Olyan érzésem volt, mintha valaki egy hideg takarót terített volna rám. Már csak annyi volt a baj, hogy ennek a takarónak szaga is volt. Nem is akármilyen. Hányni fogok. Mindjárt esküszöm visszajön belőlem amit vacsorára ettem. Kipattantak szemeim, majd finom arcvonásaim undorodó fintorba futottak össze. Összeráncoltam homlokomat és sűrűn pislogva próbáltam kivenni valamit a lángok homályos fényében. Ahogy hozzá akartam érni a lábamhoz kezem beleütközött valamibe. Hid volt, folyós, darabos és egyszerre sűrű és...
- Wááááááá - sikítottam fel velőt rázóan, így lehetetlennek tartottam, hogy a szigeten bárki is tovább tudott volna aludni. Kétségbeesetten próbáltam magamról levakarni ezt a masszaszerűséget. A sikítozást természetesen nem hagytam volna abba ugyanis fogalmam nem volt mi ez a vacak rajtam és hogy melyik pillanatban kaphatok tőle valami fertőzést. Láttam, hogy Nathaniel már a fülét fogja, mert nem bírja tovább hallgatni éles sikoltásom, de én egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Mi ez a borzalom rajtam?
- Mi ez? - kérdeztem kétségbeesetten és levettem magamról vékony felsőmet. - Melyik nagyon idióta tette ezt? - vontam kérdőre a társaságot, de hangszínem még mindig egy oktávval magasabb volt a megszokottnál. Nem jött ki ez a sáros maszlag se a felsőmből, se a szoknyámból. Ez undorítóan gusztustalanul visszataszító.
- Sebastian... - szűkítettem össze szemeimet, hiszen csak Massie és Sebastian maradtak tiszták. - Megöllek... - suttogtam fojtottan magam elé, majd felkaptam a földről azt a vastag botot, amivel idáig a tüzet piszkálgatták, majd elkezdtem ütni vele Sebastiant, ahol csak értem.
- Hogy lehetsz ilyen mocskos patkány? - sipítottam még mindig idegesen.
- Wááááááá - sikítottam fel velőt rázóan, így lehetetlennek tartottam, hogy a szigeten bárki is tovább tudott volna aludni. Kétségbeesetten próbáltam magamról levakarni ezt a masszaszerűséget. A sikítozást természetesen nem hagytam volna abba ugyanis fogalmam nem volt mi ez a vacak rajtam és hogy melyik pillanatban kaphatok tőle valami fertőzést. Láttam, hogy Nathaniel már a fülét fogja, mert nem bírja tovább hallgatni éles sikoltásom, de én egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Mi ez a borzalom rajtam?
- Mi ez? - kérdeztem kétségbeesetten és levettem magamról vékony felsőmet. - Melyik nagyon idióta tette ezt? - vontam kérdőre a társaságot, de hangszínem még mindig egy oktávval magasabb volt a megszokottnál. Nem jött ki ez a sáros maszlag se a felsőmből, se a szoknyámból. Ez undorítóan gusztustalanul visszataszító.
- Sebastian... - szűkítettem össze szemeimet, hiszen csak Massie és Sebastian maradtak tiszták. - Megöllek... - suttogtam fojtottan magam elé, majd felkaptam a földről azt a vastag botot, amivel idáig a tüzet piszkálgatták, majd elkezdtem ütni vele Sebastiant, ahol csak értem.
- Hogy lehetsz ilyen mocskos patkány? - sipítottam még mindig idegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése