Zoe

Már majdnem mindent sikerült lefényképeznem a gyenge fényben, mikor valami feldurrant, de lehet, hogy éppen robbant. Egy fiú koleszban soha nem tudni, mikor hol mit találhat az ember.
- Mit műveltek? - néztem az ajtóban ácsorgó két lányra, majd zsebre vágtam a fényképezőgépet, de valami nagyobb tárgyban elzúgtam a padlón. Ahogy lenéztem, hogy mi okozta vesztemet, egy vastagabb könyvet pillantottam meg. Az elejére csak egy név volt ráírva: Brendon Darwin. Szóval naplót vezet a mi drága tahó-macsónk. Vigyorodtam el gunyorosan, majd a kezembe vettem az irományt, de mielőtt még felállhattam volna, Gwent pillantottam meg az ajtóban, akinek természetesen rögtön feltűnt a dekoráció és a fiúk új külselye. Természetesen mindenki felébredt. Hát persze, miért is ne? Massie és Mira meg leléptek. Na szép, mondhatom. Csak Illa meg én maradtunk itt és valószínűleg mi visszük el a balhét. Nem akarom én ám, hogy ezek hárman meglássák magukat.
- Gwen, most mond, hogy nem sikerült jól a remekművünk - néztem a fiúra, de nem igazán lehetett megenyhíteni.
- Amarilla, szerintem le kéne lépnünk - suttogtam oda a lánynak, majd megpróbáltam kimenni, de Gwen becsukta előttem az ajtót. - Miért akarod, hogy engem itt megöljenek? - kérdeztem megjátszott félelemmel a srácot, majd felnéztem rá, de semmi esélyem nem volt a szabadulásra. Hátra néztem majd a remekművünket kezdtem nézegetni. Pár percig bírtam röhögés nélkül, de aztán elszakadt a húr és sikítva röhögtem, miközben könnyemet csorgattam a fiúk látványától.