Sebastian & Massie

Tim

Éppen kipihenni akartam volna azt a három napot ,amin még egy percet sem tudtam aludni ,mert mindig volt valami amit nem lehetett kihagyni olyan rossz volt, vagy olyan unalmas volt ,hogy a tanárok szerint mindenkinek érdemes megnézni. Most komolyan eljöttünk Amerikába múzeumokat nézni? Komolyan van 5 darab a városba ,de abba az 5 darabba fejenként vagy 6 órát járkáltunk. Na meg akkor most vissza kell mennünk és vizsgáznunk már holnap. Szóval éppen pihenni próbáltam a hátsó üléseken elterpeszkedve ,mindenkitől jól távol, mikor valami nő hang magarázott valamit és rakott a fejemre valami hülye maszkot. Na ,mi van állarcbál van? Álmaimba még el is képzeltem a bált, meg minden. De még alig tudtam továbbálmodni ,mikor egy pofont csattant arcomon.
- Hagyjál... - Nyüszögtem oda az ismeretlennek. Most mit szórakozik velem? Mi az ,hogy tűz van? Kit érdekel? Jó ez itt nekem ,tök kényelmes. - Ki se nyitottam szemem ,csak próbáltam meg visszaaludni.
- Jól van akkor bent égek na. - Hisztiztem tovább. Szálljanak már le rólam.

- Most komo...Mi van? Hol egy ágy? - Vakartam meg fejem fáradtan mikor kiléptem a sötétből, a szurok sötétre. - Jól van akkor itt alszok. - Feküdtem le a homokba és próbáltam volna kényelmes helyet csinálni de nem ment. Komolyan élni nincs kedvem.

Na jó egy percen belül meghazudtoltam ,magamat és torkom szakadtából kezdtem el röhögni. De most komolyan, lezuhantunk. Mekkora már.
- Hát, gyerekek.... Ilyen is csak velünk történhet, most komolyan lezuhanni? Mekkora már? Kész őrület... - Szakadtam a röhögéstől...

Mess

Végre hazamehetek, alig várom már. Utálom Amerikát. Komolyan mindennap találkoztam valami perverz idiótával ,akiket még az se zavart ,hogy csapatostul vagyunk. Nem tudnék itt élni, már az első nap megölnének ,de most komolyan. Halálfélelmem volt már kilépni a szálloda ajtaján. Vissza se jövök. Szerencsére pont kapóra jött ,hogy a másodikasok vizsgáját áttették holnapra és így haza tudok az ő gépükkel menni.

- Mi az ,hogy zuhanunk? - Uralkodott el rajtam a pánik. Az nem lehet. Nem halhatok meg. Hiszen én nagy dolgokra vagyok hivatott. Nem halhatok meg. Az nem lehet. Nekem még élnem kell minimum 300 évet. És ilyen szépnek kelél maradnom. Nem halhatok meg 15 évesen. Az kizárt. Pedig ebben a percben nagyon úgy néz ki ,hogy valóra válik a rémálom. Már kezdtek pörögni szemem előtt a képek ,életem kicsi darabjai.

Oké, beszélnek körülöttem. De ez még koránt sem jelenti azt ,hogy élek is. Mert ugye van az a második életes bigyó. Mi van akkor ha meghaltam? Hát akkor öngyilkos leszek, de mit érnék vele? Már meghaltam, nem tudok öngyilkos leni. Szemeimet nem mertem kinyitni ,pedig körülöttem úgy sacperkábé mindenki dumált. Éreztem ,ahogy valami hedeg nyomódik arcomhoz ,majd eltávolodik. Én pedig csak ültem csukott szemmel ,mint aki a halálra készül, vagy már meghalt.

- Nagyon röhejes vagy Brendon. - Nyitottam ki óriási szempilláimmal körbe mintázott aranybarna szemeimet. Hát igen, mivel itt van Brendon ezért nem halhattam meg, az lehetetlen ,hogy ő a menybe jöjjön, ahova én kerülök.

- Most mi lesz? Most jelen pillanatban rosszabb itt lenni ,mint a halálban. - Estem kétségbe, miután kihoztam bőröndjeimet és az égő roncsot figyeltem. Hát igen, nekem volt eszem és nem a csomagtérbe tettem a cuccaim, mint a többi hugyagyú. Így pedig csak az én cuccaim maradtak épek. Egy villanás és már az egész gép égni kezdett. Az oké ,hogy mi kint vagyunk, de hol vannak a pilóták ,meg a két kis idegesítő förmedvény a repülőről?
- Haza akarok menni. Én itt nem maradok. Itt nincs ágy, nincs semmi. Csak hülye undorító fák. Itt nem lehet létezni. Valaki hívjon már egy felmentő sereget. Én haza akarok menni. Ez a pokol. Inkább haltunk volna meg. Nem fogok egy hülye szigeten élni ,mint a filmekben. Koszosan és büdösen. Nekem híressé kell válnom, nagy dolgokat tennem, de nem egy szigeten. Büdösen és köztetek . - Folytak könnyeim ,miközben a szokásosnál hangosabban hisztiztem. Mit fogok én csinálni ,két bőröndnyi cuccal? 3 napra nem lesz elég. Itt nincs kád, csak tenger. Nincs semmi csak undormány...