Zoe

Pár percig még áldogáltam a tükör előtt, hogy biztosan tökéletes legyen a megjelenésem. Megszabadultam az egyen nyakkendőmtől és a szoknyától is, amit átcseréltem egy rövid, fekete vászon nadrágra, visszahúztam középmagas szárú csizmámat, és a fehér ing fölé felkatam a bőrdzsekimet és a táskámat vállamra akasztva, elindultam a rendőrörs felé. Furcsa volt, hogy senki nem volt a folyosókon. Általában ezeken a hidegebb délutánokon, mindenki az iskola falai között szédeleg. Most meg senki. Na se baj. Biztos valami idióta összejövetelt tartanak a könyvtárban. Aztán az edzések... biztos van rá magyarázat, hogy Nate ma még nem verte szét a szobám ajtaját. Csak el ne kiabáljam. Lassan haladtam az autóm felé, majd beültem és teljes gázzal kihajtottam a parkolóból. Imádtam vezetni, ez a stílusomon is meglátzott, ugyanis a száguldozás, az hozzá tartozott a vezetési formámhoz. Nálam soha nem ment lejjebb a ebességmérő száznál. Még szerencse, hogy apámnak ennyire jók az összeköttetései, és két telefon hívással el tudja intézni, hogy minden idétlen és értelmetlen vádat ejtsenek irányomba. A hold már felváltotta a napot az égen és homályos fényével beragyogta a főutakat. Nem sokára elértem a rendőrségre, ahol szerencsésen be tudtam parkolni két autó közé. Hát igen. A parkolással és a fékezéssel mindig is voltak problémáim. De mentégemre szóljon, hogy nem húztam meg egyetlen autót sem.
Kiszálltam az autóból, fejemre csaptam az emaradhatatlan napszemüvegemet, majd elindultam a bejárat felé. Ahogy odaértem két nagydarab rendőre átkutatta a táskámat és letapizott. Nem hiszem el, hogy ezeknek ennyire nő hiányuk van. Na jó, csak legyek túl ezen.
- Megnyugodhatnak, még egy cigaretta sincs nálam, amivel felgyújthatnám ezt az ódón épületet - mosolyogtam bájosan a két rendőrre, akiknek valószínűleg most azon járt az agyuk, mit is jelenthet az ódon szó. Két balfék. - Bemehetek? - kérdeztem, majd ügyet se vetve a barmokra, bedurrantam az ajtórésen, majd elindultam az irodák felé, és Farrel nevét kerestem. Hamarosan meg is találtam. Az irodában a dohány és a whisky jellegzetes tömény illata csapta meg orromat. A helyiség nem volt éppen tágasnak nevezhető, de egy hatalmas irattartó és egy széles mahagóni íróasztal is kényelmesen elfért benne. A szoba ablaka a nagyvárosra nézett, ahol ilyenkor be az élet. Az ajtó fölött lógó óra, éppen háromnegyed kilencet ütött. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd lassú lépésekkel beljebb sétáltam és letettem az autókulcsomat az iratok tetejére. Ahogy lehajtottam fejemet, hogy felvegyem az első mappát, szembe találtam magam Chrissel.
- Hello Chris - mosolyodtam el kedvesen, majd végig mértem a férfit, akinek kemény arcvonásai megviseltnek látszottak. - Esetleg rosszkor jöttem? Akarod, hogy elmenjek? Máskor is visszajöhetek - szabadkoztam, majd az ajtó kilincsre tettem kezemet. - Valami baj van esetleg? Tudok segíteni?