fürkészett. Végig simítottam fedetlen karján, majd hagytam, hogy magához térjen. - Minél gyorsabban ki kell mennünk innen, mielőtt még ránk robban ez a roncs - magyaráztam a többieknek és közben végig néztem az égő bútor darabokat.
- Gyerünk, mielőtt felrobbanunk. A pilóta meghalt - halkítottam le hangomat, majd kihúztam a Stuwardes nőt és visszamentem Vivihez. - Gyere - húztam fel a lányt, majd még egyszer szétnéztem a gépben, ami abban a percben robbant fel, ahogy Vivivel pár méterre értünk a roncstól.
- Tudjátok min gondolkoztam? Hogy megyünk haza? - azonban ahogy Sebastianra néztem, belőlem is kirobbant a röhögés. Itt ragadtunk?
Zoe
Ahogy már mindenki kijött én is visszasétáltam a partra. Mi az istent fogunk kezdeni itt magunkkal? Én nem fogok tudni itt lakni. Hol fogunk aludni? Mit fogunk enni? És a ruháim? A cuccaim? Mindenem oda lett. Ezt nem hiszem el. Mivel senki nem láthatott el kezdtem toporzékolni és hajamat fogva sikítottam egyet.
- Nem hiszem e - sóhajtottam lemondóan, majd ledobtam magam a homokba és magam elé húzott térdeimet átkaroltam vékony karjaimmal. Álamat lábaimra helyeztem majd a vízet kezdtem fürkészni. Minek jöttem vissza? Hiszen mikor kimentem úgy volt, hogy kint maradok és nem térek ide vissza többé . Nem kellett volna felzállnom arra a repülőre, nyugodtan maradhattam volna Amerikában, ahol most éppen egy bárban ülve, pasik társaságában iszogathatnám a kedvenc alkoholomat. Vissza akarok menni. Haza akarok menni.
- Van, a pilóta - mondtam érdektelen hangon Darrennek, aki időközben leült mellém a homokba.
- Milyen messze lehetünk még Ausztráliától? Azt se tudjuk hol vagyunk - mielőtt még hisztizni kezdhettem volna tenyereimbe temettem arcomat és úgy mormogtam valamit magam elé. - Én nem maradok itt. Valahogy ki kell jutnunk erről a szigetről.... - pattantam fel, majd fel-alá kezdtem járkálni.
- Nem hiszem e - sóhajtottam lemondóan, majd ledobtam magam a homokba és magam elé húzott térdeimet átkaroltam vékony karjaimmal. Álamat lábaimra helyeztem majd a vízet kezdtem fürkészni. Minek jöttem vissza? Hiszen mikor kimentem úgy volt, hogy kint maradok és nem térek ide vissza többé . Nem kellett volna felzállnom arra a repülőre, nyugodtan maradhattam volna Amerikában, ahol most éppen egy bárban ülve, pasik társaságában iszogathatnám a kedvenc alkoholomat. Vissza akarok menni. Haza akarok menni.
- Van, a pilóta - mondtam érdektelen hangon Darrennek, aki időközben leült mellém a homokba.
- Milyen messze lehetünk még Ausztráliától? Azt se tudjuk hol vagyunk - mielőtt még hisztizni kezdhettem volna tenyereimbe temettem arcomat és úgy mormogtam valamit magam elé. - Én nem maradok itt. Valahogy ki kell jutnunk erről a szigetről.... - pattantam fel, majd fel-alá kezdtem járkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése