Viv

Bizonytalanul bámultam az előttem àlló srácra és próbáltam kiolvasni valamit szemeiből. Mi történt az előbb?

Gyengéden tegyerembe fogtam az arcát, majd végigsímitottam mellkasán. Meg akartam kérdezni, hogy mi volt az a dolog az előbb. Hogy mi kavarta fel annyira. De erre szinte esélyem sem volt, nem mintha mást mondhattam volna. Szomjasan csókoltam vissza, majd mikor elváltunk elködösödött tekintettel néztem vissza rá. Megint beszélni akartam, de ismét belém fojtotta a szót. Méghozzá azzal amit ő mondott.

Fogalmam sem volt, hogy kéne értelmeznem a szavait. És még az is rátett egy lapàttal, hogy az én fejem is tele volt zavaros gondolatokkal. Miért mondta ezt? Mit akar? Mièrt pont most? És miért ver ilyen tempóban a szívem? Megannyi kérdés amire nem tudom a választ. Talán az utolsóra még tudnék is felelni, de... nem akarok. Az mindent megváltoztatna. És én nem akarom, hogy bármi másképp legyen, mint most. Mert ez így jó. De valami akkor is hiányzik... valami olyan, aminek nem szabadna. Aminek a hiányát észre se szabadna vennem. De megtettem... megteszem... és valószínűleg még fogom is egy pàrszor... Kivéve, ha megteszem azt, ami orvosolnà ezt az egész problémát. De azt nem tehetem. Félek... Mivan ha ő nem érzi ugyanezt? Nem akarok csalódni... nem akarom, hogy fájjon...

- Én szeret... - kezdtem halkan, majd hirtelen elharaptam a mondatot. - Szeretem, amikor ilyen vagy. - fejeztem be. Máshogy ugyan, mint aminek indult, de így könnyebb lesz... Mindenkinek...

Nate

Ahogy Vivivana hozzáért a karomhoz, kirázott a hideg. Mi a franc van velem? Isten bizony, hogy megőrjít ez a bizonytalanság! Két dolgot tehetek. Az egyik, hogy minden szó nélkül fogom magam és lelépek, a másik meg... hogy minden előjel nélkül itt a fürdőszobában neki esek és egész éjszaka el sem engedem. El kellene mennem. Minél gyorsabban. Felegyenesedtem, majd lenéztem az előttem álló aprócska lányra. Nem akartam és nem tudtam volna neki fájdalmat okozni. Most nem. Ezért is döntöttem úgy, hogy itt maradok. Közelebb léptem hozzá, majd végig simítottam oldalán. Tenyerem bizsergett, csak többet és többet akartam belőle és nem tudtam leállni. Számmal bejártam egész felső testét. Egy percig belenéztem szemeibe, de mielőtt megszegtem volna fogadalmamat, miszerint nem csókolom meg az ilyen egyéjszakás nőket. A baj, hogy ő nem egy éjszakára kellett nekem. Hanem sokkal többre. Unaloműzőnek és játéknak. Egy biztos. Ma éjszaka annyit kapbhat belőlem, mint talán még senki, de holnap reggel nem akar majd felébredni.
Egy gyengéd mosolyt varázsoltam számra és kívánatos ajkai után kaptam. Nem szakítottam volna meg csókunkat, úgy ültettem fel a mosdó pultjára, majd fontam két lábát csípőm köré. Most nem gondoltam arra, amit terveztem. Én is csak élveztem, amit adhat nekem. Hiszen ki tudja, valaha rám fog-e még nézni. Nekem sem ez volt a tervem. Én semmit nem akartam eredetileg tőle. Erre most már az illata is megszédít. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kézfejét a tükörnek nyomtam és egész testemmel préseltem fel őt is a tükörre. Ahogy kinyitottam szememet, úgy láttam, mintha a tükörképemmel csókolóztam volna. De hát én már csak ilyen vagyok. Én vagyok akinek nyertes ként kell kijönnie a játszmából. És Viviana még mindig az a csaj az iskolában, akinek meg kell keseríteni az életét, mert túl nagy a szája. Eltereltem gondolataimat, majd tovább csókoltam a lányt.
- Muszáj elmondanom valamit. Még soha, nem akartam ennyire, hogy bárki is az enyém legyen. Ennyire még nem vágytam nő érintésére. Vivi, ígérd meg, hogy bármi történjen, te nem változol meg - támasztottam homlokomat az övének és a szavakat úgy suttogtam, hogy ajkam az övét súrolta. - Szükségem van rád - leheltem megrészegedve. És bármennyire is csak viccnek szántam és ugratásnak a szavakat, az utolsó szívből jött.

Vivi

- Na, ez egy olyan dolog, amit sosem fogsz megtudni. - nyújtottam rá játékosan a nyelvemet. -Szerintem inkább élvezed, ha zavarba hozod a másikat a néha abszurd gondolataiddal. Az előbb is lett volna képed iderángatni valami hülye libàt. - mondtam sértődötten. Na, az az ötlete, az kicsit sem tetszett.

- Mikor nem vagy türelmrtlen?- kérdeztem vissza irónikusan. Bolond ez a pasi. De imádom... Álljunk csak meg egy pillanatra! Imádooom?! Milyen ferde gondolat volt ez?! Egy olyan, amit nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből. Azt hiszem tényleg kezdek megbolondulni... Lehet, hogy nem ártana elbeszélgetni Darrennel, vagy esetleg Zoeval. Vagy mindkettővel. Úgyis mostanában együtt mászkálnak. Az a lényeg, hogy ez az előbbi valami csak egy pillanatnyi elmezavar volt. De akkor miért villog az a szó a szemem előtt, aminek nagyon nem szabadna. Főleg nem akkar kéne így szikráznia ha Hemsworthról van szó. Igen, az "sz" betűs szóra gondolok, amit egy istenért nem fogok kimondani még gondolatban sem.

- Nem az, hogy nem zavar, inkább úgy mondanám, hogy megszoktam. - mosolyogtam fel rá. Aztán mikor pillantásunk összekapcsolófott, megint jött az a fura bizsergő érzés a gyomromban. Valami hasonlóság, mint mikor vizsga előtt vagyok, csak feszült várakozàs helyett, jóleső izgalom kerít hatalmába.

Aztán hirtelen, megváltozott a tekintete, majd lemászott rólam és beviharzott a fürdőszobába. Pár másodpercig döbbenten bámultam a levendula színű plafont, aztán lassan felültemm. Bizonytalan léptekkel indultam a fürdő felé, majd kissé félve pillantottam a tükör előtt álló alak felé, aki most lehajtott fejjel támaszkodott a mosdókagylóra. Beharaptam alsó ajkam, majd óvatosan közelebb lèptem hozzá és gyengéden megérintettem izmos karját.

Nathaniel

- De ezek szerint vannak - húztam gonosz vigyorra ajkaimat, miközben kezem saját életre kelt és a lány mogyoróbarna hajtincseivel játszogattam. Kiderül a végén, hogy Viviana Niel is élvezi, mikor kínzom a perverz fantáziámmal. - Csak én nem vagyok olyan kis önző, hogy ezeket megtartsam magamnak. Szeretem, ha a partnerem tisztában van, hogy mit akarok tőle - magyaráztam nagy komolysággal Vivinek, miközben közelebb húztam magamhoz és álamat fejebúbján támasztottam meg.

- Egyébként, türelmetlen vagyok. De szerintem ezzel tökéletesen tisztában vagy. Még van három másodperced kitalálni, mit is kezdenél velem, különben kezembe veszem az irányítást - jegyeztem meg gunyorosan és álánál fogva még közelebb húztam magamhoz arcát, hogy aztán ajkaink egy hosszú és szenvedélyes csókban forrjanak össze

- Letelt az idő - fordítottam magam alá és karjaimat átfontom vékony derekán. Arcomról le sem lehetett volna vakarni a diadalittas vigyort. Hiszen sokkal jobb az, ha én irányítok. 

- Gondolom nem bánod, ha a kezembe veszem az irányítást - nyomtam apró csókokat arcára, de mikor szemeibe néztem, egyszerűen megbabonázott. Lehet, hogy ma nem kellett volna idejönnöm. Meg vagyok bolondulva? Nem szoktam elgyengülni mindenféle nő társaságában. Akkor most mit csinálok? Viviana csak egy csaj. Egy olyan csaj, akinek mindig azt kell tennie amit én mondok. Akkor miért voltam ennyire kedves vele? Nem lesz ez így jó. Abba kell hagynom. Nem akarom érezni, ahogy a gyomromban ezer meg ezer pillangó repdes, mert félnek, hogy fájdalmat okozok Vivinek. Ez engem soha nem érdekelt, az ilyen ribancoknál. Nem kellene semmit éreznem iránta. Hiszen én belé nem lehetek szerelmes. Vagy én már nem tudom. De nem. Csak kihasználom, megleckéztetem és összetöröm. Ez a terv. Erre most már legalább öt perceaz arcát nézem és nem tudok mozdulni. 

Tekintetem megkeményedett és mint akit villámcsapás ért úgy ugrottam le róla. Besétáltam a fürdőszobába és fujjtatva támaszkodtam meg a mosdó szélén. Mi van velem?

Viviana

- Engem nem lehet hülyíteni. Általában tudom, hogy ki mit akar tőlem. - pillantottam szúrosan Nathanielre.Szivesen mondtam volna neki még valami gonoszat, de nem igazàn jött ki hang a torkomon, mikor kezét a hasamra csúsztatta. A következő kérdésére ugyan kapásból tudtam volna válaszolni, azokban muszáj volt átgondolnom, hogy megéri e igazat mondani neki.

- Természetesen veled. - sóhajtottam lemondóan, de nem bírtam ki, hogy ne tegyem hozzá:- Azért nem bántam volna egy kis válzatosságot.

Nagyokat pislogva pillantottam fel rá. Most miért beszél így? Nem szokott... Nem mintha nem tetszene, csak... egyszerűen fura. Mindig annyira fennhéhhánzó és uralkodó, most meg hirtelen előtört a gyengéd énje? Ismét hálát adtam az átlagon felüli ellenálló képességemnek, mivel más minden bizonnyal már gondnélkül kifojt volna a ruhájàból. És be kell vallanom: nekem sem hiányzott sok. Bàr soha az életben nem fogom elárulni neki, hogy az én vérem is képes olyan őrült tempóban száguldozni, ha velem van, mint bátmelyik másik libának. Néha elgondolkodom rajta, hogy igazából hogyan is jutottunk el idáig... Két hónapja még lelkiismeret furdalás nélkül vetettem volna a cápák közé azt aki olyat mer állítani nekem, hogy Nathaniel Hemsworth szabotálni fogja a randimat, tönkreteszi a rózsámat, aztán pedig az ágyamban fekve felajánlja az irányítást.

- El kell szomorítsalak, nincs ostorom. - bevettem fel. - A hajamat nem akarom szétszedni, mert kínok kínja közt sikerült megcsinálnom, és biztosítalak róla, hogy teljesen mértékben ember vagyok. - magyaráztam játszott komolysággal, majd hasravetettem magam az ágyon és közelebb kúsztam hozzá.

- Ha pedig perverz gondolatok keringenének a fejemben, elhiheted, hogy nem hangoztatnám. - haraptam alsó ajkamba, apró csókot nyomtam a szája sarkába. - Most pedig ki kell találjon, hogy mit kezdjek veled...

Nate

- Az a virág sokkal jobban mutat az ágyon. Olyan romantikus nem? - kérdeztem enyhén oldalra hajtva fejemet így szőkésbarna tincseim hamuszürke íriszeimbe hulltak. - Egyébként kifejezetten örülök annak, hogy sikerült elrontanom a randidat. Semmi kedvem nem volt holnap azt hallgatni az öltözőben Tangástól, hogy hogy fog téged hülyíteni. A nyálgép - jegyeztem meg gúnyosan és egyik kezemet hasára tettem.
- De most őszintén. Ígérem nem tör elő belőlem az egoista barom - szabadkoztam, persze nem biztos, hogy be is tudom tartani amit ígértem. - Szóval, kivel töltötted volna szívesebben a mai estét? - kérdeztem rekedtes hangomon és olyan átható és vesébelátó szemeket meresztettem rá, hogy ember vagy inkább nő legyen a talpán, aki ilyenkor hazudni tud nekem. Persze, kíváncsi is voltam a válaszára, de valahol belül, valami aprócska érzés tűkön ülve izgulta végig azt a néhány másodpercet, amíg a lány kinyögte válaszát. Nem tudtam, miért akartam hallani tőle, hogy velem tölti szívesebben az idejét, mint nyálasképű majomkával. De megnyugtatott a tudat, hogy talán mint férfi az életében első helyen állok nála.
- Én viszont rettentően élvezem, mikor a puszta vigyoromtól elélveznek a nők - eresztettem meg felé egy kaján vigyor és beharaptam alsó ajkamat.
- De tudod mit? Ma változtatunk a felálláson. Meghagyom neked a választási lehetőséget. Te irányíthatsz. Semmit nem erőltetek, persze azon kívül, hogy velem leszel - néztem rá szinte már esdeklően és megijedtem saját magamtól. Hiszen mióta akaram ennyire, hogy csak az enyém legyen? Most még hevesebben ég bennem a birtoklási vágy. Nem mintha eddig kevésbé akartam mindenkit magaménak tudni, de az alattam fekvő törékeny lányt, kifejezetten csak a magaménak akartam. Senki más még szemet sem vethet rá, mert félő, hogy nekem egy leheletnyivel is kevesebb jutna belőle.
- Na, akkor - terültem el az ágyon és karjaimat is oldalra nyújjtottam hátha most akarna kikötözni. - Na, nincs semmi féle perverz gondolatod? Egy húsvér pasi fekszik az ágyadon. Előveheted az ostorodat, kiengedheted a hajad és kiszabadulhat belőled az állat - kacsintottam rá szórakozottan, miközben tenyeremet arcához emeltem.

Massie

Mess

Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ekkora seggfej? Én szép ,kedves, aranyos, megértő, gyönyörűséges és csodálatos vagyok. Istennőnek születtem ,sőt még az universum is én vagyok. Ő pedig képes velem így beszélni? Én tudtam ,hogy az egész Darwin család egy leköpni való alljadék. Mégis szóba álltam vele. Aaaajj. Na jó a hiszti semmire sem való.

- Mi az? Engem már meg sem hívtok? Tudtommal én is a csapat tagja vagyok. - Lépett oda Jeremy Brendonékhoz, magával húzva engem és.
- Iszunk az új barátnőm tiszteletére.? - Ha harc hát legyen harc. Egy lenéző vigyort küldtem az éppen Bredre csimpaszkodó kis libára ,majd én is átkaroltam Jeremyt ,aki már eddig is a csípőmön pihentette kezét.
- Nem tudom ti ,hogy vagytok vele ,de olyan szép nap ez a mai. - Vettem el egy rohár löttyöt. Nehogy azt higyje ez az idióta ,hogy innentől minden Happy lesz. Max nekem. Neki pedig az örröké valóságig a szenvedés lesz a sorsa. de most egyenlőre kiélvezem a helyzetet. Mivel Adamot nem találtam ,így Jeremy is jó lesz. Egész jól néz ki..

Bred

- Hát, tudod mit? Nem fecsérelem rád az idődet, nem ismered a Hugomat. Menj Hemsworthoz, Christianhoz mindegy. De akkor várhatod, mikor fogok megint veled lenni. - Mondtam ridegen és színészien, Massienek, majd odaléptem az ajtóhoz és becsaptam, de kinyitottam.
- Hja, és még egy mondat. A sminked olyan borzalmas, mint egy rossz cica micának. Neked kéne változni Változtam rengeteget, de ha nem hiszed el akkor Engem többet nem látsz. - Csaptam be az ajtót, és mentem a dolgomra. Természetesen, egyből jöttek is a kosárból a pom pom csajok akik mind már körülöttem is voltak és persze, egy két srác csapat társam is Willson, és Greg is akik csak haverok voltak, és láttam Massiet aki bámul az ablakon amikor ki értünk az iskola elé.
- Na menjünk a tengerpartra, nem érdemes itt fecsérelni az időt. - Jegyeztem meg és elindultam, persze az egyik kis 9.-es lány rögtön átkarolt, hagytam is magam.
Ha nem lesz észnél akkor tényleg nem fecsérelem az időmet rá. Örüljön Block, hogy felnézett rá valamilyen fiú...

Massie

Mess

- De eléggé ismerem ahhoz ,hogy tudjam mekkora kurva. - mondtam cinikusan. Húzzon már kifelé. Most őszintén mit akar? Hogy egy ollót belevágjak a fejébe? Csak szólnia kell én simán megteszem. Jelen pillanatban azon vagyok ,hogy soha többé még látni sem akarom. Miért kell mindig a sarokba szorítást játszania?

Mit képzel ez ,most már őszintén? Ajkaink éppen egyetlen pillanatra értek össze és ellöktem magamtól. Nem vagyok a gumibabája akit egyik pillanatba mindennek elmond, utána meg játszani akarja neki az eszét. Szánalmas.
- Undorító vagy. Mond ha annyira okos vagy akkor miért nem húzol el ,amikor már 5000szer megmondtam ,hogy takarodj? - Láthatta ,hogy komolyan gondolom mivel szemeimet nem sütöttem le gyáván. Inkább az ő szemeibe fúrtam. De még mindig nm tudom teljese utálni....

Bred

Elégedetten néztem ahogy Massie ideges és még mindig nyugodt voltam. Tudom kezelni a lányokat,  azzal nincs gond. Vagyis van csak egy. Hogy hisztiznek...
- Balfasznak  nem mondanám magam inkább, okos vagyok. Veled ellentétben... - Mondtam neki, ezt ridegen és közeledtem felé. Mi a célom? Nem tudom míg elvesztem a fejemet. Lili neve hallatára, az arcizmaim megfeszültek és az érzelem mentességről áradoztak.
- A húgomat ne keverd ide. Rendben különben sem ismered.... - Na kezdem felkapni a vizet. Jaj már megint ez a tárgy dobálós cucc?Elhajtottam a fejemet a vázától, és közeledtem Massiehez, és megint a falhoz szorítottam gyengéden majd megcsókoltam.
- Ide figyelj, kvittek vagyunk akkor is rendben?De amikor nekem vannak szabad napjaim hogy bízzak meg benned, hogyha te folyton lemondod a programunkat? - Néztem a lányra, majd a könnyeit letöröltem az arcáról.

Massie

Mess

Olyan szaporán vettem a levegőt ,mint még sohasem. Arcomról remekül tükröződött ,hogy teljesen kiakadtam. Jól hallottam? Kurva, hímringyó? Ez tényleg megfog halni. Én soha nem leszek kurva. Ezt vésse a fejébe.
- Komolyan volt merszed ezt mondani? - Szorítottam ökölbe kezem és nagy erővel behúztam neki egyet. Szemeim szinte villámokat szórtak és már azt vártam mikor esik össze ,mert hihetetlen ,hogy ha valakit ekkora gyűlölettel néznek ,az nem fordul fel. Engem senki nem nevezhet kurvának. Csak egy csók volt. Azt teszek amit akarok. Engem senki nem bírálhat. Soha nem leszek az akit csak úgy le lehet húzni. Elegem van.

Végre beengedett, na jó akkor most el is húzhat.
- Húzz el. - Ordítottam Brendonra. Király bezárta az ajtót. De jó ,hogy ennyire itthon érzi magát. Szavai jégszoborrá tették minden porcikám. Kaland... Mi az ,hogy KALAND? na jó akkor ennyi volt. gyorsított ütembe fog távozni.
- Miért szerinted te mi voltál nekem? Egy idióta vagy aki mindenben pocsék. Egy igazi balfasz. - Szavaim gúnytól csengettek ,majd unottan zsebre vágtam a nyakláncot ,ami a törött doboz darabjai között hevert.
- Menjél Lilike biztos már vár. Tuti a húgod is beáll hozzátok, amekkora egy sarki ribanc. - Húztam félre számat ,majd éreztem ahogy szememből egy könnycsepp csúszik le. Most miért? Utálom... Rühellem... Fúj.
- Takarodj ,most azonnal. - Üvöltöttem és hozzávágtam az első kezembe kerülő tárgyat...

Bred

- A csók is megcsalásnak számít, és azért nem teheted meg te is, mert a drága unokatestvéred azt mondaná erre, hogy... - Nyeltem és és édesen mondtam ki a szót. - Kurva. - Rideg voltam, és malac röhögésbe kezdtem bele. - Bizony ám, akkor az lennél. Hmm... talán nem is olyan rossz kurva... Bár neked, azt a jelzőt adnám, hogy hím ringyó. - Vágtam neki oda. - Földrajz? Persze, és földrajzból csókolózni kell? - Vágtam rá, és néztem gyilkos pillantással a lányra.  - Te még undorítóbb vagy végül is szőkékre nem szoktam az időmet pazarolni, te is csak olyan futó kaland voltál. Érezd magad megtisztelve, amit Mira is érzett még előtted.  - Mondtam neki elégedetten tiszta színészi képességgel, és összefontam a karomat előtte, és kinyitottam az ajtót, ő is bement és mentem utána. Kulccsal zártam be a szobája ajtaját, és észrevétlenül, a zsebembe raktam.

- Az egésznek? Mi az szívem, a csók is ugyan úgy megcsalás. Áh, látom ajándékot is kaptál. - Pillantottam az éjjeli szekrényére,  és megnéztem az üveg vázát. hmm. gyanítom, hogy most kapta úgy tettem mintha véletlen kiesne a kezemből és nagy csörömpölés volt.
- Juj, ne haragudj véletlen volt. Ez új ékszerdoboz volt? Marad a régi akkor... - Mondtam Massienek cinikusan, mert ez az ajándék is bizonyíthatja a kalandokat. Csak kicsit idegesítem. Még mindig nyugodt voltam és vigyorogtam.

Massie

Mess

Inkább szaporábbra vettem lépteim, minthogy megálltam volna. Elfutni nem fogok. Inkább álljak meg és tényleg gyilkoljam meg? Vagy húzzak a szobámba és innentől rá se nézzek? Na melyik a jobb? Ó hát beért szólal mararadt a vérontás.
- Mit akarsz? - Kérdeztem tőle kurtán és a,már épp nyomtam volna le ajtóm kilincsét mikor bevágódott elém. Hú de nagy szerencséje ,hogy fáradt vagyok.

Hah. Na jó most tényleg köpni, nyelni nem tudok. Vagyis tudok. De miről beszél ez? Egyetlen csók. Istenem... Ő megcsalt és nem csak egy csókkal. Még egy csók is világbűne lett volna. Nemhogy ez. Ne mérje magát hozzám semmi joga hozzá.
- Csak egy csók volt. Egyetlen csók. Én én megtehetem. De te... Mellesleg elmondtam neked ,hogy földrajz feladatunk olt. - Nem mentegetőztem ,inkább vádlón néztem rá.

- Mi az ,hogy vi9sszavágó? - Kezdtem el hisztérikusan püfölni mellkasát. Tényleg nem történt semmi komoly, egy csók pár bók és talán egy kis tapizás ,de tartottam magam , de ő... Lefeküdt vele. Mit képzel?
- Kiengesztelni? - Hisztiztem és ismét a lábába vágta cipőm sarkát. Ez tűnt a leghatásosabbnak. - Nem én undorító férgekkel nem társulok. És most nyitod ki az ajtót ,vagy isten bizony temetést kell szerveznie a Darwin családnak. - Szemétláda...

Brendon

Gratulálok, Brendon te is ilyen idióta lehetsz... Nem hiszem, el elfecséreltem az időm egy libával és képes voltam megcsalni. Rögtön felöltöztem és utána mentem... Bíztos, hogy elszúrtam de ezt szeretném helyre hozni.
- Massie.. várj meg légyszíves...  - Nem tudtam, hogy mi legyen és kicsit talán bűnbánó is voltam... Illa nagyobb hisztitt csapott szóval örülök, hogy ennél ez azért kisebb.
- Mit gondolsz, amikor Adammal láttalak egyik nap és nem csak beszélgettetek hanem smárolás volt az mi volt?  És neked, programjaid vannak. Adam féle kurzusok helyettem. Mi? - Néztem a lányre, mikor utolértem és nem engedtem el.

- Figyelj, utálhatsz de szeretnélek kiengesztelni. Habár, ez inkább visszavágó volt Adam miatt... De én nem mentem oda bunyózni, hogy hé ez a csajom. - Sziszegtem, a lánynak, majd neki dőltem a szobája ajtajának, mert nem engedtem be. Erőltettem egy édes vigyort az arcomra, azt a bájos macsót amit szeretnek egyes lányok és Massie is elcsábul tőle, és megfogtam megint a karját. - Beszéljük meg. - Nyugodt, gyengéd hangon mondtam neki.

Massie

Mess

Itt találom azt a hülye kurvát és akkor nyugi? Mi az ,hogy nyugi? Nincs nyugi. Egyáltalán nincs. Most kivégzés van. Engem senki nem aláz ,így meg. Úgy kell ezt megtudnom ,hogy két röhögő picsa jön velem szembe és közlik ,hogy a "vak" pasim más lányt kúr épp? Vagyis volt pasim. Engem így senki nem aláz meg. Azt hiszem Lili drága sem éli meg a másnapot.

- Hogy lehetsz ekkora szemétláda. - Köptem a szavakat annyi undorral ,mint még soha. - Hányingerem van tőled. - Rántottam ki kezem az övéiből.

- Az első... és az utolsó is. Mert nem lesz kit megcsalnod. Mondtam ,hogy vége. Soha többet látni sem akarlak. - Löktem félre karját és kiviharzottam az ajtón. Hogy lehet valaki ennyire undorító? Velem ilyet soha, senki nem tehet. Mit képzel ez magáról? Egy idióta barom. Hogy állhattam vele szóba? Megcsalt? Neeem. Engem nem lehet megcsalni. Ha ezt apám megtudja. Mind a ketten röpülnek és Brendon agyon lesz ütve. De ezt szerintem Tim is biztosítja...

Vivi

Dühösen meredtem az àgyamat elfoglaló srácra, aki pár másodperc múlva felállt és magához vette a virágomat, amit a sminkasztalra helyeztem. Aztán visszafeküdt és magyarázni kezdett.

- Te mindig akarsz valamit Hemsworth...- sóhajtottam lemondóan. Úgy van, mindig akar valamit, rendszerint egyet. Bár nem értem miért üt ez annyira szívem néha.Hiszen én is élvezem ezt az egész helyzetet. Akkor miért éreztem mérhetetlen elégedettséget, mikor megtudtam, hogy azt a Norat egyszer sem csókolta meg? Miért pillantottam fenyegetően minden egyes nőneműre akihez hozzáért rajtam kívül? Bizonyára napszúrást kaptam. Biztos... Biztos így van. Bár nem valami ésszerű, hogy lassan már egy hónapja ebben szenvedek. De mégis sokkal jobb fényt vet rám, mintha azt mondanám, hogy... hogy... Hogy féltékenyek vagyok. De nem vagyok az! Igaz? Igaz?!

Hemsworth második opciójàra felhàborodottan könyököltem oldalba. Nem csak azért mert nem szívesen osztoztam volna meg rajta, de egyébként se tolerálom az efféle játékokat.

- Hagyjam magam? Miután sikeresen tönkretetted a randimat és még a virágomat is szétszedted? Biztos vagy benne, hogy erre a kérdésre azt a választ kapnád amit vársz? - kérdeztem egy sokkal gyengédebben. Egyszerűen nem tudtam vele ordibálni, ha így beszélt. Nőből vagyok az istenért! Ebből pedig az következik, hogy előre látom: nem fogok tudni ellenállni, ha tovàbbra is ilyen hangnemben beszél. Lemondóan sóhajtva söpörtem ki egy selymes hajtincset a szeméből, majd tekintetemet elfordítottam róla.

- Utálom, amikor ezt csinálod...

Bred

Hogy én mit miért csinálok? Hát mert, ittam és nem tudom magam tolerálni hogy ne kezdjek ki egy csajjal. Persze, haverok sehol nincsenek én megunatkozom és Massiet se látom a napokban így tehát marad, a kalandok és még is kivel? Persze, az egyetlen Wood lánnyal, aki itt maradt. Nem érdekelt, jó is az ágyban de amikor, megláttam Massiet.. rögtön, kirohant a csajszi, mielőtt szétverné...
Jajj ne... Egy bűnbánó képet vágtam bár részegen nem tudok  vágni, csak erőltettem.
- Én? Őőő.. csakezdérrkf volt merf,r.. - Kezdtem részeg hangon,  amikor pofont kaptam. És megráztam a fejemet, hogy észnél legyek de a tűsarkúja már fájt..
- Nyugi, nyugi... csak kicsit becsíptem... és.. nem tehetek róla... hogy el is hanyagoltál... - Néztem a lányra, és kicsit megerősődött a hangom.
Majd kiengesztelem, mert Sebastian kinyír.  - Figyelj, beszéljük meg hogyha kijózanodtam jó? - Néztem a lányra, majd megfogtam a két karját és a falhoz vittem persze a karját, gyengéden kezdtem megszorítani, nehogy  fájjon neki.
- Mondhatsz bármit, ez volt az első megcsalás. De reggel beszéljük meg jó? - Kértem a lányt míg a falhoz taszítottam.

Massie

Mess

Nem hiszem el. Vagyis elhiszem ,de ilyet senki nem tehet velem, mekkora egy szemét idióta köcsög? Felakasztom. Vagy nem is én. Másra hagyom. Nem, az nem lenne elég élvezetes. Megkínzom. Levágom a tökét ,a lábait, minden kiálló testrészét. Utána pedig kibelezem. Annyira szép lesz az iskolai zászló helyén a feje. Az az ocsmány szemét köcsög feje. Hogy érezhettem én iránta bármit is? Hallatlan.

Szia. - Mosolyogtam színészies kedvességgel és szerelmes képpel, majd mielőtt megcsókolhatott volna , kezem nagy erővel arcának csapódott, egy szép csattanást hagyva maga után.
- Na vajon miért kaptad? - Kérdeztem , miközben arcom vonásai megfeszültek, szememmel pedig gyilkolni tudtam volna.
- Egy idióta senkiházi féreg vagy. Akit csak az az összecsökevényezett fasza vezet ami inkább egy kisujjhoz hasonlít. Képes voltál megcsalni? - Sikítottam az utolsó kérdést hisztérikusan. - Na jó egyszerűbb.... Minek műsorozzak én? Vége. - Suttogtam és tűsarkúm sarkát ,belevágtam lábfejébe...

Nathaniel

Gúnyosan röhögve figyeltem Vivianat, ahogy próbálta menteni a helyzetet. Nem volt szokásom megsajnálni az áldozatokat, de ő már megérdemelte volna. Szerintem ennyire egy nő életét sem vontam még irányításom alá. De mit tegyek, ha zavar, ha Viviana másokkal tölti a szabadidejét, amikor nyugodtan velem is foglalkozhatna?! Kell valaki, aki el tudja terelni minden gondomról és problémámról a figyelmemet. Egyszerűen csak szeretem birtokolni a barátaimat. Nem mintha Viviana a barátaim közé tartozna, de... erre nincs is észszerű magyarázat. Csak élvezem vele tölteni a napomat. 

- Nem kicsit fogsz késni - vigyorogtam Vivianara, miután előszedtem telefonját és az éjjeliszekrényre dobtam. - Szerintem Mr Tangás a közel jövőben nem igazán fog keresni. Világéletében utálta, mikor lenyúltam, amit meg akart kaparintani magának. Mondjuk kezdődött ez az elemi első osztályában, mikor beültem a leghátsósorba, ahova eredetileg ő akart ülni, aztán elvettem a labdáját, lassan a nőit is. Azóta pedig megkeserítem az életét, mert olyan a feje, mint akit esténként egy tehén nyalogat. Normális nő nem megy a közelébe - mondtam miközben arcomon undor suhant át. - De Viv neked szerencséd volt. Megmentettelek. Ezt meg kellene köszönnöd. Mondjuk azzal, hogy leveszed ezt az undormányos ruhát magadról - Csúsztattam le kínzó lassúsággal egyik vállárór a mélykék selyemruha pántját és érintésem nyomán apró csókokat leheltem bársonyos bőrére. Sértéseit, kifakadását és hisztiét mintha meg sem hallottam volna, úgy sétáltam a fésülködőasztalhoz, ahová letette a rózsát. A virágot kezembe vettem, majd szirmait kezdtem birizgálni. A lány szúrós pillantásától kísérve dőltem vissza mell éaz ágyra.

- Szerinted idejöttem volna úgy, hogy nem is akarok tőled semmit? Szerintem nem - vontam vállat, ahogy meztelen karján végigsimítottam a virággal. - Talán, lenne rá példa, hogy csak úgy eljöjjek, de most hidd el terveim vannak veled. Szóval - köszörültem meg torkomat, majd vigyorogva néztem fel Vivire. 

- Ne legyél már ennyire morcos. Olyan jó játékot fogunk játszani. Én biztosan élvezni fogom - kacsintottam rá, miután szemérmetlenül végig mértem törékeny testét. - Itt ez a rózsa, én egyenként kitépem a szirmait és minden sziromhoz felajánlok egy esti elfoglaltságot. Ne hogy unatkozzunk, ha már így rám lettél utálva - csóváltam meg megjátszott elégedetlenséggel fejemet, majd választ sem várva téptem ki az első vörös szirmot, majd hagytam, hogy lehulljon a hófehér ágyneműre. 

- Első lehetőség: eljössz velem a tengerpartra, hozol fürdőruhát... aztán fürdünk. - A második virágszirom is az ágyon végezte. - Hívunk még egy lányt, és egész este felváltva kényeztettek. Én ezt választanám, de mivel most ezt a lehetőséget te kaptad... - hamarosan a következő is követte elődeit. - Teleengedjük a kádat forró vízzel, gyújtunk pár gyertyát és... ugyis tudod, hogy mi lenne utána. - Negyedik szirom. - Táncolsz nekem, valami sexy zenére. Gondolom ez az ötlet ugysem tetszik. Menjünk tovább. Ez már az ötödik lesz, nagyon fogynak a szirmok - szóltam élénken csillogó szemekkel, és minden egyes elhullatott virágsziromhoz, valami rettentően perverz fantáziára utaló ötletet társítottam. Mikor az utolsó szirom ért az ágyhoz, hangom gyengéd lett és ujjaimat összekulcsoltam Viviével. - Hagyod magad - suttogtam kéjesen fülébe, miközben óvatosan végig döntöttem az ágyon. 

Viviana

 - Jó, akkor máshogy mondom, hogy megértsd. Én NEM AKAROK rá érni! Világos? - sziszegtem ingerülten, mikor Hemsworth berántott maga alá. Tényleg el fogok késni. Miért muszáj nekem mindenhonnan késni? Pedig nem szeretek... annyira... 

 - Add ide a telefonom! Hemsworth, megöllek ha valamit tönkre teszel nekem! - kiabáltam kétségbeesetten, miközben megkíséreltem visszaszerezni a mobilomat.

 - Mi az, hogy nem is akarok elmenni?! Nagyon is akarok! Egyszer a büdös életben ne tegyél keresztbe nekem könyörgöm! Ahhoz meg, hogy kivel, mikor és hova megyek már tényleg semmi közöd. - nyöszörögtem ingerülten. Uram istenem... kérlek, szüntesd meg ezt az igazságtalanságot. Csapjon bele a ménkű vagy valami ilyesmi. 

Mikor kihangosította a telefont a döbbenettől eltátottam a számat. URAM ÖRDÖGÖM! Lelöktem magamról a srácot, majd vöröslő arccal és minél hangosabban  próbáltam tudatni a vonal másik végén lévővel a helyzetet amibe kerültem.

- Nos, az a helyzet, hogy egy kicsit lehet, hogy késni fogok. - magyaráztam zavartan.

 - Rendben édes, de mit keres veled Hemsworth és miért ilyen tompa a hangod? 

- kérdezett vissza. Te szent isten... Erre most mit válaszoljak? Hát kérlek Mark, Hemsworth azért van itt, mert berontott a szobámba miközben öltöztem, aztán elsüllyesztette a telefonomat a nadrágjában? Nagyon értelmes ám...

- Hát izé... Ömm... tudod Hemsworth eljött megkérdezni, hogy hol találja... izé... Mr.Farrist és én meg megmondtam neki. - cincogtam három oktávval magasabb hangon. Csak ne bukjak le, csak ne bukjak le...

- Jó, de miért ő hívott? - Úristen... 

- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg? Most ugye késni fogok, de azt nem tudom mennyit, szóval... ööö mi lenne, ha elhalasztanánk? - kérdeztem még mindig vinnyogva. Válasz azonban nem érkezett, mert Mark kinyomta a telefont. Gyilkos tekintettel fordultam a még mindig az ágyamon terpeszkedő felé.

- Miért-kell-neked-mindig-kicseszni-velem?! - szótagoltam dühösen. - Most pedig ha már voltál kedves tönkretenni az egész napomat, igazán elhúzhatnál innen a francba, mert nem kívánok veled társalogni. - mutatta az ajtó felé. Hát kössz, ez kellett nekem. Mindig, mindent tönkretesz. szerintem sportot űz belőle, hogy tönkretegyen.

Nathaniel

Tökéletes helyem van itt. Erre elveszi azt a büdös paréjt is. Hát megáll tőle az eszem. Míg más nők meg se próbálnának kekeckedni velem, ez kifejezetten élvezi, ha ellentmondhat nekem, és mindent ellenkezőleg csinálhat, mint arra én engedélyt adok. Mi az hogy nem érek rá? Hát, esküszöm, hogy még az álam is leesett volna a helyéről, ha függőlegesen álltam volna, két lábbal ezen az átkozott hajó padlón.

- Majd én teszek róla, hogy ráérj - húztam ravasz mosolyra ajkaimat, majd ahogy fölém hajolt, megragadtam csuklóját és magam alá rántottam. - Szóval, nézzük csak, hol is van az a telefon? - pislogtam ártatlanul Viviananak, aki már megint tiszta ideg volt. Imádtam, mikor ki tudom hozni belőle a vadmacskát. Melyik másik állatnak tudnak így izzani a szemei? Ha nem az éppen birtoklási vágyban szenvedő nagymacskák. Na, Viviana egy a nagyra nőtt cicák közül. Csak nem képes kárt tenni velem. Kihalásztam a kispárna alól a telefont, majd megnéztem kitől és milyen üzenetei is jöttek az utóbbi időben. 

- "Érj rá, mindjárt ott vagyok" - idéztem az SMS-t, amit körülbelül, fél órája írtam Vivinek, de valószínűleg nem vette észre, pont úgy, ahogy azt a másikat sem, amit Mark küldött neki. - "Virágszálam, te vagy akiért ma érdemes volt felkelnem. Nagyon remélem, hogy hamarosan ismét láthatlak, hogy legyen miért mosolyognom" - torzítottam el hangomat, és imitáltam Mark magas és reszelős hangját. Azzal a csávóval se beszélnék. Tuti, hogy tangát hord, a haját meg minden reggel egy doboz zselével hozza rendbe, különben úgy nézne ki, mint egy oroszlán. A vadbarom. Na nem baj, majd én beszélek Markal. 

- Jobb programunk lesz, mint ez a Mark. Nem is akarsz te elmenni - kacsintottam a lánynak, miközben tárcsáztam Mark számát. - Legalábbis a tangás ficsurral nem. Majd én teszek róla - mondtam nyugodt és őríjtően sexy hangon, és reméltem ő is félreérti a mondatomat. - Na most figyelj, miért nem mész te randizni Markkal - lóbáltam meg a telefont orra előtt, majd kihangosítottam és mikor Mark beleszólt, nemes egyszerűséggel beleejtettem alsóneműmbe. 

- Viviana, minek köszönhetem, hogy megtisztelsz és felhívsz? - kérdezte mézes-mázas hangon Mark. 

- Köszönj csak neki. De két méterrel messzebbről, nem fogja hallani. Gyere közelebb Viviana - mondtam röhögve a lánynak és ágyékomat előre toltam. 

- Csá Tangás. Remélem hallassz. Viviana most elmeséli neked, hogy miért kell üvöltöznünk, hogy te is halld amit mondunk - kiabáltam és egy kicsit lehajoltam. Alig néztem ki hülyén, miközben övemhez beszéltem. De kit érdekel? Vivinek ez megalázóbb. 

- Na, menj arrébb - löktem arrébb a lányt, majd visszafeküdtem az ágyra és néztem ahogy Viviana azt se tudja, hogy tegye le a telefont, melyből még mindig Mark cunci-mókus hangja szűrődött ki.

- Vovi, kivehetnéd onnan. Mert megőrülök a hangjától. Most hogy elmondtad neki mi történik, már ugyse visz randizni - forgattam meg szemeimet, de még mindig kajánul vigyorogtam a lányra. 

Viv

Áháá! Megvan amit kerestem! Épp kihalásztam Maya tömérdeknyi bizsuja közül a nekem kellő ékszert, mikor szemem megakadt a földön heverő virágon, ami tíz perce még tökéletes állapotban volt, nem úgy, mint most. Összeszűkítettem szemeimet, majd lassan felemeltem a földről a rózsát. Ez meg, hogy az úristenbe történt szegénnyel? Csalódottan simítottam végig a virág immár megtört szárán. Pedig olyan szép volt, már a gesztus is, hogy virágot adott nekem. Tiszta cuki. Óvatosan helyeztem el a sminkasztalon a rózsát, majd épp ültem volna, vissza, mikor egy túlontúl ismerős hang érkezett a hátam mögül. Ijedtemben összerezzentem, majd összeszorított fogakkal fordultam meg. Nem zártam be az ajtót. Miért nem zártam be az ajtót?!

 - Nekem is tetszett! – vetettem oda sértődötten. – Nem értem mióta engedtem meg, hogy hozzáérj a cuccaimhoz. – mondtam, miközben kirángattam alóla a ruhámat. Paraszt! Nem, hogy tönkreteszi a virágot, amit kaptam, de még a ruhámat is összegyűri. – Az egyetlen fasz a környezetemben te vagy Hemsworth. – sziszegtem bosszúsan, miközben magamra rángattam a ruhát. Hogy jön ő ahhoz, hogy tönkretegye a dolgaimat?! Némi küszködéssel ugyan, de felhúztam a cipzárt is ( egy istenért nem kértem volna segítséget) , majd végigsimítottam a ruhámon, miközben tükörképemet méregettem.

 - Örülni? Semennyire. Legközelebb lelakatolom az ajtót. Amúgy mit akarsz? Gondolom le esett, hogy nem érek rád. – válaszoltam, miközben megigazítottam a hajamat. Szikrázó szemmel fordultam az ágyamon terpeszkedőhöz. Rajta fekszik a telefonomon. A nélkül pedig nem mehetek el innen. Zseniális. Egy sóhaj kíséretében benyúltam Hemsworth csípője alá, hogy kikotorjam a mobilomat.

 - Megemelnéd magad? – sziszegtem ingerülten. El fogok késni, el fogok késni, el fogok késni…

Nathaniel

Mit csináljon az ember péntek este, ha egyetlen kedves barátja sincs a közelben. Nekem erre az alkalomra is lenyűgöző ötletem támadt. Hosszú és magabiztos léptekkel haladtam Viviana Niel szobája felé. Miért is ne lenne ott? Hiszen neki egyetlen egy programja lehet csak, még hozzá, hogy engem szórakoztasson és a kedvemre tegyen? Nem de bár? Dehogynem. Egyben biztos voltam. Ha bármiféle idétlen elfoglaltsága is lenne, a vonzerőmmel megváltoztatom a döntéseit. És különben is, nem hagyhatja, hogy én Nathaniel Hemsworth életem értékes perceiből, akárcsak egy felet is elpazaroljak. 

Egy percig sem teketóriáztam, megköszörültem torkomat és határozottan lenyomtam a tömör réz kilincset. Valahogy a kelleténél halkabbra sikerült, ugyanis senki nem rohant az ajtóhoz megnézni ki is érkezett. Viszont, ha nyitva van, akkor van itt valaki. De valószínűleg nem az a rózsaszín vigyorgó tyúk, ugyanis hatalmas táskákkal láttam valamelyik este kiszambázni egy taxihoz. Lábammal hanyagul belöktem magam után az ajtót, majd zsebem mélyére süllyesztettem kezeimet és hátamat a falnak vetettem. Ahogy szememet végig járattam a szobán, valami idegen tárgyat, vagy mondjam inkább, hogy gazt találtam az ágyon? Fujj. Vörös rózsa. Lássuk csak, ki küld ilyet kedvenc ágyasomnak. Kimért léptekkel az ágyhoz sétáltam, majd végig dőltem rajta és félig ülő helyzetbe tornásztam magam. Lábaimat keresztbe tettem egymáson és a virágot pár ügyetlen mozdulattal a falhoz csaptam, így ahogy azt vártam, megtört a szára. Végülis csak egy giz-gaz. No, megjött. Mit flangál itt meztelenül? Csak engem várhatott. Nincs más épeszű magyarázat erre, ugyanis a virághoz semmiféle nevet nem tűztek.

- Hali Vovi - suttogtam rekedtes és émelyítően sexy hangon a sötétbe, majd hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, csettintettem egyet nyelvemmel. Nem mintha már a puszta jelenlétem nem lenne elég, hogy szívinfartust kapjon, de azért én szíves örömest rásegítek még egy cseppet. 

- Tetszik a rózsád. Csak egy kicsit lekonyult. - emeltem fel a virágot és szám sarkát is lebiggyesztettem a hatás kedvéért. - Na de, Vovi. Ezzel akartam neked bemutatni, hogy fog annak a fasznak lekonyulni a pofájáról a vigyor, amelyik ezt küldte neked - mértem végig tetőtől talpig a fehérneműben toporgó lányt. Természetesen, közben muszáj voltam beszívni felső ajkam, nehogy még tovább fantáziáljak. Inkább térjünk vissza a rózsához.

- Mennyire örülsz nekem? - kérdeztem tőle édes hangon, miközben rákacsintottam és lerúgtam magamról a cipőimet. 

Vivi

Egy szál fehérneműben, csípőre vágott kézzel méregettem magam a hatalmas tükörben. Oldalra fordultam, majd megint szembe, aztán újra oldalra, végül a vállam fölött pillantottam vissza tükörképemre. Most gondolom mindenkiben az a kérdés merül fel, hogy miért is csinálom ezt. Nos, a válasz egyszerű, randim lesz. Bár ez nem magyarázza meg, hogy miért pont fehérneműben bámulom magamat. Na, erre én sem tudok válaszolni. De annyi biztos, hogy már vagy tíz perce forgok a szobában. Miért is ne tehetném? Van még egy órám a megbeszélt időpontig, Maya pedig nincs itt. A szülei előnyaralásra vitték Malorcára vagy hova. De minek neki nyaralás, ha az egész évet Sydneyben tölti? Az még oké, hogy a Camilla néniék ki akarnak szabadulni Anglia esős és nyirkos környezetéből de, hogy Mayát az egyik forró helyről a másikra vigyék az már röhejes. Inkább mentek volna síelni. De, ha nekik jó.

Sóhajtva sétáltam be a fürdőszobába, majd ismételten beálltam a tükör elé, most azonban nem a fehérneműmmel voltam elfoglalva, inkább, hogy tökéletes, mégis szolid sminket és normális frizurát alkossak a hajam helyén éktelenkedő gubancból. Mindig úgy néz ki, mint egy madárfészek, ha megmosom. Szörnyű. Miután sikerült enyhe hullámokat varázsolnom hajamba, visszasétáltam a szobába és felcsaptam a szekrényem ajtaját. Azonban pár perc keresgélés után rá kellett jönnöm, hogy igazán illene olyan ruhadarabokat is beszerezni, amik például ehhez az alkalomhoz is illenek. A farmerhalmokat pedig ritkítani kéne. Átbattyogtam Maya gardróbjához, majd kissé félve tártam fel azt. Ahogy arra számítottam csillogóbbnál csillogóbb és rózsaszínnél rózsaszínűbb anyag fecniket találtam. Amik közül természetesen egyet sem állt szándékomban felvenni. Aztán hál’ istennek a szekrény legeslegalján megtaláltam, amit kerestem. Egy mélykék coctail ruha, ami terveim szerint gyönyörűen fog mutatni a fekete magas sarkú szandálom mellett. Ledobtam a ruhát az ágyamra, majd leültem Maya sminkasztalához és buzgón láttam neki feltúrni az ékszeres fiókját.

Darren

Ne tudtam elfojtani egy erőtlen nevetést Zoe arcát látva. Nem is értem miért könnyebbültem meg ennyire, hogy ezt tisztáztuk.

 - Nos, mondhatnám, hogy igen, de valójában érthető volt a reakciód. Vagyis azt hiszem… Valószínűleg én is hasonlóan reagáltam volna hasonló helyzetben. – mondtam. Na, az az utolsó mondat nem biztos, hogy kellett volna.

 - Egyébként meg nem hibáztathatlak, hogy nem hitted őt a húgomnak. Nem is úgy viselkedik. Mellesleg kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy tönkretegye mások idegeit. – vontam vállat. – És te még azt mondtad bírni fogod. – vigyorogtam, aztán megköszörültem a torkom.

 - Van épp valami dolgod, vagy hajlandó, vagy feljönni és bemutatkozni a húgomnak. Gondolom, nem akarod úgy belevésni magad az emlékezetébe, mint a ribancom. – húztam hamiskás mosolyra ajkaimat.

 - Most számíthatsz a hisztijére… - sóhajtottam az ajtó előtt állva, mielőtt kitártam azt. Amint beléptem a lakásba egy távirányító csapódott a falba a fejem mellett.

 - Bezártál! Hogy merészeltél bezárni engem ide Darren?! – sipította felháborodva Sam, aki hál’ istennek hajlandó volt magára kapni egy farmert. – Mégis hány évesnek képzelsz te engem, hm?!

 - Azért zártalak be, mert folyamatosan bekavarsz nekem. Egyébként meg nem tudom miért kérdezed ezt. Csak 16 vagy, szóval igazán befoghatnád. – válaszoltam hűvösen mire, ingerülten dobbantott egyet. Hisztis, csodás. – Megtennéd, hogy viselkedsz? Vendégünk van. – léptem arrébb, hogy Zoe is be tudjon jönni, majd becsuktam mögötte a bejárati ajtót.

 - Nem érdekel, hogy jelenleg kivel szórakozol Darren! Legközelebb úgyis valami másik hülye kurva lesz, aki minden baromságot elhisz neked. – fonta karba Sam vékony karjait. Miért is van az embernek húga? Ja igen, hogy megkeserítse az életét.

 - Azt mondtam fejezd be. Zoe, ő itt a húgom Samantha, Sam ő pedig Zoe és megköszönném, ha nem játszanád a hisztis picsát. – mutattam be egymásnak őket, mire Sam fogta magát és bevágtatott a konyhába, majd magára csapta az ajtót.

 - Bocs. Tíz perc múlva kijön és figyeld meg, hogy teljesen másképp fog viselkedni. – fordultam Zoe felé. – Ülj csak le. Hozhatok valamit? – kérdeztem halványan mosolyogva. Remekül kezdődik ez a nap. És Samantha még csak tegnap este érkezett, ami azt jelenti hogy egy jó ideig még számíthatok a társaságára.

Zoe

Értetlenül bámultam ki az autóm szélvédőjén keresztül az üres utcára. Mielőtt azonban belemerülhettem volna eme rendkívül izgalmas tevékenységbe, kivágódott az ajtó és Darren ült be a kocsiba. Nincs nekem kedvem ezt megbeszélni. Magyarázkodnia sem kell. Engem nem szabadna, hogy ez az egész érdekeljen. Miért is nem indítottam még mindig el ezt a nyamvadt autót? Hát magam sem tudom, hogy mire is vártam. De a mellékelt ábra szerint, aki itt ül mellettem, elég rosszul tettem.

- Kössz - nyögtem ki szűkszavúan, miközben a telefont táskám egyik zsebébe csúsztattam. Tekintetemet makacsul fordítottam a visszapillantó tükör irányába és letöröltem arcomon végig csorgó könnyeimet. Most egészen biztos egy szerencsétlennek fog nézni. Semmi észszerű magyarázattal nem tudok szolgálni, miért is sírtam el magam. 

- Figyelj, Darren... - kezdtem bele remegő hanggal, de aztán erőt vettem magamon és vádlón íriszeibe fúrtam sajátjaimat. - Nem kell, hogy... - Mi van? Neeem. Az nem lehet. Ennyire leégetni magam. Te jó isten, mekkora hülyét csináltam magamból. És ez is csak annak köszönhető, hogy egy hisztis liba vagyok, aki minden esetben túldramatizálja a dolgokat. Gondolatban erőteljesen felpofoztam magam, majd arcvonásaim elgyengültek és már magam sem tudtam, hogy mit higgyek. Hiszen még mondta is, hogy a húga meglátogatja. Nem vagyok normális.

- Nem tudom mit mondjak - túrtam bele feszengve göndör fürtjeimbe és egészen elpirultam zavaromban. Franc. - Nem akartam ezt. Nem is tudom, hogy mi történt velem. Nem volt jogom sem csak így rádtörni, sem ilyeneket gondolni, mert hát végülis nem kérdeztem semmit, és te sem mondtál semmit. És én... Én. Hülye voltam? - kérdeztem feszengve Darrent, miközben beharaptam alsó ajkam és pironkodva néztem fel rá. 

Darren

Zavartan pillantottam az előttem álló szőke lányra. Most mi van?! Nem értek én már semmit. Zoe úgy viselkedik, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, Sam meg vihorászva pörög a szoba közepén.

 - Féltékeny? – nyitottam nagyra szemeimet. Féltékeny, mégis mire? Aztán a „romantikus reggel” kifejezés hallatán leesett. Te jó ég! Pár másodpercig döbbenten bámultam az ajtóra, majd sóhajtva kaptam fel a nappali asztaláról az imént távozó telefonját és indultam utána. Samantha természetesen vigyorgott, mint a tejbe tök és jött utánam.

 - Te itt maradsz és felöltözöl. – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Várhatóan ez nem tetszett neki, így kénytelen voltam rázárni a bejárati ajtót. Nem hiányzik, hogy még jobban bekavarjon nekem. Reméltem, hogy még ott találom Zoet a parkolóban és nem kell ellátogatnom az Evermoreba. Semmi kedvem ott magyarázkodni. De miért is magyarázkodnék egyáltalán? Hiszen nem csináltam az égvilágon semmit. És ha tettem volna? Attól neki még egyáltalán nincs joga berontani a lakásomba és csak úgy felpofozni. Akkor miért nem vagyok rá mérges? Nos, ez egy igazán jó kérdés, amire nem tudom a választ. Megkönnyebbülve konstatáltam, hogy Zoe kocsija Samé mellett áll a parkolóban. Kinyitottam az ajtót, majd szótlanul ültem be a lány mellé. Igyekeztem bosszúsan rápillantani.

 - Itt a telefonod. – nyújtottam felé az apró tárgyat. Majd mikor felemelte a fejét a kormánykerékről döbbenten hőköltem hátra. Sír? Ezt ne! Csak ezt az egyet ne! Nem tudok mit kezdeni a síró nőkkel. Egyszerűen kiborítanak. Lehetetlen normálisan beszélni velük.

 - Én… kérlek ne csináld ezt. – suttogtam kétségbeesetten, miközben letöröltem szép arcáról a lecsorduló könnyeket. Gondterhelten sóhajtva támasztottam homlokomat a hideg üvegnek, majd pillantottam oldalra a szőke lányra, aki a könnyeit törölgette.

 - Az a lány ott fent a húgom volt… - nyögtem ki nehézkesen. Eredetileg úgy terveztem, hogy kérdőre vonom, esetleg szitkozódom egy sort neki, de mivel volt kedves könnyeket ejteni,(!!!) ez természetesen ki van lőve.

Zoe & Nathaniel

- A fürdés ellenére, egész jó volt - vigyorogtam rá bájosan Christianra, majd lábujjhegyre tornásztam magam és vékony karjaimat átfontam izmos nyakán. - Remélem neked is jó volt. Mondjuk ez észszerütlen kérdés, hiszen a velem töltött idő, csak tökéletes lehet - nyomtam egy csókot ajkára -, lélegzet elállító - ismét egyet - fenomenális, fantasztikus, észveszejtő, és feledhetetlen - húztam ravasz mosolyra rózsaszín ajkamat, majd miután sikerült visszavennem ruháimat, amikbe jöttem, kézen fogtam Christiant és elindultunk lefelé a hajóról.
Lábaim a földbe gyökereztek és mozdulni sem bírtam. Te jó isten, mit kapok most Nate-től. Hazudtam neki, de csak az ő érdekében.
- Menj vissza - nyöszörögtam Christiannak, de már késő volt, ugyanis Nathaniellel néztem farkasszemet. A francba. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? 
- Hazudtál. Megint - állapította meg Nate vádlón és már nem bírtam a szemébe nézni. Igaza volt. 
- Nate, azért nem mondtam el, hogy mit fogok ma csinálni, különben veszekedtél volna velem. Sőt, talán ki se engedsz egész héten az iskolából...
- Persze Zoe, de most el ne kezd, hogy csak engem akartál megvédeni az idegeskedéstől, mert amint látod, valakinek sikerült téged lelepleznie és lekameráznia... együtt Farrellel. 
- Semmilyen videó nem készült - tiltakoztam hevesen, majd végig néztem Christianon és Norán is. Nagyon remélem, hogy tényleg nem szórakozott egyikük sem. 
- Ne nézz már hülyének Zoe! - kiabált rám teljesen kikelve magából. - Nora, volt az, aki elküldte a videót. Nem is akármilyen felirattal. Akarod látni? - kérdezte, miközben lemondóan megrázta fejét a telefonját pedig kezembe nyomta. 

"Neked is vad lehetett vele. De amint látod már talált jobbat. Érzéki csókuk, és ahogy hozzá ér gyengéden. Látod, hogy kirázza Zoet a hideg? Ilyet sem érezhettél már jó régen. Nem hiába és nem is fogsz." N.F

Levegőt is elfelejtettem venni. Ez a videó most készült. A hajón. És akkor még nem volt bent Nora. De mégis az ő monogramja van a szöveg alá írva. Miért kell mindig feszültséget kelteni? 

- Christian, te milyen jogon vettél fel bármit is a telefonodra? - kérdeztem csípőre vágott kezekkel, miközben szememből csak úgy sütött a vád. 

- Nora? Neked pedig mi szükség volt arra, hogy ezt megtedd? Jobban érzed magad, hogy magad körül mindent összekuszálsz? - kérdeztem felháborodottan - Pedig tudod ma már azt hittem, hogy megváltoztál. Azt hittem, hogy tudsz normális lenni. De egy fokkal sem vagy jobb Loránál. Nem csodálom, hogy egy szobába kerültetek - jegyeztem meg maró gúnnyal és Nate telefonjából egy egyszerű mozdulattak kitöröltem az üzenetet. 

- Nate... - suttogtam halkan, mert szemei mérhetetlen fájdalomról és undorról árulkodtak. Csak ne csináljon hülyeséget. 

Illa & Nora & Chris

Illa:

- Jó rendben apu, de most végül is kik lesznek ott? - Kérdeztem a telefonban apámat az üzleti ebédjéről amire kérte feltétlen menjek ma el. Természetesen amit ma kellett, ruhát mentem venni, kirándulás helyett mert az egyik emberke lettem volna aki elmegy a hajó túrára. Na jó. Mindent felírtam a noteszembe, majd a tűsarkúmban tipegtem a csendes kihalt iskola folyosón. Egyik kezemben a táskám amiben az iratok vannak  olyan dokumentumok amiket apa féltve kért meg őrizzem meg erre az alkalomra és ha sikerült megőriznem akkor innentől simaügy a családi vállalkozásban részt vennem. Persze.. Egyszerű fekete ruha volt rajtam, középen egy aranyozott övvel és a széle is az volt, arcom az alkalomhoz illően kisminkelve. Hajam kontyban. Nem szívesen szoktam így járkálni, mert hiszen nem szeretem az ilyen ruhákat.. bár ki szereti?
Egy halvány mosolyt, adtam az üres semmibe és megint egy telefon. - Most jut eszembe elkéne hozni az öltönyömet, mert elfelejtettem lennél olyan kedves kislányom? - Megcsóváltam a fejemet, és mondtam apának elviszem neki félóra és ott vagyok. Fél óra mi? Éreztem, egy ismerős férfi parfümöt és húzn kezdett, és a papírok felét is elhagytam... Hát, de..
- Nathaniel Cole Hemsworth azonnal engedj el! Tudod, hogy most kéne mennem arra az ebédre, és képes vagy elhurcolni? Hallasz te egyáltalán Nate! - Kiabáltam a srácra, mikor beültem az autójába. Hát én innen azonnal kiszállok nekem a másik irányba kell mennem.
De el is indult. Mi baja lehet ennek?Felvontam a szemöldökömet, és most már végképp dühös voltam, hogy az esélyeimet elszúrja...

- Hallasz te egyáltalán vagy a füleden ülsz, mi a fenéért rángattál be a kocsiba? És hova viszel egyáltalán? Van fogalmad arról, hogy mit szalasztok el? Cole az istenit... - Hisztiztem, de látszólag se füle se farka, remek nem hiszem el, ezt a csávót fejbe kéne lőni és akkor nyugta lesz. Amikor megálltunk, én egyből kiszálltam a kocsiból becsaptam az ajtját és neki dőltem. Táskám nálam, és már jönnek a hívások  és az üzenetek. Remek. Remek. Remek...

- Cole,  nekem mennem kéne azonnal. Vigyél vissza az iskolába, mert ott maradt egy halom fontos dolog! Azonnal vissza akarok menni és egy percet sem várok... - Felvontam a szemöldökömet, mi az istenért várunk egy kikötőben. Jól is nézünk ki egy srác aki a haját borzongatja és egy ideges hisztiző lány akinek a jövője most úszik le a lefolyóba. Mi az, hogy csináljam amit mondd? Mi vagyok én valami kutya? Esküszöm leütöm a srácot, nem hiszem el.. éreztem, hogy magamhoz húz, de nem értem még mindig... Inkább próbáltam lenyugodni, és most kéne egy cigaretta de én nem dohányoztam sosem csak egyszer tavaly, egy buliban nem is esett jól.

- Várok.. ahogy az uraság, óhajtja.. - Válaszoltam flegmán, a srácnak, majd az oszlopnál láttam. Ekkor pillantottam meg, Norat és hogy kihez, megy oda Nate. Remek... nem akarok én itt veszekedést de jó lenne tudni mi van... Még vártam, nem megyek oda rendezze le amit le akar vele rendezni...
Most komolyan ezért kellett kijöjjek a kikötőbe mert ő akar beszélni a kicsikurvácskával? Komolyan ez se normális Sosem volt ő egy Hemsworth és azok mindig idióták....

Nora & Chris:

Már türelmetlenül vártam, hogy visszaérkezzünk a kikötőbe mert első dolgom lesz leszállni a hajóról. Isteni volt a kirándulás a barlangban egyszerűen oda vissza kell majd mennem, mert nagyon megtetszett az a hely. Olyan nyugodt volt a légkör.. Hamár légkörről beszélgetünk a bátyámék eltüntek én Canzievel meg Massievel léptem le a tömegben. Ahh, szárasság és végre a földet érzem a talpam alatt.  Szabadság.. A napsütés melegét még mindig éreztem.
- Éjszaka ki kéne lógni az erdőbe,  elmehetnénk az elhagyatott házhoz, mit szólsz Canzie? Ami az erdő közepén van. - Kérdeztem a lányt, amikor éreztem egy erős rántást és hirtelen rázott ki a hideg és remegett meg a térdem és néztem, fel az ismerős két szempárba. Hangom inkább elcsuklott, de nem mutattam azt, hogy tartok Natettől. De elégedett képett vágtam, hogy ideges. Ezt le lehetett az arcomról olvasni.
- Hello. - Köszöntem, neki de nem néztem a szemébe amikor beszélni kezdett, és éreztem hogy magához, húzott és a szorítása kicsit fájt.  Megszólalni nem tudtam hirtelen, még mindig megremegtem, ajd erőt vettem magamon.  - Nem mindegy az neked, hogy hol csináltam és mikor? Amint látom elértem azt a hatást, hogy szenvedj. Pedig tényleg olyan édesek... - Válaszoltam neki cinikus vigyorral, bár lehet hogy nem kellett volna. Még mindig nem néztem a szemébe, ellöktem magamtól, és úgy néztem a srácra.
- Programja mi? Christian féle kurzusa volt talán még most is tart neki. Ami, azt illeti csak azért csináltam hogy neked fájjon. Fájjon az amit másnak okozol. Nem nyúlhatsz a bátyámhoz, mert... - Elcsuklott a hangom mikor meghallottam az ismerős férfi hangott.
- Nem mész el a közeléből...  - Jelent meg Zoeval. Remek...

- Srácok. Ne veszekedjetek. - Persze rögtön kettőjük közé álltam mielőtt egymásnak esnének. Jó igaz Christian csinálta a videót, de nem kell tudnia hogy én elküldtem neki, és az övéről kitöröltem. Elég ha egy ember áll rajta bosszút az meg én vagyok. - Hemsworth. Jobbha most elmész. Gyerünk. - Sziszegtem a férfinak és közben Zoera és Chrisre néztem rémült szemmel, majd ahogy néztem körül, megpillantottam Amarillát is. Ez meg mi a bánatot keress itt? Néztem Zoera és biccentettem a fejemmel, majd még Canzieéket kerestem mert meg akartam lógni ettől a helyzettől.. Magyarázkodni utálok a legjobban, de nem.. lehet hazudni is, de én sosem tudok jól hazudni mindig lebukok, ez köztudott...

Nathaniel

Megtébolyultan fel-alá sétáltam a kikötőben. Míg egyik kezemmel zsebemben telefonomat szorongattam, addig másikkal percenként borzoltam össze mogyoróbarna tincseimet. Egy kívülálló nem tudta volna mire vélni, hogy percenként túrok bele hajamba. Aki viszont ismert, az tudhatta, hogy ez a mozdulatsor megnyugtatott. Főleg mióta elkezdtem leszokni a cigarettáról, ami elég elveszett ügynek tűnik. Idegesen járattam szürke szemeimet a horizonton, ahol a nap már lenyugodni készült, viszont egyetlen hajót sem láttam feltűnni. Mi a franc van már? Itt kellene lenniük. Amarilla is egyre többször nyitja ki a száját. Mennyire jó is volt, amíg meg volt szeppenve és nem mert szólni egy átkozott szót sem.
- Amarilla, még mindig várunk - fordultam szembe a lánnyal és tekintetemből mindent ki lehetett olvasni. Egyszerűen meg akartam csak ölni Farrelt. Nem voltam észnél. Éppen ezért jött kapóra szembe a folyosón Amarilla. Így még nagyobb fájdalmat okozhatok neki. Ráadásul Amarilla, még csak nem is sejti, hogy miért vagyunk itt. De ha tudná sem engedném el.
Pár perccel meghallottam, egy hangos sípszót, mely jelezte, hogy a hajó végre megérkezett. Ideje volt már. Erősen megragadtam csuklóját és amilyen közel csak tudtam, magamhoz húztam.
- Nyugalom, csináld azt amit mondok és akkor nem sokára visszamehetsz a suliba - suttogtam a fülébe, de az idegességtől párszor megremegett hangom és csak a visszaérő túristák tömegét fürkésztem nyughatatlanul. Már Massie-t is láttam leszállni, amikor Norát pillantottam meg. Tökéletes. Két legyet egy csapásra. Ezzel a ribanccal ugyis beszélni valóm van.
- Amarilla, itt várj meg. El ne menj - nyomtam Illát egy oszlopnak, majd ellazítottam arcizmaimat és egy macsó mosolyra húztam vonásaimat.
- Hi Farrel - rántottam meg hátulról a lányt, kezemet pedig mélyen melegítőjének zsebébe csúsztattam, úgy húzva még közelebb magamhoz. - Hol csináltad a videót? - kérdeztem ridegen, és egyre erősödött szorításom csípőjén. - Meg tudod magyarázni, vagy szeretnéd, ha a bátyádat még az országból is kitoloncolnák? Hm? Na, mivel magyarázod ezt az egészet? - vontam fel kérdőn szemöldökömet. - Zoe ma nem lehetett a hajón, ugyanis... programja volt - hangsúlyoztam gúnyosan, hiszen nagyon nem tetszett, hogy mostanában azzal az egyetemista fasszal tölti a napjait, akit egyáltalán nem is ismerek. De legalább annál kevésbé fog érdekelni, mikor betöröm az orrát. Zoe meg már beszélni sem ér rá... mert Vele van.
- Ki vele, mikor csináltad a felvételt? És miért kellett nekem elküldened? Hm?

Nora & Chris

Nora:

Én.. nem is tudom még beszélgettünk Canzievel, egy kicsit utána fogtam magam és elindultam Christianéktól elnézést kérni. Ennyivel tartozom nekik. És tényleg.. Hallottam a beszélgetésüket és nem tudtam mit csináljak...
Csak megkövösülten álltam és rémült szemmel, néztem a bátyámra, akinek a szeméből kitudtam olvasni mit gondol. Oh te magasságos ég.
- Ez, most ennyire komoly? Mi van ha ráküldünk valami olyan csajt akin látszik, hogy szűz de közben csak játszik Natel? - Néztem Christianra biztosan, tudja miért kérdezem ezt, hiszen nem akartam elveszíteni még. Csak 16 évesen, mert nekem ez túl korai. Szememet lesütötte, és nagy levegőt vettem. Nathaniel mindig is egy bunkó megjelenésű pasi volt, olyan mint Ed de ő még sem volt ennyire bunkó. Sőt.. Christian bőröndjéhez mentem és kivettem a melegítőmet, és észrevettem a telefonját ahol egy felvétel volt. Juj... na csórjuk el a telóját. Melegítőm közé raktam és közben felvettem. Azért rázott a hideg. Bűn és bűnhődés, ok és okozat.

- Az, emberek romlottak.. Mindd romlott. Még ha szép fiú is...  - Ennyit mondtam, és sóhajtottam... majd Chrisre néztem.  - Figyelj.. figyeljetek. Ne haragudjatok elvettem a sújkot az előbb. - Ennyit mondtam majd beleültem Chris ölébe, mint egy kis baba. Vagyis ő húzott magához le, de én leültem a székre, és átengedtem Zoenak a helyet. Nem vagyok egy kisbaba.. - Chris, Zeuszt megkapom? Múltkor felhoztad, hogy esetleg nem e...
- Őőő.. persze, beszélek majd apuval, hogy meg van e még. Ha nincs akkor Hektór még mindig ott van. Azt hittem a Rootveilereket kedveled, Zeusz németjuhász... - Vonta fel a szemöldökét én elpirultam.

- Sajnálom azt a lányt... és még ide jár az iskolába..!? Komolyan Nathanielel kikéneszúrni valahogy.. olyan dolgot amitől talán észhez tér.
- A talán az is halvány, de te nem mész a közelébe. Még véletlenül sem.
- Hülye vagy? Nem is tervezem...  - Hálás szemmel néztem Zoera, és közben akármennyire is rosszban vagyunk kellemes csalódást okozott, mert tényleg aranyos lánynak tűnik. Talán eltudom viselni. Vagyis ő az egyetlen lány akit Christian mellett eltudnék talán viselni. Illát semmi kép, még egyszer becsuktam a szememet és  utána fel álltam majd biccentettem nekik, és behúztam az ajtót, majd utána fogtam magam és vissza a szobába, és megnéztem a videót khm. Nem semmi. Átküldtem a telefonomra, majd  elgondolkoztam a bosszún. Ettől ki fog készülni Nate. A videó alá kellemes üzenetet írtam..

"Neked is vad lehetett vele. De amint látod már talált jobbat. Érzéki csókuk,  és ahogy hozzá ér gyengéden. Látod, hogy kirázza Zoet a hideg? Ilyet sem érezhettél már jó régen. Nem hiába és nem is fogsz." N.F

Küldtem el az sms.t na most fogsz koppani. Lehet gonosz vagyok, de most inkább a bosszú hajt..

Christian:

Csak ültem és figyeltem a barna hajú lányt, és nagy szemekkel figyeltem és szóhoz nem tudtam jutni. Biztos nem engedem Norat Hemsworth közelébe mindig is utáltam az ilyen férgeket, legszívesebben rács mögé, dugnám de nem lehet. Megmutatnám neki, hogy még is hogyan kell élni. Felvontam a szemöldökömet amikor Zoe fel állt és kinyította az ajtót és a Húgom volt ott. Nem beszélt semmit, csak fal fehér volt az arca akár csak nekem. Hogy lehet valaki ilyen féreg és patkány egyszerre? Norát is ezért fektette meg.
Sóhajtottam egy nagyot, majd gondolkoztam hogy apámmal, beszélek és Nora kapni fog egy kutyát aki egy parancs és testőr helyett az jó neki. Szal így jó lesz neki.
Bocsánat kérést elfogadtam és meglepődtem ahogy fel állt tőlem és át ült a székre és Zoet átengedte. Ezzel mi van? Felvontam a szemöldökömet, vagy csak meg van ilyedve. Nem is tudom.
- Ez szörnyűű... és a kiscsaj a mai napig tényleg, nem tartja a szüleivel a kapcsolatot? Ha nekünk ilyen lenne ezért nem tagadnánk ki Norát.. - Mondtam a barna hajú lánynak, amint kilépett Nora.
Nem küldöm el a felvételt, nem leszek görény Hemsworthtal, sóhajtottam egyet, majd éreztem hogy meg állt a hajó. Nincs kedvem kimenni...

- Annyira, nincs kedvem kimenni  a többiekkel. Mit gondolsz, szerintem ezt az egészet még át kéne beszélni.. esküszöm, ez ellen tényleg kéne valamit tenni. Mi van ha Nathanielt hűvősre tesszük az előzetesben? Apja is ekkora befolyásos? Egyszer mennének tönkre csődbe.. akkor csak azt kapja ami lesz otthon. - Hmm.. most elgondolkoztam, és behunytam a szememet, és éreztem a bőrömön a tenger érintését.. vagy lányét? nem lehetett eldönteni.
- Natenek ez már függőség és szenvedélyévé vált, le kéne szoktatni róla... - De azért nem tudtam kiverni a fejemből... nem fogom bántani mert megértem még  fiatal. Talán voltam ilyen én is egy évig, de kigyxógyultam belőle 15-16 évesen de aztán rájöttem nem ér semmit az élet. Szóval.. de nem leszek vele akkor sem puszi pajtás...

Zoe

- Nincs - feleltem nemes egyszerűséggel, hangomban mégis valami mélységes fájdalom csengett. Nem magam miatt. Hiszen, ha én még mindig szeretném Nathanielt, akkor nem lenne ilyen problémája. Sokkal inkább tartottam őt szánalmasnak és sajnálatra méltónak. Mindig azt hittem én leszek dobva. Az első évben, sőt még az után is, hogy megcsalt, fél évig odaadón szerettem. De utána minden megváltozott... - A húgod az egyik szerencsétlen volt. Nate semmit nem akart tőle. Csak egyet, amit meg is kapott. Szórakozott vele. Régen szerinted nem ugyan ezt csinálta? Dehogynem. Megalázta a nőket. Magán kívül senkire nem volt tekintettel. Miért is tette volna? Világéletében el volt kényeztetve és megszereztek neki mindent. Csak füttyentenie kellett egyet, és a következő pillanatban ott állt az asztalán. A családja maga volt az ausztrál példakép. Aztán Nate megígérte, hogy soha nem bánt többé senkit, ha én járok vele. Egy évig bírta. Nem voltak új diákok az iskolában. Aztán jött egy hetedéves kiscsaj. Nem is tudom, talán Izlandról. Nate természetesen férfiból volt, és megtetszett neki. Magas volt, nyakigérő lábakkal, kerekded formákkal... gyönyörű arccal. Megnyerő stílussal... Mi kell még? Aztán kiderült, hogy a lány mégsem volt annyira, nagypályás és magabiztos, mint mutatta magát. Nate keresztbe törte az életét, mikor a szülei megtudták, hogy a lányuk megszegte a családi hagyományt, miszerint csak házasság után veszti el a szüzességét. Hogy kiküszöböljék a csorbát, természetesen rögtön hozzá akarták adni a lányukat Nate-hez, akinek eszeágában sem volt elkötelezni magát, bevallotta, hogy neki nem kellett a lány, csak egyetlen éjszakára, hogy kipróbálja. A lányt kitagadták a családjából és a szüleit azóta sem látta. - Fejeztem be egy kesernyés mosollyal a történetet, ahogy vissszagondoltam azokra a hetekre. - Akkor Nate azt mondta, ha nem hagyom el, megígéri, hogy hűséges lesz. Két napig bírtam nélküle. Akkor még túlságosan szerelmes voltam. Képes lett volna megölni magát. Ha egy percet kések arról a találkozóról, ahol elmondtam neki, hogy megbocsátok, képes lett volna és lelövi magát... Azóta nem nézett más nőre. Remélem ez meg fog változni - magyaráztam csendesen Christiannak, majd leültem mellé az ágyra és fejemet vállának támasztottam. Na, ezt se kellett volna az orrára kötnöm. A húgának kellett volna elmondanom. 

- Nem tudom mire képes most Nate, de a húgodat ne engedd a közelébe. De Nathanielnek se essen baja, ha lehet. Rendben? - kérleltem félénken csillogó szemekkel a férfit és egy gyengéd csókot lehetltem ajkaira. 

- A húgoddal? Szerintem majd ő mindjárt elmondja... - mondtam Chrisnek, majd kinyitottam az ajtót, ahol bezuhant Nora, aki ezidáig az ajtónak dőlve hallgatózott. - Gyere inkább be. Te is tudod, miről van szó. 

Chris

- Történetesen ez a kolléganőm egyen ruhája tehetek arról , hogy úg yöltözik mint egy kurva? - Felvontam a szemöldököm és a rengeteg ruh a közé rejtettem el a telefonomat ahol elindítottam a videófelvételt. Tökéletesen látszik helyes. Gúnyos és gonosz vigyorra húztam az ajkaimat.
- Jól van elfordulok. - El is fordultam pont a böröndöm felé amiben váltás ruám volt d emég nem volt kedvem felvenni a ruhámat így csak a mellkasom látszott. Hogy mit tervezek? Kicsit kiborítom a legjobb barátomat. Ugye kitaláltátok kiről beszélek? Nyílván valóan Nathaniel Hemsworth. Most jön a vissza vágó. Közelebb mentem a lányhoz, és belecsókoltam a nyakába.

- Ne izgulj én is. De neked még a "rossz ruha öltözék is jól áll"- karoltam át a barnahajú lányt és ringatni kezdtem mintha táncolnánk. - Lehet, rosszkor teszem fel a kérdést. - Itt már leültem, de a hangom tökéletesen hallatszott a szobában. - Hemsworth már túl van rajtad?Csak mert ugye szórakozik szórakozott a húgommal. - Kérdeztem, A lányt ebben a kérdésben pedig semmi szégyelni való nincs. - Pedig ha azt nézzük normális srác is lehetne ha nem te lennél neki a drogja.. Nehéz elveszíteni azt akit szeretünk... - Itt már halk volt a hangom és Illára gondoltam. Fel álltam megint oda mentem a lányhoz, és adtam neki nyelves csókot.

- Viszont mit beszéltél a húgommal? Hamár Hemsworthtot felhoztam.. érdekelne... - Kérdeztem felvont szemöldökkel, majd lezártam a bőröndöm tetejét ez által befejezve a videó felvételt és az ágyra huppanva, kicsit eldőltem rajta.

Zoe

- Pedig így nem is leszek rendőrös. Ha pedig játszunk, csináljuk hihetően - magyaráztam élénken csillogó szemekkel Christiannak, miközben levettem farmeremet és felsőmet is. Azonban, ahogy megláttam az egyenruhát, rögtön rosszul lettem tőle.

- Hát felejtsd el, hogy én ezt felveszem - tiltakoztam hevesen, miközben kihúztam magam előtt a fekete egyberuhát. - Most komolyan azt akarod, hogy én ezt felvegyem? - kérdeztm kínlódva, de nem volt túl sok választásom, ugyanis vagy ez vagy mászkálhatok fehérneműben. Azt meg nem. Én ebben meg fogok fagyni. Érjünk vissza Sydneybe és biz isten, hogy Christiant megfojtom. 

- Ha én ezt felveszem, úgy fogok kinézni, mint egy rossz kurva, akit most szedtek össze a sarokról, mert a farsangi bálon nem voltak elegen. Na jó. Fordulj el - intettem Christiannak, majd hátat fordítottam neki és elkezdtem öltözni. Hát esküszöm, ebből a ruhából mindjárt kiesnek a melleim. Jó, hogy nem a térdéig ér a dekoltázsa. 

- Miért lenne nálam? - kérdeztem, miközben lehajoltam, hogy összeszedjem szana-széjjel heverő ruhadarabjaimat. 

- Tudod nem így képzeltem el ezt a kirándulást - vettem egy mély levegőt, ahogy felgumiztam hajamat. A hideg is kirázott, ahogy Christian a nyakamba csókolt. - Valahogy ezt az egész napot máshogy terveztem - húztam el ajkaimat miközben szembe fordultam vele és fejemet mellkasára hajtottam. 

Chris

- Megszáradsz nem nagyügy. - Vágtam vissza a lánynak, majd elégedetten vigyorogtam és néztem Canziet hol Zoet. Hasonlóság.. Canzie is? nem biztos nem ez csak valami véletlen egybe esés lehet. Felvontam a szemöldökömet, hát most komolyan. Még az új társam is csinál hülyeségeket, de nem ilyet. Na mindegy. Húzni kezdett, a kabinba én levettem végre az egyen ruhát, van váltás ruhám dehát istenem. Gyorsan elintéztem egy telefont, aztán ennyi.
- Persze, azt mondtad van neked váltás ruha hol az istenben kóborolsz Ash?
- Valahol a hajófedélzet alatt, nem hallak. - Istenem ez a nő kikészít. Ashley az új társam és nő! Amin kiakadtam, utálom ha egy nőt raknak bemellém társank, de vele még is kijövök persze kolléga és barát szinten több nem.  Igen itt én meg az új társam vagyunk biztos hogy megengedi, hogy körül nézzek a cuccaiban mert Zoe nem szereti a rózsaszínt ez köztudott. Vagy igen?
hmm... itt egy ruci hmm. egész jól néz ki. de nem. Azt hiszem az egyen ruha pont megfelelő. Kivettem, majd Zoenak adtam oda válfástul, és néztem édesen a lányra.
- Ne haragudj, azt hiszem ez a méreted fegyver ilyenek nem járnak hozzá.  - Mondtam neki majd nyúlni akartam az zsebrészhez de hol a fegyverem!?Sápadt lettem az idegességtől, és elkezdtem keresni.
- Te Zoe..? Nem vetted el a pisztolyom..? - Kérdeztem a lánytól, és kersni kezdtem.

Zoe

Miután Christian méltóztatott kisegíteni a vízből, első dolgom volt megszabadulni kardigánomtól, amiből most csucsogott a víz. Cipőmből is egy kisebb akváriumra elegendő víz, sár és vizinövény keverékét sikerült kiöntenem. 

- Christian csupa víz lettem! - vágtam hozzá egyik, majd másik pár cipőmet is. - Nem hiszem el... - tajtékoztam a dühtől, miközben kiengedtem hajam, hogy abból is kifacsarjam a több hektonyi vízet. Gyűlőltem mikor vízes volt a ruhám. Egyszerűen, meg tudtam bolondulni tőle. Azonban még ebben a feldúlt állapotban sem kerülte el figyelmemet, Mackanzie ügyetlen mozdulata. Gúnyos vigyor kúszott rózsaszín ajkaimra. Bocsánat, persze. Az Acerlotok mind a fejükre lettek ejtve. Úgy látszik ez valami családi hagyomány náluk. Canzie ahhoz képest elég korán kezdi. Ő dolga. 

- Christian - rivalltam rá megróvóan a férfire, és szemeim is villámokat szórtak. - Értékelném, ha nem csinálnál belőlem valami lotyót - húztam nyakkendőjénél fogva közelebb magamhoz, és a fülébe suttogtam a szavakat. 

- Különben is, nekem is kellene valami ruha, mert nem fogok egésznap ebben lenni. Nincs itt olyan meleg, hogy elviseljem a vízes cuccokat. - Húztam meg esetlenül toppom alját, mely alól egy aprócska rák esett ki. Remek. Mi jöhet még? Remélem a hajamba egy egész cápát akasztottak. 

- Induljunk átöltözni - szóltam Christiannak, majd kézen ragadtam és behúztam a legközelebbi kabinba, mely üresnek bizonyult. Beérve ismételten elfordítottam a kulcsot, Christ pedig az ágyra löktem. 

- Most mégis miben leszek? Hm? El ne képzeld, hogy fehérneműben fogok egésznap flangálni... - szóltam felháborodottan, miközben elkezdtem kihámozni magam ruháimból. 

Chris & Nora

Chris:

Nem is tudom miről beszéltek, de nem igazán érdekelt ránéztem a húgomra akinél mintha azt láttam volna sírt. .
- Minden rendben?
- Persze miér tne lenne? - Kérdezte, csak megcsóváltam a fejem és értetlenül néztem a lányokra. Cápák.. - Oh, Cápák azok aranyos jószáguk csak sajnos a szájuk és a bendőjük nagy. Egyetlen egy Cápa nem veszélyes csak rád ijeszt.. Hamár a ráijesztésnél tartunk hol van.. Néztem szét majd kaptam ki először Canziet, aztán Zoet akire angyalian néztem Canzie meg hát nem is tudom érdekes mozdulatot tett.

- El van nézve. De meg is foghatod ha erre pályázol. - Csak poénkodtam Canzienek. - A kígyó egy kedves állat ez pedig mozog és köp jó nagyokat. Méreg foga ki van szedve és úgy hívják picipapa.
- Ne Chris kérlek erre nem vagyok kíváncsi... - Én vigyorogtam mikor Nora zavarban volt, és édesen vigyorogtam Zoera aki már az állatkát már nem egyszer megfogta.
Nem is tudom mi az élvezetesebb, szórakozni egy kicsivel vagy átmenni átöltözni. - Zoe, segítesz átöltözni? Akár most is fizethetnél... - Kérdeztem a lánytól, majd Canziere néztem.

- Te pedig jöhetsz tanulni kicsilány. Hogy csinálják a profik. Mit szólsz benne vagy? - Kérdeztem Mackenzietől, Massiere már rá se néztem meg Norára úgyis tudják, hogy csak viccelek. Nem kezdek ki kislányokkal.

Nora:

- Miért segítenél? Talán mert A  bátyám,  ku.. akarom mondani barátnője vagy. Jó barátnője. Szerinted mit szólnál ahhoz ha valami történne Evermoreban? Másnap már ő is átkéretné magát másik körzetben Valld be, ezt te nem akarod. - Csóváltam meg a fejemet és A barna szemeim kikerekedtek miket hallok azt a rohadt. Videó kamerák? Felvételek.. pletykák..
Mi lenne ha egyszer a saját csapdájába esne bele? hmm ezt elképzeltem. Nathanielt úgy átverni, hogy köpni nyelni ne tudjon. A bosszú, de ezt nem tudnám megcsinálni.
Amúgysem mennék a közelébe, szóval  ez a gond megoldva.
- Nem megyek én a közelébe, ez az ügy akkor megoldva így.. nem?- Kérdeztem, még mindig ridegen Zoetól de ekkkor már belecsobbant a vízbe.Jön Chris és Canziet is beledobja erre meg ki is jönnek, ez a lány hülye csak nehogy kurva legyen.. Mikor meghallottam a szokásos szövegét, én már inkább beakartam húzni a lányt a szobába. Még nincs Canzie ahhoz elég idős hogy ezt hallja.. istenem...

- Látom a barlangot Nézzétek.. Mindjárt megérkezünk. - Mondtam a többieknek, nem is izgatottan de nem léptem ki a korláthoz még mindig fal fehér volt a képem.

Canzie

Canzie

- Ha ki akarsz vele cseszni akkor nem a hajón kéne ,mikor összeokádja agát? - Hallatszott a mellettem ülő lánytól. Igaz-igaz. akkor kezdődik a csináljuk ki Norát show? De jó.
- Szerintem is a hajón kéne, de ötletem az nincs. - Vagy csak nem akarok ötletet adni? Jobb ha mindenki azt hiszi ,hogy én vagyok a kisangyalka és hírtelen csattan ,majd ,hogy ki is vagyok én. Na jó akkor folytassuk ,csak azt ,hogy engem nem érdekel a divat. Végülis az tényleg nem igazán érdekel ,de más ,amit ki nem néznének ,az igen. Na jó én nem vagyok kíváncsi Massiera szóval inkább megnézzük Zoeékat.

Beledobott a vízbe? De hát itt cápák lehetnek. Juj, juj ,juj. Hát ami azt illeti ,jó ,hogy tudok úszni, mert ugyanezt Massieról már nem mondhatjuk el.
- Húzzatok ki. - Sikkantottam fel ,miözben odaúsztam az egyik mentőövhöz, de megpillantottam egy létrát is. Egyszerű. Akkor nem várunk, hanem mászunk.

- Nagyon vicces volt ,de máskor ne csináld ezt. - Léptem Chris elé ,legszívesebben felpofoztam ,vagy tökönrúgdostam volna ,de nem teszem. Mert mondom egyenlőre angyalka vagyok. Megpördültem ,kezem pedig "véletlenül" ,na jó tök szándékosan gatyája üllepéhez ért. És sikerült nyomatékosítanom egy pirulással is.
- Bocsánat. - Takartam el arcom, hát igen ,akkor talán elkéne kezdenünk az apró jeleket. De persze Tim és Massie háta mögött...

Zoe

Ridegen figyeltem, ahogy Nora kijött utánam a kabinból. Ajkaimat diadalmas vigyorra húztam, ahogy láttam rajta, mennyire megviselték a hallottak. Pedig sokáig hittem benne, hogy Nathaniel megváltozott. De ezek szerint még mindig önmaga.
- Nem érdemled meg, hogy bármiben is segítsek neked. Ezt is csak azért mondtam el neked, hogy még jobban fájdalmat okozzak és a lelkedbe tiporjak. Miért kellene téged megóvnom attól, hogy Nate ne tegye tönkre az életedet? - kérdeztem értetlenül, majd vissza akartam indulni a többiekhez, de valami megakadályozott.
- Engem szeret. Velem soha nem merte volna megtenni... remélhetőleg nem történt meg. Sok lány meztelen képei, vagy esetleg felvételek az első éjszakájukról hangvideók formájában kerültek be a rádió adásokba, vagy a képeik lettek egyszerűen kiplakátolva. Nathaniel képes és megfertőzi rossz indulatú pletykákkal az egész iskolát, a családodat is tönkreteszi... vigyázni kell vele. Én csak annyit mondok, ne menj a közelébe. És akkor már rengeteget segítettem - magyaráztam Norának, habár nem kellett volna. Miért ne lett volna nekem élvezetes ezt a kis kurvát valamelyik intézetben látni? Vagy javítóban?
- Nem egyszeri alkalom, mikor azt mondja, hogy egyéjszakás kaland, de te tudod... - idegesen kaptam hátra fejemet, mikor megpillantottam Christiant, aki éppen készült bele dobni a vízbe.
- Meg ne próbáld. Nem akarok vízes lenni! Christian! Neeeee - sikítottam, de ekkora már egy hatalmas csobbanással érkeztem a tengerbe. Ahogy feljöttem, szememet csípte a sós víz, így nehezen láttam. Az egyik mentő úszógumi felé kezdtem úszni, amit erősen magamhoz öleltem. Egy pillanat múlva már ott csobbant mellettem Canzie is. Szegény. Nem is értem miért sajnálom. Én is vízes lettem.
- Christian, megtennéd, hogy kiszedsz innen? Vagy hagyod, hogy Canzievel cápa vacsorák legyünk? - kérdeztem cinikusan.

Chris

- Hát valamit találjunk már ki valamit a húgomnak tréfáljuk meg leckéztessük meg de szégyenítsük. Mit szóltók? De nem itt a hajón mert tengeri beteg és valszeg nem vette be a gyógyszerét. Szal a barlang lenne a tökéletes hely. Vagy még itt? - Kérdeztem Blockot, és Canziet, majd adtam puszit Zoe homlokára és útjára engedtem hogy beszéljen Noraval, bármiről i s legyen szó. De azt hiszem itt az ideje észhez téríteni. Jó, nem bírom tovább ezt a hacukát bármit is mondjon apám, de át kell  vennem.  - Ne haragudjatok, de megsülök ebben a maskarában majd akkor átvetem ha, leszálltunk a hajórol. Megbocsájtanak hölgyeim. Na elindultam, a kis szobámba de megpillantottam a barna hajú lányt és a Húgomat. 
Két kezemet összedörzsöltem, és sunyin vigyorogtam elindultam lopakodva Zoe mögé, és megnéztem milyen gyorsan megyünk. Szinte csak sodródtunk.
Megemeltem a lányt, a derekánál és fogtam és bedobtam a vízbe. Így is páran úszkáltak, nem baj most játszuk a rosszkisfiút.
- Csak nem hideg a víz? - Kérdeztem angyalian a lánytól miközben vissza úszot a hajóhoz, és láttam Canziet is jönni őt is bedobtam a vízbe. Blockhoz nem nyúlok az Brendon feladata.
- Lányok fürdés a legjobb... - Mondtam hülyéskedve, majd nekidőltem a falnak.

Nora

Csak berohantam a kabinomba, és gondolkoztam lehet tényleg hülye ötlet volt Zoenak beolvasni, de idegesít. Nem hiszem el. Komolyan miért van az, hogy bármit akármit próbálok csinálni nem sikerül? Nem hiszem el komolyan elegem van. Na jó, itt ülök a kis szobában ami majdnem egy személy vagy kettő fér el rajta hát most komolyan. Christiant megláttam tőle se fogok egy darabig jó jegyet kapni viselkedésből megértem. Csak feküdtem az ágyon és becsuktam a szemem és eszembe jutott amikor azt hittem azért, jött mert tényleg velem akart lenni. Én vagyok a naiv, és magamtól sem megyek a közelébe egy darabig egyetlen egy férfinek sem. Nem tudok megbízni senkiben. Mivel a legnagyobb gyengepontom a naivság és könnyen bizalmamba fogadok bárkit, és ha azzal vissza élnek. Nem érdekel, elegem van.
Na ez meg mit keress itt? Hallottam a lány szavait, de még nem törődtem vele. Bezárta az ajtót, majd felültem és a kis ablakon néztem ki. Még mindig hófehér volt a bőrőm és a vörös ajkaimat nem tudtam most szóra nyitni.  De tényleg. Kezeimet, a kabin ablak kis résére tettem és az újjaimat végig simítottam rajta és úgy hallgattam Zoet. Valóban csak beképzeltem magamnak, mindent és még csak meg sem csókolt. Mire vártam? Én tudom magamról, hogy tökéletes  vagyok mindenről Csak csókolgatott, hamis csókokk voltak azok és nem igaziak. Miért is hittem volna ezeket el? Németországban lehet megkaptam volna az ilyen pasikat, de éppen  nem vágytam erre csak arra, hogy egyenlőre körül ugráljanak és tessék.. mit tettem.. Be vittem azágyamba ahova azóta se feküdtem le hiába dobtam ki az ágyneműmet.
Igaza van Zoenak, nem néztem a barna hajú lányra, a szemet becsuktam és az éjszakára gondoltam és amit Nathaniel művelt. Mit  is képzeltem kézen fog és figyelmes lesz? Flört.. és kaland.. talán ez fog várni rám. Minek jöttem Evermoreba?  Én nem tartozom ide és nem is fogok, nem is tudom mit képzelek el és mit várok el ettől. Talán az egyetlen ember, akit bírok az Canzie.. és talán meg kéne változnom, vagy nem tudom.  Könnycsepp csúszik végig a jobb orcámon és tehetlenül ülök az ágyon miután kiment Zoe. Nem is tudom, én.. hülye vagyok...A pisztoly amit elcsórtam Christől még mindig nem vette észre. Ott hever a párnám alatt. De nem használom. Még nem. Mogyoróbarna Szememet kinyítottam, és letöröltem a könnyet a szemem alatt. Kicsit elfojt a szemfestékem, de nem baj.
Fel álltam az ágyról, és odasétáltam az ajtóhoz és kinyítottam és néztem Zoera.
- Elmeséled mit művelt? Vagy számítsak esetleg olyan dologra amitől még jobban elundorodom a pasiktól?  Te akkor miért voltál vele, ha tudtad milyen? Te magad is olyanná váltál. Bunkóvá és Szemétté... Mintha azt hallottam volna, hogy te segíted a diákokat a beilleszkedésbe. Neked is a feladatod, de akkor miért vagy te is olyan mint Massie vagy a többi? Lehet, hogy ártottam neked kicsit. De figyelj, gondolom rájöttél hogy nem vagyok az a fajta ember aki a testvére barátait, kiutálja mint Illát is csak azért utálom mert vele van, volt... Te is egy kegyetlen hárpia vagy, de téged alapból nem kedvellek, de te sem vagy jobb nálam.. sőőt.. - Itt gyilkos pillantással néztem, de ott volt az a pillantás is ahol engeme tis megsértettek nem is kicsit.. de ezen változtatni fogok szerintem...

Zoe

- Mi van? - Na, mintha csak Lora Hemsworthot hallottam volna, rettentően modorálatlanul, kinyílvánítani nem tetszését az utolsó két másodpercben. Értetlenül ráncoltam össze szemöldökömet és néztem fel Christianra. Ez még kapóra is fog jönni. Azt hiszem megyek és elbeszélgetek Norával. Persze nem megvígasztalni szeretném. Félreértés ne essék, nem viselem a lelkemen a gondjait. És még, hogy én vagyok, aki lépten nyomon szétteszi a lábait a pasiknak. Nathaniel meg mosolyog egyet Nora meg leveti a bőrszerkóját? Hogy megérdemli a kis kurva.
- Ti találjátok ki, hogy mit kezdünk vele. Én pedig megyek és elbeszélgetek vele - pattantam fel a helyemről és már nem is éreztem magam fáradtnak. - Ne kíméljétek - kacsintottam rájuk, majd ravaszul csillogó tekintettel indultam a lány kabinja felé és útközben még sunyin összedörzsöltem apró tenyereimet. Határozottan kivágtam magam előtt az ajtót és rakoncátlan ajkaimat próbáltam megértő mosolyra húzni. Nem sikerült. De nem is baj. Annyira meg fogja most bánni, hogy egyetlen bántó szót is küldött felém.
- Nora - szólítottam meg az ágyon ücsörgő lányt és nekidőltem az ajtónak és bezártam magam mögött azt, a kulcsot pedig egy egyszer mozdulattal zsebembe csúsztattam. - Hallom már nem is vagy olyan kislány. Így aztán szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért azt mondtam, hogy egy férfi sem nézne rád. Főleg abban a tudatban, miután értesültem róla, hogy az exem volt, aki végre nőt csinált belőled - húztam féloldalas gúny-vigyorra ajkaimat, miközben kihívóan végig mértem a lányt.
- Beszélgessünk - ültem le mellé és gúnytól csöpögö hangon kezdtem bele mondandómba, amit egyáltalán nem szántam egy kellemes bájcsevelynek. - Milyen volt az érintése? Élvezted, ahogy a keze nyomán égett a bőröd? Vagy hozzád sem ért? Csak felszínesen igaz? Csak beképzelted magadnak... csupán fantázia volt, ahogy hozzádért. Hiszen te sem gondolhattad komolyan, hogy rád pazarolja az érintéseit? Nem vagy te azon a szinten - hangom rettentően kegyetlenül és ridegen csengett. - És a csókja? Élvezted, ahogy ajkait a tiédra tapasztotta? Ahogy nyelveitek vad táncot jártak? Nem? Nem csókolt meg igaz? A száját még csak nem is használta, ugye Nora? Kegyetlen nem? És te ennyire naív voltál. A csók a legalapvetőbb testi kontaktus egy szeretkezés során. És te képes voltál elsuhanni e felett. Hiszen úgy gondoltad, minek neked csók? Nate máshogy is ki tud majd elégíteni... és neked már egy pillantása elég volt. Az, ahogyan végig nézett rajtad. Pedig egyáltalán nem te jártál a fejében. Nem tűnt fel, hogy a csúcs előtt másnak a nevét kiabálja? Ennyire vak voltál? Vagy inkább süket? Vagy miket suttogott előtte a füledbe? Hogy jók a melleid? Amiket még én is látok, hogy a szivacsos melltartón kívül más nem is tart? Vagy hogy jó bele markolni a fenekedbe? De meg sem tette? - hangtalanul keltem fel az ágyról és sétáltam a lány mögé. Egyik kezemmel óvatosan elsimítottam haját, majd füléhez hajoltam. - Te sem hihetted, hogy Nathaniel Hemsworth, majd kézen fogva fog sétálgatni veled... hiszen az ágyban megfogta a kezedet? Vagy esetleg kanapén csináltátok? Nem kell semmit letagadnod. Tudod, Nathaniel nem azért feküdt le veled, mert tetszettél neki... csak Christiant akarta kihozni a sodrából. Tökéletes kis bábu voltál a sakkjátszmájukban. Nem de? Ne sírj... felesleges. És csak szánalmassá teszed magad. És akkor még el sem meséltem, hogy miket művelt az egy éjszakás nőivel... - álltam fel az ágyról, majd magára hagytam a lányt és kívülről csendesen behúztam magam után az ajtót és elgondolkozva beharaptam alsó ajkam. Ez még tőlem is kegyetlen volt...