Gondterhelten túrtam bele aranybarna hajamba, miközben levetettem magam a homokba. Még jó, hogy megúsztam ezt a középiskolás partyt. Szeretek Vivivel lenni meg minden, de ezek a gimis bulik… Ááá nem, nem nekem valók már. Legközelebb én viszem őt valahova. Az mindjárt más lesz. Bár, vigyáznom kell rá, ha nem akarom, hogy valami idióta rávesse magát. Azt pedig biztosan tudom, hogy nem akarom. Viviana az enyém, és nem adom senkinek. Valahogy tetszik a helyzet, hogy úgymond birtokolhatom. Már amennyire ezt ő hagyja. Nem egészen olyan, mint az eddigi barátnőim. Sokkal… akaratosabb, makacsabb, szemtelenebb és határozottabb. Biztos, hogy az angyali baba pofi miatt nem ilyen természetre számítottam. Azt hiszem ezt még meg kell köszönnöm Mayának. Na, ő már más eset. Olyan, mint az időjárás. Egyszer édes és kedves, azt teszel vele, amit akarsz, aztán meg átvált egy kezelhetetlen és idegesítő boszorkányba. Nem mintha Viviana nem tudna kegyetlenül hisztérikus lenni. Ó, dehogynem. Főleg mikor arról a Hemsworthról vagy kiről beszél. Na, az egyszerűen komikus. Ahogy fel alá rohangál a szobában és kétségbeesetten csapkod apró kis kezeivel, miközben nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a gyereket. Édes. Az egyetlen, amivel ilyenkor hatni tudok rá az egy csók. Jobb esetben.
Ahogy így nagyon komolyan belemerültem a gondolataimba már csak azt észleltem, hogy valami kemény nekicsapódik a homlokomnak.
- Ó a kurva életbe…- nyögtem fel fájdalmasan. A fejemet fogva tapogattam ki a homokban a sérülést okozó tárgyat. Egy cipő. Komolyan fejbe dobtak egy tűsarkúval? Na, ilyen se történt még velem. Hunyorogva pillantottam a közeledő alakra, majd mikor felismertem gúnyos mosolyra húztam ajkaimat.
- Zoe. – biccentettem vissza még mindig a fejemet fogva, miközben odaadtam neki a cipőjét.
- Nem vészes, de nem kéne az éjszaka közepén cipőkkel dobálóznod, mert valószínű, hogy eltalálsz még néhány ilyen édes sexy egyetemistát, mint én. – vigyorogtam csöppet sem magabiztosan. – Közveszélyes nőszemély… - morogtam magam elé.
- Na és? Mit csinálsz itt egyedül? Nem láttad véletlenül az én elbűvölően pimasz barátnőmet esetleg?
Ahogy így nagyon komolyan belemerültem a gondolataimba már csak azt észleltem, hogy valami kemény nekicsapódik a homlokomnak.
- Ó a kurva életbe…- nyögtem fel fájdalmasan. A fejemet fogva tapogattam ki a homokban a sérülést okozó tárgyat. Egy cipő. Komolyan fejbe dobtak egy tűsarkúval? Na, ilyen se történt még velem. Hunyorogva pillantottam a közeledő alakra, majd mikor felismertem gúnyos mosolyra húztam ajkaimat.
- Zoe. – biccentettem vissza még mindig a fejemet fogva, miközben odaadtam neki a cipőjét.
- Nem vészes, de nem kéne az éjszaka közepén cipőkkel dobálóznod, mert valószínű, hogy eltalálsz még néhány ilyen édes sexy egyetemistát, mint én. – vigyorogtam csöppet sem magabiztosan. – Közveszélyes nőszemély… - morogtam magam elé.
- Na és? Mit csinálsz itt egyedül? Nem láttad véletlenül az én elbűvölően pimasz barátnőmet esetleg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése