- Magam sem tudom - vallottam be őszintén, majd kiittam a poharam alján maradt narancslevet. - Azért jöttem ide, mert ide kellett. Ez nagyon középkorian hangzik, de a szüleim azt akarták, hogy egy jó hírű iskolát végezzek el. Egyenlőre próbálok leérettségizni - vontam vállat, majd a beállt csendben lenéztem a férfi mobiljára, mely jelezte, hogy üzenete jött. Még szerencse, hogy én nem hordom magamnál azt a vackot. Csak mindenki számon akarná kérni rajtam, hogy hol vagyok. Anyámról meg aztán ne is beszéljünk. Minden második percben a hülyeségeivel traktálna. Annak sincs soha jobb dolga, mint hogy elmesélje milyen ruhákat tervezett a legutóbb és melyik híres modellel találkozott, aki illene is hozzám. Te jó ég, hiszen még azt se tudja, hogy kidobtam a legjobb barátnője fiát. Nem fogja megérteni...
- Persze menj csak - mosolyogtam rá elnézően. - Akkor biztos összefutunk még valamikor - mondtam kedvesen, majd néztem ahogy elsétál az autójához. Sokáig figyeltem autójának fényeit, melyek a következő saroknál teljesen kialudtak.
Küldtem egy kedves mosolyt a pultos srác felé, majd közelebb sétáltam a parthoz és ránéztem a kezemben tartott magassarkúkra. Amerikából valók voltak. Nincs szükségem rájuk. Először az egyiket, aztán a másikat is eldobtam. Az első cipőt még hallottam csobbani a vízben, de a másik pár elveszett. Először csak vállatvontam, mondván én voltam figyelmetlen, de mikor egy hatalmas jajjdulást hallottam meg és egy alak sziluettjét láttam meg nem messze tőlem, rögtön gondoltam mi történhetett. Odafutottam az ismeretlenhez, majd letérdeltem hozzá a homokba.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom. Nem volt szándékos - szabadkoztam, de mikor megláttam a szerencsétlenül járt srácot, elvigyorodtam. - Darren - szólítottam meg, majd kivettem a kezéből cipőmet, mellyel nagyon ügyesen fejen találtam. Gratulálok. - Életveszélyes vagyok. Először a naptejes incidens, most téged talál el a cipőm... mi jöhet még? - kérdeztem gunyorosan mosolyogva, majd leültem mellé a homokba.
- Remélem, nem sérültél meg... - annyira. Na, jó. Erőt kellene vennem magamon, hogy értelmes szavakat is kitudjak mondani, meg mondatokat.
- Persze menj csak - mosolyogtam rá elnézően. - Akkor biztos összefutunk még valamikor - mondtam kedvesen, majd néztem ahogy elsétál az autójához. Sokáig figyeltem autójának fényeit, melyek a következő saroknál teljesen kialudtak.
Küldtem egy kedves mosolyt a pultos srác felé, majd közelebb sétáltam a parthoz és ránéztem a kezemben tartott magassarkúkra. Amerikából valók voltak. Nincs szükségem rájuk. Először az egyiket, aztán a másikat is eldobtam. Az első cipőt még hallottam csobbani a vízben, de a másik pár elveszett. Először csak vállatvontam, mondván én voltam figyelmetlen, de mikor egy hatalmas jajjdulást hallottam meg és egy alak sziluettjét láttam meg nem messze tőlem, rögtön gondoltam mi történhetett. Odafutottam az ismeretlenhez, majd letérdeltem hozzá a homokba.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom. Nem volt szándékos - szabadkoztam, de mikor megláttam a szerencsétlenül járt srácot, elvigyorodtam. - Darren - szólítottam meg, majd kivettem a kezéből cipőmet, mellyel nagyon ügyesen fejen találtam. Gratulálok. - Életveszélyes vagyok. Először a naptejes incidens, most téged talál el a cipőm... mi jöhet még? - kérdeztem gunyorosan mosolyogva, majd leültem mellé a homokba.
- Remélem, nem sérültél meg... - annyira. Na, jó. Erőt kellene vennem magamon, hogy értelmes szavakat is kitudjak mondani, meg mondatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése