Viviana

„Úgysem tudnék másra gondolni…”

Ez az egy mondat úgy dübörgött a fejemben, mintha ezernyi óriási hangszóróból zengett volna. Te jó ég! Megráztam a fejem. Nem szédülhetek meg ennyitől. Ez kezd egyre rosszabb lenni. Csendesen követtem Natet. Nem érdekelt, hogy hova megyünk, csak az, hogy vele legyek. Na, jó. Most megyek és megkérek valakit, aki utál, hogy vágjon fejbe egy keményfedelű értelmező szótárral. Mégis mi a fene történt velem? Kétségbe vagyok esve. Én nem akartam ezt. Minden sokkal jobb volt, amíg utáltam Hemsworthot és ő is gyűlölt engem. Minden jobb volt, amíg ő meg Zoe együtt voltak. Akkor még teljesen tisztában voltam azzal, hogy mit is akarok az élettől. Most meg… néha már azt se tudom, ki vagyok. És gyűlölöm ezt az érzést. Hogy a szívem olyan hevesen ver, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból, minden pillanatban, amikor vele vagyok.

 - Mi volt az első alkalom? – kérdeztem rekedten, miközben bizonytalanul álldogáltam a széke mellett. Mégis mit csináljak most? Taszítsam el magamtól, úgy hogy többet hozzám se akarjon szólni? Ez lenne a legegyszerűbb. Hagytam, hogy magához húzzon és megcsókoljon, de közben agytekervényeim folyamatosan hipergyorsasággal forogtak. A következő kérdésére felmutattam nyolc ujjamat. Aztán visszamerültem gondolataim közé. Azonban, mikor ismét megszólalt megdermedtem. Ezt akartam elkerülni… Ne mondja azt nekem, hogy velem akar lenni! Ne csinálja ezt!  Nagyot nyeltem, majd elhúzódtam tőle és átültem egy üres székre. Lehajtottam fejem és hagytam, hogy hajam az arcomba hulljon. Elvettem tőle az italt, majd idegesen kezdtem el forgatni a poharat a kezemben, majd érintetlenül tettem le az üvegasztalra.

 - Én… nem hiszem, hogy ez jó ötlet, mert…. ez bonyolult. – nyögtem ki nagyokat pislogva. Nem szabad most elgyengülnöm. Elfordítottam a fejemet, majd ajkamat fogaim közé haraptam. 

Nathaniel

- Mert ha elmennék, mi lenne? - kérdeztem miközben megmasszíroztam halántékomat. - Ugysem tudnék másra gondolni... és ha itt vagy, legalább nem kell egyedül hülyének éreznem magam - küldtem fel éegy gunyoros vigyort, majd végig tartva vele a szemkontaktust, kézen fogtam és elkezdtem magam után húzni a legközelebbi kis teázóba. Beérve biccentettem a pincérnek, akit már jó ideje ismertem, így rögtön tudta is mit hozzon. A teraszon leültem az egyik kényelmes fotelba, lábamat pedig keresztbefontam és hosszan kinyújtottam. Ujjaimat tarkómon összekulcsoltam és a egy távoli pontra révedtem, valahol a tenger táncoló habjai mögött. 

- A mondatod első felét pedig, miszerint " valamit kibaszottul elcsesztél", igen éreztem már. Talán két héttel ezelőtt éreztem ezt másodszor, egész eddigi életem során. És nem tudom, hogy megbántam-e amit tettem - vontam hanyagul vállat. - De az biztos, hogy szeretnék jobb lenni. Szarul hangzik az én számból, mi? - csettintettem egyet idegesen nyelvemmel, majd hamuszürke, keserűen csillogó tekintetemet, éhesen járattam végig törékeny testén. - De ehhez szükségem van rád - rántottam le magam mellé és vadul csaptam le ajkaira. Elegem van már abból, hogy tartsam magam az idétlen tervemhez. Aminek már amúgy is vége. Hiszen sikerült amit kitaláltam. De a következő tervem, hogy Viviana Niel önszántából legyen velem, és olyan szerelemmel nézzen rám, ami perzseli a szívemet. De megbántottam... 

- Mennyire haragszol? Mondjuk egy tizes skálán? - vigyorogtam rá bűbájosan és egy hajtincsét többször mutatóujjamra csavartam, majd magamhoz húztam. 

- Mi lenne, ha újra kezdenénk? Úgy az egészet. Minden előítélet nélkül. Csak Te, meg Én. Mert csak magamnak akarlak - suttogtam fülébe, majd a megérkezett italomat magamhoz vettem, és Vivinek is odaadtam az övét. Természetesen semmi alkohol. Most azt akarom, hogy ne azért válaszoljon igennel, mert a vonzerőm és a sármom nagy hatással van rá, hanem mert az tetszik neki, aki valóban vagyok...

Viviana

Összehúzott szemöldökkel pillantottam Nathanielre. Mégis mi a francot akar még?! Ennél idiótábbnak már nem igazán tudom magam érezni. Meg ennél szánalmasabbnak sem. Úgy van, most rohadtul szánalmas, amit csinálok. Ha kicsit is normális lennék, most szépen hátat fordítanék neki és itt hagynám, hogy dögöljön meg egymagában. Annyi a gond, hogy nem érzem magam épelméjűnek. Valószínűleg jól bevágtam a fejem valahova, hogy így bekattantam. Most, nézzük csak sorban: lefeküdtem Hemsworthal, elkerültem, utáltam, kavartunk, depiztem, önszántamból csókoltam vissza és most se megyek el sehova.

 - Hé! Várj már! – kiáltottam utána, mikor sietősen elindult. Na, most meg nem, hogy hagynám elhúzni a francba, még követem is. Elgondolkodva baktattam mellette, miközben a kidíszített kirakatokat bámultam. Lehet, hogy az ünnepekre apámhoz kéne utaznom. Talán, ha nem látnám nap, mint nap, nem lennének ilyen fura gondolataim. Igen, ez jó ötlet.

 - Igen, a miértre. – álltam meg én is, majd karba font kézzel néztem vissza. Minnél tovább beszélt, annál inkább kezdett tudatosulni bennem, hogy Hemsworth is egy idióta. A mondandója végére kissé elnyílt a szám a döbbenettől.

 - Ez… ez most komoly?! Azért kellet két héten keresztül szenvednem, mert csorbát ejtettem azon a fene nagy büszkeségeden?! Ugye csak viccelsz! – tátogtam felháborodottan. Mégis, hogy jött neki az, hogy így próbáljon meg tönkre tenni?! Ez nem fair! Én mégis csak nőből vagyok az istenért! Őt én mégis, hogy a büdös francba tudnám összetörni!

 - És te tudod milyen az, mikor azt hiszed magadról, hogy valamit kibaszottul elcsesztél, aztán kiderül, hogy egy fasz direkt arra játszott, hogy kiborulj?! – kérdeztem vissza összeszorított fogakkal, aztán mikor ott akart hagyni, gondolkodás nélkül rohantam utána és ragadtam meg a karját.

 - Most ne merészelj itt hagyni, megértetted?! Nem teheted! – sziszegtem az arcába kétségbeesetten. Azt hiszem… egyre kevésbé tudom titkolni magam elől is, hogy… szeretem őt…

Nathaniel

Már teljesen meg vagyok bolondulva. Semmit nem tudok már. De, pontosan és céltudatosan, egyetlen dolgot tudok: hogy soha többé nem akarom elengedni Viviana-t. De ezt így nem hozhatom tudomására. Ennél jóval nagyobb a férfiúi büszkeségem, azt pedig vétek lenne elveszíteni.

- Gondolod? - húztam hamiskás mosolyra ajkaimat, miközben végig simítottam arcán. - Te vagy az, aki nagyon jól tudhatja, hogy mikre vagyok képes. De nem ütnélek meg - leheltem halkan és tekintetemet bizonytalanul járattam szemei és rózsaszín szája között.

- Nem tudom. Nincs erre magyarázat - mondtam halkan, miközben elléptem tőle, és kezét is ellöktem magamtól. Két hét elég sok idő volt arra, hogy mindent végig gondoljak vele kapcsolatban. Az már teljesn más kérdés, hogy még magamnak sem mertem bevallani, amit érzek iránta és akarok tőle. Mert egy pasi nem mondhatja el boldog-boldogtalannak, hogy mit érez. Teljesen elgyengülne mások szemében. Kár, hogy ez az elméletem teljesen ellentmond annak az életfelfogásnak, amiben ezidáig hittem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha végre befejezném a gondolkodást. Hiszen nekem miből tartana azt mondanom neki, hogy Viviana tudd meg, hogy szőkségem van rád? Semmiből. Csak ne lennék ennyire, kurvára makacs.

- Gyere - húztam magam után és elindultunk a kirakodott utcákon, ahol orromba kúszott a fenyők illata, melyek katonarendben sorakoztak az üzletek mellett. Karácsony. A szeretet ünnepe. Mekkora hülyeség. Miért kell minden idétlen szokást átvennünk a jenkiktől?

- Szóval a miértre akarsz választ kapni - állapítottam meg nagy komolyan és beharaptam alsó ajkamat, miközben azon gondolkoztam, mit is mondjak neki.

- Nem húzom tovább. Tök felesleges - fordultam szembe Vivivel. - Azt akartam, hogy fájjon, hogy megbosszuljam a szenvtelenkeedésedet. Meg akartam keseríteni az életed. Te mindig visszaszóltál. Melletted mindig kisebbség érzésem volt, bármennyire is hülyén hangzik. De én akartam mindenki felett állni. Nem azt akartam, hogy egy csaj miatt kelljen meghúznom magam. Nem mintha megtettem volna, csak... ez bonyolult. Csak azt akartam, hogy neked fájjon - magyaráztam hevesen gesztikulálva, majd fel-alá kezdtem járkálni, az egyik standnál. Legszívesebben az összes kis mütyürt lesöpörtem volna a földre. 
- De most, hogy láttam, hogy mekkora fájdalmat tudtam okozni, egyszerűen már nem tartottam annyira jó ötletnek. Tudod milyen rossz, mikor bántassz valakit, és úgy érzed, hogy a saját lelkedet téped apró darabokra? Dehogy tudod. És megrémít, amit érzek Viviana. Félek attól, a személytől, akivé válok melletted - kiabáltam kétségbeesve, majd melegítő felsőm kapucniját fejemtetejére kanyarítottam és zsebre vágott kezekkel, hosszú léptekkel indultam tovább. Meg vagyok őrülve!

Viv

 - Jó! Gyerünk, üss meg! Ennél több fájdalmat már úgysem tudsz okozni! – sziszegtem dühösen. Megpróbáltam kirángatni csuklómat a szorításából, de ez nem igazán jött össze. – Benne volt?! Tényleg?! Nem tudtál volna erről engem is tájékoztatni?! Megpróbáltam elhúzódni tőle. Nem akartam, hogy hozzám érjen. Vagyis, nem akarhattam. Nem szabadott. Rémülten hátráltam a falhoz, mikor közelebb hajolt. Aztán már csak arra eszméltem, hogy ajkaim az enyémre tapadtak. És ott elvesztem. Mohón csókoltam vissza, miközben ujjaimmal végigsimítottam selymes hajtincsein. Már képtelen voltam tagadni magam elől, hogy mit érzek iránta. Pedig… nem szabadott volna. Gyűlölnöm kellett volna azért, amit velem tett. De egyszerűen nem ment.

Mikor ajkaink elváltak zihálva bámultam Nathaniel hátát. Miért csinálja ezt velem? Lehunytam szemeimet, majd egy fájdalmas sóhaj után tettem egy lépést az üzlet ajtaja felé, amin pár perce kijöttünk.

 Bizonytalanul méregettem az előttem álló srácot. Kezére csúsztattam a sajátomat, majd halkan megszólaltam.

 - Mit akarsz még? Miért akarsz tönkretenni engem? Miért nem tudtál valaki mással játszani? Miért nem hagysz békén? – zúdítottam rá az összes kérdést, ami eszembe jutott. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Arra vágytam, hogy minden ugyan úgy legyen, mint két héttel ezelőtt. Mikor megláttam azzal a ribanccal, akiről később kiderült, hogy Darren húga.

Lassan végighúztam ujjaimat ajkain, majd kétségbeesetten fúrtam tekintetemet az ővébe.

Nathaniel

Arcom még pár percig abba az irányba nézett, amerra a pofon után elfordult. Hát remek. Miért kell mindig megütnie?! Miért van az, hogy egy nő szabadon verhet meg egy férfit, viszont ha ez fordítva történik meg, a hülye ringyók már futnak a rendőrségre, hogy feljelentsenek minket, szegény, szerencsétlen pasikat, mert véletlenül többet ittak a kelleténél, és megsimogatták egy nő arcát, aki egészen biztosan meg is érdemelte azt. Most képes és szétveri a tökéletesen kisportolt mellkasomat? Hát normális ez? Ne üssön, mert a fáj. Utálom, ha megütnek. Senkinek nincs hozzá joga.
- Fejezd be - szóltam rá jéghidegen csengő hangon, és csuklójánál fogva kihúztam az üzletből. Itt bent mégsem rendezhetek jelenetet. Különben is, a két kavarógép is tőlünk három méterre hallgatózott.
- Ne üss meg, mert én is megteszem. Megértetted? - kicsit talán keményebben szóltam rá, mint szerettem volna. - Vivi, ez benne volt a pakliban - töröltem le egy kövér könnycseppet tündéri arcáról. Bőre bársonyossága már megint megbolondította az érzékeimet. Végig simítottam arcélén, majd karján és végül közelebb léptem hozzá. Nem is tudtam abban a percben, hogy mit művelek. Hiszen teljesen elvette az eszemet. Csak azt éreztem, hogy megbolondulok, ha most nem csókolom meg. Ajkaim éhesen csaptak le övéire, és hosszú percekig el sem tudtam szakadni tőle. Lehet, hogy erőszakos voltam. De jelen pillanatban, csak azt akartam, hogy az a heves vágy, ami magával ragadott csillapodjon. Mit művelt ez a csaj velem? A csók után ellöktem magamtól, és hátat fordítottam neki. Teljesen össze fogom törni ezzel. Pedig nem akarom mégjobban bántani. Már magam sem tudom, hogy mit akarok.
- Ne menj el, kérlek - léptem ismét közelebb hozzá és gyönyörű arcát két tenyerem közé fogtam. Talán minden álarcomtól megszabadulva, az összes érzelmem kiült arcomra. Volt ott szerelem, szenvedély, bánat, szomorúság, vágy...

Vivi

 - Szállj le Darrenről. – vetettem oda. Hogy merészeli egyáltalán ezt mondani róla, ha nem is ismeri?! Darren az, aki mindent tud róla. Ő az, aki mindig segített, ha baj volt. Nélküle nem tudom mit csináltam volna már számtalan helyzetben. Oldalpillantást vetettem a kacagó Zoera és Darrenre, akik vidáman nézegették az integető hóembert. Ujjammal végigsimítottam a hó gömbök felületén, majd dühösen fordultam Hemsworth felé.

 - Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyeneket mondj nekem?! Semmi, semmi közöd nincs, ahhoz hogy mit csinálok! Engem sem izgat, hogy kit dugtál meg két hét alatt, tehát megköszönnél, ha ugyanennyi érdeklődést mutatnál az én magánéletem után. – sziszegtem dühösen. Annyira szívesen vágtam volna a hülye fejéhez egy üveggömböt. Miért csinálja ezt?! Miért nem tudott egyszerűen elmenni mellettem és nem még jobban kínozni?! Hogy lehet valaki ekkora egy… büdös, szadista görény?!

Mikor ujjai a csuklómra fonódtak, kellemes bizsergés futott végig a testemen. Pár másodpercig döbbenten bámultam ezüstszürke íriszeibe, majd mikor megszólalt, kirántottam karomat a szorításából és ugyanazzal a lendülettel, egy hatalmas pofonnal gazdagítottam. De ennyi még nem volt elég… Kimerült, kétségbeesett voltam és szenvedtem. Minden erőmet összeszedve püföltem apró öleimmel Hemsworth mellkasát.

 - Elegem van belőled! Elegem van! – sikoltottam dühösen. Miért?! Miért voltam ilyen hülye?!

Könnyeim lassan alácsorogtak arcomon.

 - Gyűlöllek… - suttogtam magam elé erőtlenül.

Nathaniel & Zoe

Mióta nem beszéltem Vivianaval, egyre több nő váltotta egymást az ágyamban. Szinte egymás után ugráltak be, aztán már dobtam is ki őket. Minek pazarolnék én egy órával többet egyetlen nőre is. Egyik sem érdemli meg, hogy akár csak rámosolyogjak. Amelyikkel meg együtt tölteném a napjaimat, a szíve aprócska szilánkjait söprögeti ki a szekrénye alól. Az előző héten annyira büszke voltam magamra és meg voltam elégedve tervem kivitelezésével. Most viszont, már csak azért kellenek az üres fejű libák, hogy ne gondoljak arra, mekkora bunkó voltam. Nem is értem, miért gondolkozok ennyit ezen, hiszen most is éppen két csaj van itt, és mind a kettő el van azzal foglalva, hogy a maradék ruhámat is leszedjék rólam. Ezek már elég gyakorlottak és jól is csinálják, csak... nem is tudom, egyik sem Viviana.
- Vége a sex órának - vágódott ki a szobám ajtaja, és egy szőke lányt láttam meg az ajtóban, akinek a fején mikulás sapka díszelgett. Jajj el is felejtettem Zoe mennyire rá van kattanva erre az idétlen ünnepre. De nem értm miért nem a legújabb hapsikájával járja Sydney utcáit, bármiféle fagyöngy után kutatva. És akkor ha ajándékot is vesz... sürgősen ki kell találnom, valami remekbeszabott programot, amit el is hisz. - Süketek vagytok, vagy annál a kócnál, amit hajnak neveztek a fejetek tetjén kell kibasszalak titeket a szobából? Remélem a szakszavak használatával megértitek... - mérte végig undorodva a mellettem terpeszkedő két lányt.
- Este folytatjuk csajok. Most menjetek - kacsintottam rá a két lányra, majd mind a kettőnek a fenekére csaptam és lesütöttem szemeimet, mielőtt Zoe megtalált volna ölni gyilkos pillantásával, amit egészen és összetéveszthetetlenül felém lövelt. - Szia Zizi - Kaptam fel a földről pólómat, majd becsattoltam övemet is.
- Olyan rég csináltunk már együtt valamit. Éppen itt az ideje - vigyorgott rám bűbájosan, miközben kislányos tűz csillogott szemeiben.
- Figyelj, Ziz, én... - kezdtem bele szánakozva, de mikor előhúzta két oldalas ajándék listáját, amit ma meg fog vásárolni, láttam, hogy végem van.

- Nem akarok én karácsonyi ajándékokat vásárolni. Az nem az én műfajom. Én csak kapni szeretem.
- Tudom, de idén kivételt teszel - vigyorgott rám bűbájosan, miközben maga előtt belökdösött az egyik hatalmas karácsonyi díszítéssel ellátott üzletbe.
- Ne mááár. Én a Halukához vagyok hozzá szokva - nyafogtam, de semmi esélyem nem volt, hogy innen kijussak, amíg ki nem húzgálta a  listáján lévő ajándékok mindegyikét.
- Te elmész arra én meg erre - indult meg balra én pedig zsebre dugott kezekkel, cipőm orrát vizsgálgatva sétáltam az üzletben, a sok szar között, amik még arra se jók, hogy felfogják a port. Egyszer csak nagy erőkkel nekem csapódott valaki. Fel sem kellett néznem, hiszen a két héttel ezelőtti éjszaka óta, bőrének selymes illatát, bárhol felismerném.
- Vivi - nyögtem fel, majd kétségbeesetten méregettem a lányt. Most kellene mondanom is valamit? Nem, mert már látom, hogy miért vagyunk itt.
- Csak nem a nyálas képű egyetemista buzi hozott ide? - böktem lenézően Daniel vagy Darielle, vagy mit tudom én hogy hívják nyálas képű ficsúr felé, aki éppen Zoet ölelgette. - Remek. Ki engedte meg ezeknek, hogy szervezkedjenek? - Inkább lenyugszom. Nekem nem kellene ennyire kedvesnek lennem Vivianaval. Na váltsunk.
- És Niel, hányszor döntöttek meg? Az egész iskola tisztában van vele, hogy mekkora ringyó lettél egy hónap alatt. Tökéletes oktatásban vehettél részt - húztam kaján vigyorra ajkaimat. - Ne aggódj, majd veszek neked egy csomag óvszert karácsonyra. Nehogy felcsináljanak a stricieid - Istenem, miért kell olyanokat mondanom neki, amikkel még magamnak is fájdalmat okozok? Mielőtt elmehetett volna, a keze után nyúltam és visszahúztam. De semmit nem mondtam. Nem tudtam. - Jó ribanc leszel... - te vadbarom paraszt, mit művelek?

Viviana

 - Szállj le rólam. Nem érdekel, menj egyedül. Csak menj innen, nem akarok látni senkit. – fúrtam arcomat a párnámba. Már megint rám jött a bőghetnék, Darren meg nem akar békén hagyni. Menjek vele vásárolni, meg segítsek kiválasztani, hogy kinek milyen ajándékot vegyen. Na, persze. Csak azt akarja, hogy végre kimozduljak. Bár van benne valami… már lassan két hete itt poshadok. Olyan vagyok, mint a mosott szar. És valószínűleg úgy is nézek ki.

Már csak arra eszméltem, hogy Darren lerántja rólam a takarót, aztán egy egyszerű mozdulattal felkap és elcipel a fürdőszobáig, ahol aztán rám csapja az ajtót egy „Tíz percet kapsz, hogy rendbe szedd magad” kijelentéssel.

 - Hova megyünk? – kérdeztem, miközben a narancslevemet forgattam a kezemben. Nos, Sydneyben elég fura a karácsony. Minden ugyanúgy ki van díszítve és karácsonyi zene is szól, de egy szem hó sincs. Alig tíz fokkal hűlt le a levegő, szóval most olyan huszonkét-három fok lehet a hőmérséklet. Már ez lesz a harmadik karácsonyom Ausztráliában, de még mindig fura. Európában karácsonykor mindig mindent beborított a hó, az utcákon sült gesztenyét és forralt bort árultak. Ha beültél egy kis kávézóba, annyira meghitt volt a hangulat. De itt közel sem olyan. Az lehet, hogy itt is tombol a vásárlási láz, de nem tölt el olyan kellemes érzés, ha meglátom a boltokban a lehetséges ajándékokat. Hiányzik a hó… Lehet, hogy haza kéne utaznom apámhoz? Végül is a karácsony egy családi ünnep…

 - Vásárolni. – jött a kurta válasz a mellettem sétálótól.

 - Bővebben?

 - Karácsonyi ajándékot vásárolni. – küldött felém egy pimasz mosolyt, majd kézen ragadott és behúzott az egyik hatalmas üzletbe, ami a város egyik különlegessége volt. Csak és kizárólag karácsony idején nyitott ki és csak karácsonyi cuccok voltak benne.

Kíváncsian követtem Darrent.

 - Menj a hógömbökhöz, én megnézek itt valamit. – lökött meg óvatosan a srác az egyik távoli polcsor felé. Vállat vontam, majd elindultam a megadott irány felé. Mikor beléptem a polcok közé elakadt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt, ahogy a több ezer apró gömbön megtörik az ablakon beáradó fény és gyönyörű kristályos fényeket festett a padlóra és a falra is. Mosolyogva emeltem fel az egyik hógömböt. Annyira szép volt. Hetek óta most mosolyogtam először őszintén. Ámulva bámultam az apró tárgyat, miközben lassan lépkedtem hátrafelé. Pár lépés után azonban neki ütköztem valakinek. Kezemből majdnem kiesett a gömb.

 - Ohh, sajnálom, nem figyeltem… - fordultam hátra egy bocsánatkérően, de amint megpillantottam azt, akit majdnem letaroltam arcomról szabályosan lehervadt a mosoly. Összeszorítottam fogaimat, hátrébb léptem, majd szó nélkül hátat fordítottam neki és visszasétáltam a polchoz.

Nem lehetett volna végre egy szép napom?!

Nathaniel

Bevált a tervem. Tervem... ami egy pillanat agyszüleménye volt. Hiszen csak egy szemétláda voltam, aki ért ahhoz, hogy porig alázza az olyan embereket, akik közelebb kerülnek hozzá. Egyébként nem is értem, hogy ez miatt most miért van lelkiismeret furdalásom. Tudtam, hogy ezt akarom majd tenni. Akkor miért érzem úgy, hogy elkövettem életem egyik baklövését? Megérdemelte és kész. Nem kell ezen a témán ennyit lovagolni. Így is túl sokat nyújtottam neki. Más lányokat már az első találkozásunk során megdöntök.... na ez nem volt túlságosan találó hasonlat, hiszen Vivianat is az első randi alkalmával sikerült ágybavinnem. Nem mintha ez nem lenne egy pozitív emlékkép, legalábbis számomra, de neki... hát biztos, hogy soha nem fog nekem szobrot állítani, mint a férfiak mintapéldánya címmel. De nem baj. Még vetettem Vivianara egy csalódott pillantást, de aztán visszafordítottam a tekintetemet Samanthára, aki kényelmesen terpeszkedett el ölemben. Az egyik felem már rég Vivi után szaladt volna  és magához húzta volna, az összes bántó szót visszaszívva, míg a másik tovább keserítette volna életét. És ez az énem látszott győzni.
- De legalább jó nagy - vigyorogtam diadalmasan a lányra, és azt a mérhetetlen fájdalmat, amit eme mondatom váltott ki belőlem, mélyen elraktároztam magamban. Nekem teljesen érdektelennek kell maradnom. - Ki kért arra, hogy gondolkodj? Nem azért vagy itt. Te csak azt csináld, amiért ide lettél hívva. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy mi is az? - vontam fel kérdőn egyik szemöldökömet, majd lábamról lerúgtam a cipőmet és hatalmas erővel neki vágtam a kezembe kerülő párnát a könyves polcnak, melyről legalább tíz könyv, egymás után a földre hullott. Végig hallgattam Samet, de pár percig nem szóltam semmit. Talán attól, hogy összegyűjtöttem a gondolataimat, hogy mit is mondhatnék és egyáltalán, hogy is kezdhetnék hozzá az egészhez. Összeborzoltam szőke tincseimet, majd végig dőltem a kanapén, fejemet pedig Sam ölébe helyeztem. Nem tudtam, hogy ki kellene-e adnom, amit most gondolok, de egy próbát egészen biztos megér.
- Én nem érzek semmit... - kezdtem bele, teszem hozzá rettentően meggondolatlanul, ugyanis ez hülyeség, mert akkor most nem kínlódnék. Hanem élvezném, ahogy szenved. - Az egész zavaros. Én nem vagyok szerelmes. Én nem merek komolyabb kapcsolatot kezdeményezni vele. Mert félek attól, hogy bármit is éreznék iránta. És ha ő is kidob? - néztem segélykérően Samre, de aztán inkább elfordítottam fejemet. - Tudod, te, hogy milyen mikor valakibe fülig szerelmes vagy, és az egyik nap, jön a hajszárítójával és elfujja a rózsaszín ködfelhőket és csak annyit ök oda a végére, hogy csak a barátod akarok lenni. Hát mi vagyok én? Egy kutya? Aki hűségesen végig nézi, hogy az utcai keverékek végig dugják? Hát nem. És ugyan ez lenne nála is. Végülis Zoe és Viviana barátnők. Akkor egyezhet a stílusuk, a gondolkodás módjuk, az életstílusuk... - gondolkodtam el hangosan. - Annyi az egész, hogy túl sok időt töltöttem vele együtt. Sokat szórakoztunk együtt. Sok volt a közösprogram és az ember, akiket jobban ismer, nem tudja annyira könnyen megbánthatja, mint akiket egyébként ki nem állhat. Ennyit az én lelkivilágomról - sóhajtottam fel, de tehetetlenségemben a plafont kezdtem bámulni. - Figyelsz egyáltalán? - lengettem meg kezemet arca előtt, majd egyik hajtincsével arcát kezdtem cirógatni.

Vivi&Sam

Vivi

Merev háttal, szoborszerű arccal és sajgó szívvel ültem a kanapén. Legszívesebben elrohantam volna valahova, ahol soha senki nem talál rám többet. De Ő pontosan ezt akarta… vagyis nem tehettem meg. Mindig mindent ellenkezően kell tennem, mint ahogy azt Ő elvárja…

Amíg a vörös hajú csaj kacarászott viszonylag nyugodt voltam a helyzethez képest. DE mikor Hemsworth beszélni kezdett, elakadt a lélegzetem. Minden egyes szó, amit kiejtett a száján, egyenlő volt egy késdöféssel. Már szúrt a szemem a könnyektől, de még tartottam magam. Nem sírhatok… nem szabad. Egyetlen egy szót sem szóltam. Még ha akartam se tudtam volna.

Valahogy… valahogy… mindig is tudtam, hogy csak szórakozik velem. És ezt el is fogadtam. Sőt, nem is zavart. Egyáltalán nem foglalkoztatott, hiszen addig is legalább nem unatkoztam. De most… most minden vágyam az volt, hogy zokogva vessem le magam a legelső hídról. Akkor nem érezném, ezt a mardos fájdalmat, ami levegőt venni sem enged.

Mielőtt végig folyhatott volna az arcomon, kitöröltem a könnyeket a szememből és lassan felálltam. Istenem, most segíts! A tőlem telhető leggúnyosabb mosolyra húztam ajkaimat.

 - Nos, akkor megnyugodtam. Már kezdtem megijedni, hogy te ott nem lévő érzelmeket képzelsz az egész helyzetbe. De úgy látom egy véleményen vagyunk azt illetően, hogy csak sex volt. De sajnos a ma esti adagot ki kell hagynom, mivel néha nekem is, és láthatólag neked is, szükségem van váltásra. – mondtam szánakozva, majd hátat fordítottam nekik és elindultam a lépcső felé, amin pár perccel előbb le is jöttem. Határozottan lépdeltem fel a Mayával közös szobánkig, de kezdeti lendületem csak az ajtóig tartott. Ott viszont erőt vesztve rogytam le az ajtó elő. Kitört belőlem a kétségbeesett zokogás… Kezemet a mellkasomhoz szorítottam és azt reméltem, ettől majd enyhül az az eszméletlen fájdalom, ami belülről égetett.

Sam

Felháborodottan húztam hátra fejemet, mikor Nate beleharapott tökéletes ajkaimba. Idióta! Fel akarja sérteni?!

Aztán saját problémáimról elvonta a figyelmemet a szobában tartózkodó másik két fél beszélgetése. Nate arcáról semmit nem tudtam leolvasni,  de ezt már megszokhattam. Viviana szeme azonban könnyben úszott. Mégsem engedte, hogy végigcsorogjon az arcán. Nathaniel meg ritka bunkó egy pöcs. Pár másodpercig elgondolkodva pillantottam a lépcső felé, amin a lány eltűnt, majd tekintetemet visszafordítottam Hemsworth felé. Lekászálódtam róla, majd kényelmesen helyet foglaltam a kanapén.

 - Egy fasz vagy, remélem tudod. – közöltem vele tárgyilagosan. – Azonban jól gondolom, hogy nem örültél annyira, hogy ezt kellett mondanod a tündérkének? – húztam fel egyik szemöldökömet.

 - Mesélj szépen Samy-néninek. Mit is érzel pontosan a csaj iránt? – pislogtam kíváncsian Natere. Ő is tisztában volt vele, hogy semmi hasznom nem származott volna belőle, ha bárkinek is tovább adom amit mond. És azt is tudta, hogy nem talál közel s távol egy másik olyan csajt, aki hajlandó elárulni neki, hogy mit érezhet most Viviana.

 - Nos. Beszélj.

Nathaniel

Kényelmesen hátra dőltem a vajszínű bőrkanapén, két karomat pedig hosszasan elnyújtottam háttámláján. Miközben Sam nyakát csókolgattam, megvető tekintettel méregettem Vivianat, aki éppen most ült le velünk szembe. A szívem majd megszakadt. De akkor miért csinálom? Csak azért, mert bizonyítani akarok magamnak? Hülyeség. Én még mindig utálom Vivianat és nem is vagyok szerelmes belé, nem is leszek. Nem leszek mégegyszer szerelmes, csak mivel túl sok időt töltöttem vele mostanában, túlságosan is megkedveltem. De nem táplálok irányába semmiféle gyengéd érzelmeket. Egyik kezemmel beletúrtam majd belemarkoltam Sam vörös tincseibe, és durván húztam közelebb magamhoz.
- Ő veled ellentétben egy olyan lány, aki képes másra is gondolni magán kívül. Nem csak arra, hogy mennyire vékonyak a combjai, mekkorák a mellei, milyen feszes a bőre... mást is képes emberszámba venni, magán kívül. De nem baj, mert én bírom az ilyen önimádó kurvákat - néztem keményen szemeibe, miközben sajátjaimba valami eszméletlen vad tűz lobbant fel. Ráharaptam alsó ajkára, persze nem akartam benne semmi kárt tenni, hiszen akkor azzal lenne elfoglalva, hogy lekezelje magát és a hibát helyre hozzá, minél előbb.
- Te csak csináld a dolgodat. Nem szegény, sokkal inkább csak egy ősi ellenség, aki megérdemli, amit kap - mondtam kimérten Samnek, és nem akadályoztam meg abban, amit kezével művelt. Végülis ez a dolga. Egy tökéletes ribanc.
- Miért vagy ennyire nyomott, Niel? Csak nem volt végre egy jó éjszakád? Ki volt az az álompasi, akinek sikerült kielégíteni biológiai szükségleteidet? - kérdeztem megvetően, miközben rosszallóan csóváltam meg fejemet. Minden szó mardosta a szívemet. Nekem fájt, amiket mondtam.
- Köszönöm kérdésed. Fantasztikusan jó éjszakám volt. Két nő is meg volt egy éjszaka alatt. Mind a kettő abban a hitben volt, egészen eddig a percig, hogy nekem csak ő van az életemben, akit tartok valamire. Aki több mint egy kurva. Pedig csak egy naív csaj... semmi több. - Menj innen kislány, fuss. Kérlek Vivi... Persze ezeket a szavakat nem ejtettem ki. Végig elutasító, bunkó és rideg voltam vele szembe. De ezt kellett tennem. - Semmit nem jelentett egyik se. Csak ki kellett töltenem valakivel a szabadidőmet. És pont kapóra jöttek. Mert túl sokat hittek magukról. Nagyon jó éjszakám volt - húztam ki magam büszkén, és kezemet látványosan Sam melltartójába süllyesztettem.
- Neked Niel? Milyen volt az éjszaka? Mikor is fekszel le velem újra? Mondjuk ma este? Fogadd el, nem vagy több mint egy kurva - köptem felé lenézően, és tekintetemet keményen az övébe fúrtam.

Sam

Sam

Chh… Hülye kurva. Még is, hogy képzeli?! Elveszi tőlem Darrent! Megtépem! Folyamatosan lefoglalja a bátyámat, aki nem tud eleget foglalkozni velem. Ilyen még soha nem volt! És még az se érdekli, ha hisztizek! Felháborító! Hülye szőke ribanc… Ez is csak arra jó, hogy párszor meghúzzák, aztán annyi. Mégis mit akar Darren egy ilyen idiótától? Folyamatosan a bátyám nyakán lóg… Zora vagy Zizi…. vagy hogy hívják… Zoe, na.

Unottan vizsgálgattam tökéletesre manikűrözött körmeimet, mikor kinyílt a klubhelység ajtaja. Na, végre… Utálom, ha megváratnak. A késés csak nekem áll jól. Szem forgatva toltam el magamtól a szőke srácot.

 - Én még mindig nem ájulok el tőled, remélem tudod. Ez csak üzlet. – fintorodtam el, majd követtem Natet a kanapéhoz.

Úgy egy éve találkoztunk. Épp mikor meglógtam a szüleimtől. Ő meg segített egy kicsit. És most meg kell hálálnom valahogy.

Hanyagul lendítettem kecses lábaimat a srác ölébe, majd húzódtam közelebb hozzá.

 - Tudtommal csak tönkre kell tennünk azt a csajt. Nem lesz valami komplikált. Szerintem elég lenne egy pillantást vetnie tökéletes mivoltomra, hogy elrohanjon féltékenységében. De ha te a lelkébe akarsz tiporni, nekem úgy is jó. Egyébként meg honnan veszed, hogy bármit érezni fog, ha meglát velem? Nem gondolod, hogy talán ugyanúgy van vele, mint te? Csak sex és ennyi. Még mindig ugyanolyan öntelt vagy, mint egy éve. Pedig tudhatnád, hogy az egyetlen tökéletes ember én vagyok. – tűrtem feljebb a combomon, már így is falatnyi szoknyámat. Mikor Nate magához húzott csak megforgattam szemeimet, majd viszonoztam csókját. Semmi különleges nem volt bene. Egy egyszerű hideg és kimért csók volt. Azonban szemem sarkából megláttam a lépcső aljában álldogáló lányt. Szegény csaj… Ugyan, dehogy szegény! Ahogy hallottam, jóban van azzal a szőke kurvával…  Akkor pedig megérdemli.

Elszakítottam ajkaimat a srácétól, majd a nyakához hajoltam és látványosan az övével kezdtem el babrálni.

 - Mivel szolgált rá erre szerencsétlen? – susogtam alig hallhatóan az alattam tevékenykedő srácnak, miközben szemem sarkából a még mindig döbbenten a lépcső utolsó fokán álldogáló lányt figyeltem. Először fájdalom suhant át porcelánbaba szerű arcán, aztán lassan lehunyta szemeit és nagy levegőt vett. Mikor újra felénk pillantott, az arckifejezése megváltozott. Szinte jéggé fagyott az egész csaj. Oké, találkoztam már féltékeny és dühös csajokkal, de ez engem ki fog csinálni… Ha Hemsworth nem védi meg az én gyönyörűséges testemet nem tudom mit csinálok vele…

A lány elindult felénk, majd szobormerev arccal leült a szemben lévő kanapéra. Keresztbe fonta karjait, majd kimérten megszólalt.

 - Jó reggelt…. – még egyszer végigsimítottam Nate mellkasán, majd lassan felé fordítottam a fejem.

 - Igen azt. – húztam kacér mosolyra ajkaimat, miközben zavartalanul gombolgattam ki a srác ingét. Láttam, hogy a lány apró kezei ökölbe szorulnak, de nem szólt semmit.

 - Jól aludtatok? – szólalt meg megint. Egyre erősödik bennem az érzés, hogy nem maradhatok egyedül mert még nekem rontana valami henteskéssel…  Bár elég pici ez a csaj. Nála még én is magasabb vagyok, az pedig nagy szó.

 - Hááát…. ami azt illeti én nem aludtam valami sokaaat… - vihorásztam, mint egy ostoba liba. Megköveteli a helyzet, hogy most eltemessem az átlagon felüli intelligenciával megáldott énemet. Dea zért eszembe juthatna, hogy hogy is hívják a csajt. Vi…Vi… Vivien…. Nem, Viviana. Igen, ez az. Szóval Viviana állkapcsa megfeszült, körmeit pedig jól láthatóan belevájta a tenyerébe. Arcán ugyan semmi nem tükröződött, azonban volt szerencsém megpillantani a szemeiben csillogó fájdalom és düh keverékét.

Nathaniel

Miért fekszik még mindig a karjaimban? Miért nem tud elszökni, elrohanni, elbújdosni? Nem érzi, hogy valami nincs rendben? Nem érzi, hogy bántani fogom? Annyira naív. Saját magammal viaskodom. Míg a szívem telepatikus módon azt próbálja a mellettem fekvő lány tudtára adni, hogy veszélyben van és el kellene menekülnie, addig az agyam szüntelenül azon járt, hogyan tudtám a végletekig porba alázni régi ellenségemet, a lányt, aki világéletében az ellenkezőjét csinálta, amit mondtam neki, nem volt rest kiállni magáért.  Már nyoma sem volt annak a gyengéd, romantikus és odafigyelő srácnak, aki az éjszaka folyamán úgy ölelte magához Vivianat, mintha porcelánból lenne és egyetlen erőteljesebb, keményebb mozdulattól, vagy durvább érintéstől, szilánkokra tört volna törékeny teste. Arcomat pár percre még mogyoróbarna hajzuhataga közé fúrtam, és mélyen magamba szívtam jellegzetes illatát. Talán most végleg elrontok mindent kettőnk között, de döntöttem.

Miután felöltöztem célba vettem a klubhelyiségünket, ahol valószínűleg, már ott várakozik az a lány, aki segít tönkre tenni Vivit. Nem kellett csalódnom, ugyanis a falnak dőlve várakozott. Nem volt nehéz rávennem, hogy legyen a segítségemre, de valószínűleg a vonzerőm és a szexepilem főszerepet játszottak.

- Hello, csajszika - vigyorogtam rá Samantha-ra, majd olyan közel léptem hozzá, hogy testemmel szinte felpréseltem a falra. 

- Ugye emlékszel, hogy ma járunk? - vontam fel kérdőn szemöldököm. Hát igen, Sammel volt egy megállapodásunk, hogy a mai napon eljátsza a barátnőmet. 

- Gyere, üljünk le - fogtam meg a lány kezét, majd húztam le magam mellé a kanapéra és egyik kezemet hosszú fehér combján nyugtattam, mely kivillant a rövidke szoknya alól. - Szóval, mesélj nekem valamit. Mondjuk, hogy mit is terveztünk mára... - villantottam rá egy ellenálhatatlan vigyort, majd ölembe húztam és pont amikor megcsókoltam, láttam, hogy Viviana jön le a lépcsőn....

Viv

Bizonytalanul bámultam az előttem àlló srácra és próbáltam kiolvasni valamit szemeiből. Mi történt az előbb?

Gyengéden tegyerembe fogtam az arcát, majd végigsímitottam mellkasán. Meg akartam kérdezni, hogy mi volt az a dolog az előbb. Hogy mi kavarta fel annyira. De erre szinte esélyem sem volt, nem mintha mást mondhattam volna. Szomjasan csókoltam vissza, majd mikor elváltunk elködösödött tekintettel néztem vissza rá. Megint beszélni akartam, de ismét belém fojtotta a szót. Méghozzá azzal amit ő mondott.

Fogalmam sem volt, hogy kéne értelmeznem a szavait. És még az is rátett egy lapàttal, hogy az én fejem is tele volt zavaros gondolatokkal. Miért mondta ezt? Mit akar? Mièrt pont most? És miért ver ilyen tempóban a szívem? Megannyi kérdés amire nem tudom a választ. Talán az utolsóra még tudnék is felelni, de... nem akarok. Az mindent megváltoztatna. És én nem akarom, hogy bármi másképp legyen, mint most. Mert ez így jó. De valami akkor is hiányzik... valami olyan, aminek nem szabadna. Aminek a hiányát észre se szabadna vennem. De megtettem... megteszem... és valószínűleg még fogom is egy pàrszor... Kivéve, ha megteszem azt, ami orvosolnà ezt az egész problémát. De azt nem tehetem. Félek... Mivan ha ő nem érzi ugyanezt? Nem akarok csalódni... nem akarom, hogy fájjon...

- Én szeret... - kezdtem halkan, majd hirtelen elharaptam a mondatot. - Szeretem, amikor ilyen vagy. - fejeztem be. Máshogy ugyan, mint aminek indult, de így könnyebb lesz... Mindenkinek...

Nate

Ahogy Vivivana hozzáért a karomhoz, kirázott a hideg. Mi a franc van velem? Isten bizony, hogy megőrjít ez a bizonytalanság! Két dolgot tehetek. Az egyik, hogy minden szó nélkül fogom magam és lelépek, a másik meg... hogy minden előjel nélkül itt a fürdőszobában neki esek és egész éjszaka el sem engedem. El kellene mennem. Minél gyorsabban. Felegyenesedtem, majd lenéztem az előttem álló aprócska lányra. Nem akartam és nem tudtam volna neki fájdalmat okozni. Most nem. Ezért is döntöttem úgy, hogy itt maradok. Közelebb léptem hozzá, majd végig simítottam oldalán. Tenyerem bizsergett, csak többet és többet akartam belőle és nem tudtam leállni. Számmal bejártam egész felső testét. Egy percig belenéztem szemeibe, de mielőtt megszegtem volna fogadalmamat, miszerint nem csókolom meg az ilyen egyéjszakás nőket. A baj, hogy ő nem egy éjszakára kellett nekem. Hanem sokkal többre. Unaloműzőnek és játéknak. Egy biztos. Ma éjszaka annyit kapbhat belőlem, mint talán még senki, de holnap reggel nem akar majd felébredni.
Egy gyengéd mosolyt varázsoltam számra és kívánatos ajkai után kaptam. Nem szakítottam volna meg csókunkat, úgy ültettem fel a mosdó pultjára, majd fontam két lábát csípőm köré. Most nem gondoltam arra, amit terveztem. Én is csak élveztem, amit adhat nekem. Hiszen ki tudja, valaha rám fog-e még nézni. Nekem sem ez volt a tervem. Én semmit nem akartam eredetileg tőle. Erre most már az illata is megszédít. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kézfejét a tükörnek nyomtam és egész testemmel préseltem fel őt is a tükörre. Ahogy kinyitottam szememet, úgy láttam, mintha a tükörképemmel csókolóztam volna. De hát én már csak ilyen vagyok. Én vagyok akinek nyertes ként kell kijönnie a játszmából. És Viviana még mindig az a csaj az iskolában, akinek meg kell keseríteni az életét, mert túl nagy a szája. Eltereltem gondolataimat, majd tovább csókoltam a lányt.
- Muszáj elmondanom valamit. Még soha, nem akartam ennyire, hogy bárki is az enyém legyen. Ennyire még nem vágytam nő érintésére. Vivi, ígérd meg, hogy bármi történjen, te nem változol meg - támasztottam homlokomat az övének és a szavakat úgy suttogtam, hogy ajkam az övét súrolta. - Szükségem van rád - leheltem megrészegedve. És bármennyire is csak viccnek szántam és ugratásnak a szavakat, az utolsó szívből jött.

Vivi

- Na, ez egy olyan dolog, amit sosem fogsz megtudni. - nyújtottam rá játékosan a nyelvemet. -Szerintem inkább élvezed, ha zavarba hozod a másikat a néha abszurd gondolataiddal. Az előbb is lett volna képed iderángatni valami hülye libàt. - mondtam sértődötten. Na, az az ötlete, az kicsit sem tetszett.

- Mikor nem vagy türelmrtlen?- kérdeztem vissza irónikusan. Bolond ez a pasi. De imádom... Álljunk csak meg egy pillanatra! Imádooom?! Milyen ferde gondolat volt ez?! Egy olyan, amit nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből. Azt hiszem tényleg kezdek megbolondulni... Lehet, hogy nem ártana elbeszélgetni Darrennel, vagy esetleg Zoeval. Vagy mindkettővel. Úgyis mostanában együtt mászkálnak. Az a lényeg, hogy ez az előbbi valami csak egy pillanatnyi elmezavar volt. De akkor miért villog az a szó a szemem előtt, aminek nagyon nem szabadna. Főleg nem akkar kéne így szikráznia ha Hemsworthról van szó. Igen, az "sz" betűs szóra gondolok, amit egy istenért nem fogok kimondani még gondolatban sem.

- Nem az, hogy nem zavar, inkább úgy mondanám, hogy megszoktam. - mosolyogtam fel rá. Aztán mikor pillantásunk összekapcsolófott, megint jött az a fura bizsergő érzés a gyomromban. Valami hasonlóság, mint mikor vizsga előtt vagyok, csak feszült várakozàs helyett, jóleső izgalom kerít hatalmába.

Aztán hirtelen, megváltozott a tekintete, majd lemászott rólam és beviharzott a fürdőszobába. Pár másodpercig döbbenten bámultam a levendula színű plafont, aztán lassan felültemm. Bizonytalan léptekkel indultam a fürdő felé, majd kissé félve pillantottam a tükör előtt álló alak felé, aki most lehajtott fejjel támaszkodott a mosdókagylóra. Beharaptam alsó ajkam, majd óvatosan közelebb lèptem hozzá és gyengéden megérintettem izmos karját.

Nathaniel

- De ezek szerint vannak - húztam gonosz vigyorra ajkaimat, miközben kezem saját életre kelt és a lány mogyoróbarna hajtincseivel játszogattam. Kiderül a végén, hogy Viviana Niel is élvezi, mikor kínzom a perverz fantáziámmal. - Csak én nem vagyok olyan kis önző, hogy ezeket megtartsam magamnak. Szeretem, ha a partnerem tisztában van, hogy mit akarok tőle - magyaráztam nagy komolysággal Vivinek, miközben közelebb húztam magamhoz és álamat fejebúbján támasztottam meg.

- Egyébként, türelmetlen vagyok. De szerintem ezzel tökéletesen tisztában vagy. Még van három másodperced kitalálni, mit is kezdenél velem, különben kezembe veszem az irányítást - jegyeztem meg gunyorosan és álánál fogva még közelebb húztam magamhoz arcát, hogy aztán ajkaink egy hosszú és szenvedélyes csókban forrjanak össze

- Letelt az idő - fordítottam magam alá és karjaimat átfontom vékony derekán. Arcomról le sem lehetett volna vakarni a diadalittas vigyort. Hiszen sokkal jobb az, ha én irányítok. 

- Gondolom nem bánod, ha a kezembe veszem az irányítást - nyomtam apró csókokat arcára, de mikor szemeibe néztem, egyszerűen megbabonázott. Lehet, hogy ma nem kellett volna idejönnöm. Meg vagyok bolondulva? Nem szoktam elgyengülni mindenféle nő társaságában. Akkor most mit csinálok? Viviana csak egy csaj. Egy olyan csaj, akinek mindig azt kell tennie amit én mondok. Akkor miért voltam ennyire kedves vele? Nem lesz ez így jó. Abba kell hagynom. Nem akarom érezni, ahogy a gyomromban ezer meg ezer pillangó repdes, mert félnek, hogy fájdalmat okozok Vivinek. Ez engem soha nem érdekelt, az ilyen ribancoknál. Nem kellene semmit éreznem iránta. Hiszen én belé nem lehetek szerelmes. Vagy én már nem tudom. De nem. Csak kihasználom, megleckéztetem és összetöröm. Ez a terv. Erre most már legalább öt perceaz arcát nézem és nem tudok mozdulni. 

Tekintetem megkeményedett és mint akit villámcsapás ért úgy ugrottam le róla. Besétáltam a fürdőszobába és fujjtatva támaszkodtam meg a mosdó szélén. Mi van velem?

Viviana

- Engem nem lehet hülyíteni. Általában tudom, hogy ki mit akar tőlem. - pillantottam szúrosan Nathanielre.Szivesen mondtam volna neki még valami gonoszat, de nem igazàn jött ki hang a torkomon, mikor kezét a hasamra csúsztatta. A következő kérdésére ugyan kapásból tudtam volna válaszolni, azokban muszáj volt átgondolnom, hogy megéri e igazat mondani neki.

- Természetesen veled. - sóhajtottam lemondóan, de nem bírtam ki, hogy ne tegyem hozzá:- Azért nem bántam volna egy kis válzatosságot.

Nagyokat pislogva pillantottam fel rá. Most miért beszél így? Nem szokott... Nem mintha nem tetszene, csak... egyszerűen fura. Mindig annyira fennhéhhánzó és uralkodó, most meg hirtelen előtört a gyengéd énje? Ismét hálát adtam az átlagon felüli ellenálló képességemnek, mivel más minden bizonnyal már gondnélkül kifojt volna a ruhájàból. És be kell vallanom: nekem sem hiányzott sok. Bàr soha az életben nem fogom elárulni neki, hogy az én vérem is képes olyan őrült tempóban száguldozni, ha velem van, mint bátmelyik másik libának. Néha elgondolkodom rajta, hogy igazából hogyan is jutottunk el idáig... Két hónapja még lelkiismeret furdalás nélkül vetettem volna a cápák közé azt aki olyat mer állítani nekem, hogy Nathaniel Hemsworth szabotálni fogja a randimat, tönkreteszi a rózsámat, aztán pedig az ágyamban fekve felajánlja az irányítást.

- El kell szomorítsalak, nincs ostorom. - bevettem fel. - A hajamat nem akarom szétszedni, mert kínok kínja közt sikerült megcsinálnom, és biztosítalak róla, hogy teljesen mértékben ember vagyok. - magyaráztam játszott komolysággal, majd hasravetettem magam az ágyon és közelebb kúsztam hozzá.

- Ha pedig perverz gondolatok keringenének a fejemben, elhiheted, hogy nem hangoztatnám. - haraptam alsó ajkamba, apró csókot nyomtam a szája sarkába. - Most pedig ki kell találjon, hogy mit kezdjek veled...

Nate

- Az a virág sokkal jobban mutat az ágyon. Olyan romantikus nem? - kérdeztem enyhén oldalra hajtva fejemet így szőkésbarna tincseim hamuszürke íriszeimbe hulltak. - Egyébként kifejezetten örülök annak, hogy sikerült elrontanom a randidat. Semmi kedvem nem volt holnap azt hallgatni az öltözőben Tangástól, hogy hogy fog téged hülyíteni. A nyálgép - jegyeztem meg gúnyosan és egyik kezemet hasára tettem.
- De most őszintén. Ígérem nem tör elő belőlem az egoista barom - szabadkoztam, persze nem biztos, hogy be is tudom tartani amit ígértem. - Szóval, kivel töltötted volna szívesebben a mai estét? - kérdeztem rekedtes hangomon és olyan átható és vesébelátó szemeket meresztettem rá, hogy ember vagy inkább nő legyen a talpán, aki ilyenkor hazudni tud nekem. Persze, kíváncsi is voltam a válaszára, de valahol belül, valami aprócska érzés tűkön ülve izgulta végig azt a néhány másodpercet, amíg a lány kinyögte válaszát. Nem tudtam, miért akartam hallani tőle, hogy velem tölti szívesebben az idejét, mint nyálasképű majomkával. De megnyugtatott a tudat, hogy talán mint férfi az életében első helyen állok nála.
- Én viszont rettentően élvezem, mikor a puszta vigyoromtól elélveznek a nők - eresztettem meg felé egy kaján vigyor és beharaptam alsó ajkamat.
- De tudod mit? Ma változtatunk a felálláson. Meghagyom neked a választási lehetőséget. Te irányíthatsz. Semmit nem erőltetek, persze azon kívül, hogy velem leszel - néztem rá szinte már esdeklően és megijedtem saját magamtól. Hiszen mióta akaram ennyire, hogy csak az enyém legyen? Most még hevesebben ég bennem a birtoklási vágy. Nem mintha eddig kevésbé akartam mindenkit magaménak tudni, de az alattam fekvő törékeny lányt, kifejezetten csak a magaménak akartam. Senki más még szemet sem vethet rá, mert félő, hogy nekem egy leheletnyivel is kevesebb jutna belőle.
- Na, akkor - terültem el az ágyon és karjaimat is oldalra nyújjtottam hátha most akarna kikötözni. - Na, nincs semmi féle perverz gondolatod? Egy húsvér pasi fekszik az ágyadon. Előveheted az ostorodat, kiengedheted a hajad és kiszabadulhat belőled az állat - kacsintottam rá szórakozottan, miközben tenyeremet arcához emeltem.

Massie

Mess

Ezt nem hiszem el. Hogy lehet ekkora seggfej? Én szép ,kedves, aranyos, megértő, gyönyörűséges és csodálatos vagyok. Istennőnek születtem ,sőt még az universum is én vagyok. Ő pedig képes velem így beszélni? Én tudtam ,hogy az egész Darwin család egy leköpni való alljadék. Mégis szóba álltam vele. Aaaajj. Na jó a hiszti semmire sem való.

- Mi az? Engem már meg sem hívtok? Tudtommal én is a csapat tagja vagyok. - Lépett oda Jeremy Brendonékhoz, magával húzva engem és.
- Iszunk az új barátnőm tiszteletére.? - Ha harc hát legyen harc. Egy lenéző vigyort küldtem az éppen Bredre csimpaszkodó kis libára ,majd én is átkaroltam Jeremyt ,aki már eddig is a csípőmön pihentette kezét.
- Nem tudom ti ,hogy vagytok vele ,de olyan szép nap ez a mai. - Vettem el egy rohár löttyöt. Nehogy azt higyje ez az idióta ,hogy innentől minden Happy lesz. Max nekem. Neki pedig az örröké valóságig a szenvedés lesz a sorsa. de most egyenlőre kiélvezem a helyzetet. Mivel Adamot nem találtam ,így Jeremy is jó lesz. Egész jól néz ki..

Bred

- Hát, tudod mit? Nem fecsérelem rád az idődet, nem ismered a Hugomat. Menj Hemsworthoz, Christianhoz mindegy. De akkor várhatod, mikor fogok megint veled lenni. - Mondtam ridegen és színészien, Massienek, majd odaléptem az ajtóhoz és becsaptam, de kinyitottam.
- Hja, és még egy mondat. A sminked olyan borzalmas, mint egy rossz cica micának. Neked kéne változni Változtam rengeteget, de ha nem hiszed el akkor Engem többet nem látsz. - Csaptam be az ajtót, és mentem a dolgomra. Természetesen, egyből jöttek is a kosárból a pom pom csajok akik mind már körülöttem is voltak és persze, egy két srác csapat társam is Willson, és Greg is akik csak haverok voltak, és láttam Massiet aki bámul az ablakon amikor ki értünk az iskola elé.
- Na menjünk a tengerpartra, nem érdemes itt fecsérelni az időt. - Jegyeztem meg és elindultam, persze az egyik kis 9.-es lány rögtön átkarolt, hagytam is magam.
Ha nem lesz észnél akkor tényleg nem fecsérelem az időmet rá. Örüljön Block, hogy felnézett rá valamilyen fiú...

Massie

Mess

- De eléggé ismerem ahhoz ,hogy tudjam mekkora kurva. - mondtam cinikusan. Húzzon már kifelé. Most őszintén mit akar? Hogy egy ollót belevágjak a fejébe? Csak szólnia kell én simán megteszem. Jelen pillanatban azon vagyok ,hogy soha többé még látni sem akarom. Miért kell mindig a sarokba szorítást játszania?

Mit képzel ez ,most már őszintén? Ajkaink éppen egyetlen pillanatra értek össze és ellöktem magamtól. Nem vagyok a gumibabája akit egyik pillanatba mindennek elmond, utána meg játszani akarja neki az eszét. Szánalmas.
- Undorító vagy. Mond ha annyira okos vagy akkor miért nem húzol el ,amikor már 5000szer megmondtam ,hogy takarodj? - Láthatta ,hogy komolyan gondolom mivel szemeimet nem sütöttem le gyáván. Inkább az ő szemeibe fúrtam. De még mindig nm tudom teljese utálni....

Bred

Elégedetten néztem ahogy Massie ideges és még mindig nyugodt voltam. Tudom kezelni a lányokat,  azzal nincs gond. Vagyis van csak egy. Hogy hisztiznek...
- Balfasznak  nem mondanám magam inkább, okos vagyok. Veled ellentétben... - Mondtam neki, ezt ridegen és közeledtem felé. Mi a célom? Nem tudom míg elvesztem a fejemet. Lili neve hallatára, az arcizmaim megfeszültek és az érzelem mentességről áradoztak.
- A húgomat ne keverd ide. Rendben különben sem ismered.... - Na kezdem felkapni a vizet. Jaj már megint ez a tárgy dobálós cucc?Elhajtottam a fejemet a vázától, és közeledtem Massiehez, és megint a falhoz szorítottam gyengéden majd megcsókoltam.
- Ide figyelj, kvittek vagyunk akkor is rendben?De amikor nekem vannak szabad napjaim hogy bízzak meg benned, hogyha te folyton lemondod a programunkat? - Néztem a lányra, majd a könnyeit letöröltem az arcáról.

Massie

Mess

Olyan szaporán vettem a levegőt ,mint még sohasem. Arcomról remekül tükröződött ,hogy teljesen kiakadtam. Jól hallottam? Kurva, hímringyó? Ez tényleg megfog halni. Én soha nem leszek kurva. Ezt vésse a fejébe.
- Komolyan volt merszed ezt mondani? - Szorítottam ökölbe kezem és nagy erővel behúztam neki egyet. Szemeim szinte villámokat szórtak és már azt vártam mikor esik össze ,mert hihetetlen ,hogy ha valakit ekkora gyűlölettel néznek ,az nem fordul fel. Engem senki nem nevezhet kurvának. Csak egy csók volt. Azt teszek amit akarok. Engem senki nem bírálhat. Soha nem leszek az akit csak úgy le lehet húzni. Elegem van.

Végre beengedett, na jó akkor most el is húzhat.
- Húzz el. - Ordítottam Brendonra. Király bezárta az ajtót. De jó ,hogy ennyire itthon érzi magát. Szavai jégszoborrá tették minden porcikám. Kaland... Mi az ,hogy KALAND? na jó akkor ennyi volt. gyorsított ütembe fog távozni.
- Miért szerinted te mi voltál nekem? Egy idióta vagy aki mindenben pocsék. Egy igazi balfasz. - Szavaim gúnytól csengettek ,majd unottan zsebre vágtam a nyakláncot ,ami a törött doboz darabjai között hevert.
- Menjél Lilike biztos már vár. Tuti a húgod is beáll hozzátok, amekkora egy sarki ribanc. - Húztam félre számat ,majd éreztem ahogy szememből egy könnycsepp csúszik le. Most miért? Utálom... Rühellem... Fúj.
- Takarodj ,most azonnal. - Üvöltöttem és hozzávágtam az első kezembe kerülő tárgyat...

Bred

- A csók is megcsalásnak számít, és azért nem teheted meg te is, mert a drága unokatestvéred azt mondaná erre, hogy... - Nyeltem és és édesen mondtam ki a szót. - Kurva. - Rideg voltam, és malac röhögésbe kezdtem bele. - Bizony ám, akkor az lennél. Hmm... talán nem is olyan rossz kurva... Bár neked, azt a jelzőt adnám, hogy hím ringyó. - Vágtam neki oda. - Földrajz? Persze, és földrajzból csókolózni kell? - Vágtam rá, és néztem gyilkos pillantással a lányra.  - Te még undorítóbb vagy végül is szőkékre nem szoktam az időmet pazarolni, te is csak olyan futó kaland voltál. Érezd magad megtisztelve, amit Mira is érzett még előtted.  - Mondtam neki elégedetten tiszta színészi képességgel, és összefontam a karomat előtte, és kinyitottam az ajtót, ő is bement és mentem utána. Kulccsal zártam be a szobája ajtaját, és észrevétlenül, a zsebembe raktam.

- Az egésznek? Mi az szívem, a csók is ugyan úgy megcsalás. Áh, látom ajándékot is kaptál. - Pillantottam az éjjeli szekrényére,  és megnéztem az üveg vázát. hmm. gyanítom, hogy most kapta úgy tettem mintha véletlen kiesne a kezemből és nagy csörömpölés volt.
- Juj, ne haragudj véletlen volt. Ez új ékszerdoboz volt? Marad a régi akkor... - Mondtam Massienek cinikusan, mert ez az ajándék is bizonyíthatja a kalandokat. Csak kicsit idegesítem. Még mindig nyugodt voltam és vigyorogtam.

Massie

Mess

Inkább szaporábbra vettem lépteim, minthogy megálltam volna. Elfutni nem fogok. Inkább álljak meg és tényleg gyilkoljam meg? Vagy húzzak a szobámba és innentől rá se nézzek? Na melyik a jobb? Ó hát beért szólal mararadt a vérontás.
- Mit akarsz? - Kérdeztem tőle kurtán és a,már épp nyomtam volna le ajtóm kilincsét mikor bevágódott elém. Hú de nagy szerencséje ,hogy fáradt vagyok.

Hah. Na jó most tényleg köpni, nyelni nem tudok. Vagyis tudok. De miről beszél ez? Egyetlen csók. Istenem... Ő megcsalt és nem csak egy csókkal. Még egy csók is világbűne lett volna. Nemhogy ez. Ne mérje magát hozzám semmi joga hozzá.
- Csak egy csók volt. Egyetlen csók. Én én megtehetem. De te... Mellesleg elmondtam neked ,hogy földrajz feladatunk olt. - Nem mentegetőztem ,inkább vádlón néztem rá.

- Mi az ,hogy vi9sszavágó? - Kezdtem el hisztérikusan püfölni mellkasát. Tényleg nem történt semmi komoly, egy csók pár bók és talán egy kis tapizás ,de tartottam magam , de ő... Lefeküdt vele. Mit képzel?
- Kiengesztelni? - Hisztiztem és ismét a lábába vágta cipőm sarkát. Ez tűnt a leghatásosabbnak. - Nem én undorító férgekkel nem társulok. És most nyitod ki az ajtót ,vagy isten bizony temetést kell szerveznie a Darwin családnak. - Szemétláda...

Brendon

Gratulálok, Brendon te is ilyen idióta lehetsz... Nem hiszem, el elfecséreltem az időm egy libával és képes voltam megcsalni. Rögtön felöltöztem és utána mentem... Bíztos, hogy elszúrtam de ezt szeretném helyre hozni.
- Massie.. várj meg légyszíves...  - Nem tudtam, hogy mi legyen és kicsit talán bűnbánó is voltam... Illa nagyobb hisztitt csapott szóval örülök, hogy ennél ez azért kisebb.
- Mit gondolsz, amikor Adammal láttalak egyik nap és nem csak beszélgettetek hanem smárolás volt az mi volt?  És neked, programjaid vannak. Adam féle kurzusok helyettem. Mi? - Néztem a lányre, mikor utolértem és nem engedtem el.

- Figyelj, utálhatsz de szeretnélek kiengesztelni. Habár, ez inkább visszavágó volt Adam miatt... De én nem mentem oda bunyózni, hogy hé ez a csajom. - Sziszegtem, a lánynak, majd neki dőltem a szobája ajtajának, mert nem engedtem be. Erőltettem egy édes vigyort az arcomra, azt a bájos macsót amit szeretnek egyes lányok és Massie is elcsábul tőle, és megfogtam megint a karját. - Beszéljük meg. - Nyugodt, gyengéd hangon mondtam neki.

Massie

Mess

Itt találom azt a hülye kurvát és akkor nyugi? Mi az ,hogy nyugi? Nincs nyugi. Egyáltalán nincs. Most kivégzés van. Engem senki nem aláz ,így meg. Úgy kell ezt megtudnom ,hogy két röhögő picsa jön velem szembe és közlik ,hogy a "vak" pasim más lányt kúr épp? Vagyis volt pasim. Engem így senki nem aláz meg. Azt hiszem Lili drága sem éli meg a másnapot.

- Hogy lehetsz ekkora szemétláda. - Köptem a szavakat annyi undorral ,mint még soha. - Hányingerem van tőled. - Rántottam ki kezem az övéiből.

- Az első... és az utolsó is. Mert nem lesz kit megcsalnod. Mondtam ,hogy vége. Soha többet látni sem akarlak. - Löktem félre karját és kiviharzottam az ajtón. Hogy lehet valaki ennyire undorító? Velem ilyet soha, senki nem tehet. Mit képzel ez magáról? Egy idióta barom. Hogy állhattam vele szóba? Megcsalt? Neeem. Engem nem lehet megcsalni. Ha ezt apám megtudja. Mind a ketten röpülnek és Brendon agyon lesz ütve. De ezt szerintem Tim is biztosítja...

Vivi

Dühösen meredtem az àgyamat elfoglaló srácra, aki pár másodperc múlva felállt és magához vette a virágomat, amit a sminkasztalra helyeztem. Aztán visszafeküdt és magyarázni kezdett.

- Te mindig akarsz valamit Hemsworth...- sóhajtottam lemondóan. Úgy van, mindig akar valamit, rendszerint egyet. Bár nem értem miért üt ez annyira szívem néha.Hiszen én is élvezem ezt az egész helyzetet. Akkor miért éreztem mérhetetlen elégedettséget, mikor megtudtam, hogy azt a Norat egyszer sem csókolta meg? Miért pillantottam fenyegetően minden egyes nőneműre akihez hozzáért rajtam kívül? Bizonyára napszúrást kaptam. Biztos... Biztos így van. Bár nem valami ésszerű, hogy lassan már egy hónapja ebben szenvedek. De mégis sokkal jobb fényt vet rám, mintha azt mondanám, hogy... hogy... Hogy féltékenyek vagyok. De nem vagyok az! Igaz? Igaz?!

Hemsworth második opciójàra felhàborodottan könyököltem oldalba. Nem csak azért mert nem szívesen osztoztam volna meg rajta, de egyébként se tolerálom az efféle játékokat.

- Hagyjam magam? Miután sikeresen tönkretetted a randimat és még a virágomat is szétszedted? Biztos vagy benne, hogy erre a kérdésre azt a választ kapnád amit vársz? - kérdeztem egy sokkal gyengédebben. Egyszerűen nem tudtam vele ordibálni, ha így beszélt. Nőből vagyok az istenért! Ebből pedig az következik, hogy előre látom: nem fogok tudni ellenállni, ha tovàbbra is ilyen hangnemben beszél. Lemondóan sóhajtva söpörtem ki egy selymes hajtincset a szeméből, majd tekintetemet elfordítottam róla.

- Utálom, amikor ezt csinálod...

Bred

Hogy én mit miért csinálok? Hát mert, ittam és nem tudom magam tolerálni hogy ne kezdjek ki egy csajjal. Persze, haverok sehol nincsenek én megunatkozom és Massiet se látom a napokban így tehát marad, a kalandok és még is kivel? Persze, az egyetlen Wood lánnyal, aki itt maradt. Nem érdekelt, jó is az ágyban de amikor, megláttam Massiet.. rögtön, kirohant a csajszi, mielőtt szétverné...
Jajj ne... Egy bűnbánó képet vágtam bár részegen nem tudok  vágni, csak erőltettem.
- Én? Őőő.. csakezdérrkf volt merf,r.. - Kezdtem részeg hangon,  amikor pofont kaptam. És megráztam a fejemet, hogy észnél legyek de a tűsarkúja már fájt..
- Nyugi, nyugi... csak kicsit becsíptem... és.. nem tehetek róla... hogy el is hanyagoltál... - Néztem a lányra, és kicsit megerősődött a hangom.
Majd kiengesztelem, mert Sebastian kinyír.  - Figyelj, beszéljük meg hogyha kijózanodtam jó? - Néztem a lányra, majd megfogtam a két karját és a falhoz vittem persze a karját, gyengéden kezdtem megszorítani, nehogy  fájjon neki.
- Mondhatsz bármit, ez volt az első megcsalás. De reggel beszéljük meg jó? - Kértem a lányt míg a falhoz taszítottam.

Massie

Mess

Nem hiszem el. Vagyis elhiszem ,de ilyet senki nem tehet velem, mekkora egy szemét idióta köcsög? Felakasztom. Vagy nem is én. Másra hagyom. Nem, az nem lenne elég élvezetes. Megkínzom. Levágom a tökét ,a lábait, minden kiálló testrészét. Utána pedig kibelezem. Annyira szép lesz az iskolai zászló helyén a feje. Az az ocsmány szemét köcsög feje. Hogy érezhettem én iránta bármit is? Hallatlan.

Szia. - Mosolyogtam színészies kedvességgel és szerelmes képpel, majd mielőtt megcsókolhatott volna , kezem nagy erővel arcának csapódott, egy szép csattanást hagyva maga után.
- Na vajon miért kaptad? - Kérdeztem , miközben arcom vonásai megfeszültek, szememmel pedig gyilkolni tudtam volna.
- Egy idióta senkiházi féreg vagy. Akit csak az az összecsökevényezett fasza vezet ami inkább egy kisujjhoz hasonlít. Képes voltál megcsalni? - Sikítottam az utolsó kérdést hisztérikusan. - Na jó egyszerűbb.... Minek műsorozzak én? Vége. - Suttogtam és tűsarkúm sarkát ,belevágtam lábfejébe...

Nathaniel

Gúnyosan röhögve figyeltem Vivianat, ahogy próbálta menteni a helyzetet. Nem volt szokásom megsajnálni az áldozatokat, de ő már megérdemelte volna. Szerintem ennyire egy nő életét sem vontam még irányításom alá. De mit tegyek, ha zavar, ha Viviana másokkal tölti a szabadidejét, amikor nyugodtan velem is foglalkozhatna?! Kell valaki, aki el tudja terelni minden gondomról és problémámról a figyelmemet. Egyszerűen csak szeretem birtokolni a barátaimat. Nem mintha Viviana a barátaim közé tartozna, de... erre nincs is észszerű magyarázat. Csak élvezem vele tölteni a napomat. 

- Nem kicsit fogsz késni - vigyorogtam Vivianara, miután előszedtem telefonját és az éjjeliszekrényre dobtam. - Szerintem Mr Tangás a közel jövőben nem igazán fog keresni. Világéletében utálta, mikor lenyúltam, amit meg akart kaparintani magának. Mondjuk kezdődött ez az elemi első osztályában, mikor beültem a leghátsósorba, ahova eredetileg ő akart ülni, aztán elvettem a labdáját, lassan a nőit is. Azóta pedig megkeserítem az életét, mert olyan a feje, mint akit esténként egy tehén nyalogat. Normális nő nem megy a közelébe - mondtam miközben arcomon undor suhant át. - De Viv neked szerencséd volt. Megmentettelek. Ezt meg kellene köszönnöd. Mondjuk azzal, hogy leveszed ezt az undormányos ruhát magadról - Csúsztattam le kínzó lassúsággal egyik vállárór a mélykék selyemruha pántját és érintésem nyomán apró csókokat leheltem bársonyos bőrére. Sértéseit, kifakadását és hisztiét mintha meg sem hallottam volna, úgy sétáltam a fésülködőasztalhoz, ahová letette a rózsát. A virágot kezembe vettem, majd szirmait kezdtem birizgálni. A lány szúrós pillantásától kísérve dőltem vissza mell éaz ágyra.

- Szerinted idejöttem volna úgy, hogy nem is akarok tőled semmit? Szerintem nem - vontam vállat, ahogy meztelen karján végigsimítottam a virággal. - Talán, lenne rá példa, hogy csak úgy eljöjjek, de most hidd el terveim vannak veled. Szóval - köszörültem meg torkomat, majd vigyorogva néztem fel Vivire. 

- Ne legyél már ennyire morcos. Olyan jó játékot fogunk játszani. Én biztosan élvezni fogom - kacsintottam rá, miután szemérmetlenül végig mértem törékeny testét. - Itt ez a rózsa, én egyenként kitépem a szirmait és minden sziromhoz felajánlok egy esti elfoglaltságot. Ne hogy unatkozzunk, ha már így rám lettél utálva - csóváltam meg megjátszott elégedetlenséggel fejemet, majd választ sem várva téptem ki az első vörös szirmot, majd hagytam, hogy lehulljon a hófehér ágyneműre. 

- Első lehetőség: eljössz velem a tengerpartra, hozol fürdőruhát... aztán fürdünk. - A második virágszirom is az ágyon végezte. - Hívunk még egy lányt, és egész este felváltva kényeztettek. Én ezt választanám, de mivel most ezt a lehetőséget te kaptad... - hamarosan a következő is követte elődeit. - Teleengedjük a kádat forró vízzel, gyújtunk pár gyertyát és... ugyis tudod, hogy mi lenne utána. - Negyedik szirom. - Táncolsz nekem, valami sexy zenére. Gondolom ez az ötlet ugysem tetszik. Menjünk tovább. Ez már az ötödik lesz, nagyon fogynak a szirmok - szóltam élénken csillogó szemekkel, és minden egyes elhullatott virágsziromhoz, valami rettentően perverz fantáziára utaló ötletet társítottam. Mikor az utolsó szirom ért az ágyhoz, hangom gyengéd lett és ujjaimat összekulcsoltam Viviével. - Hagyod magad - suttogtam kéjesen fülébe, miközben óvatosan végig döntöttem az ágyon. 

Viviana

 - Jó, akkor máshogy mondom, hogy megértsd. Én NEM AKAROK rá érni! Világos? - sziszegtem ingerülten, mikor Hemsworth berántott maga alá. Tényleg el fogok késni. Miért muszáj nekem mindenhonnan késni? Pedig nem szeretek... annyira... 

 - Add ide a telefonom! Hemsworth, megöllek ha valamit tönkre teszel nekem! - kiabáltam kétségbeesetten, miközben megkíséreltem visszaszerezni a mobilomat.

 - Mi az, hogy nem is akarok elmenni?! Nagyon is akarok! Egyszer a büdös életben ne tegyél keresztbe nekem könyörgöm! Ahhoz meg, hogy kivel, mikor és hova megyek már tényleg semmi közöd. - nyöszörögtem ingerülten. Uram istenem... kérlek, szüntesd meg ezt az igazságtalanságot. Csapjon bele a ménkű vagy valami ilyesmi. 

Mikor kihangosította a telefont a döbbenettől eltátottam a számat. URAM ÖRDÖGÖM! Lelöktem magamról a srácot, majd vöröslő arccal és minél hangosabban  próbáltam tudatni a vonal másik végén lévővel a helyzetet amibe kerültem.

- Nos, az a helyzet, hogy egy kicsit lehet, hogy késni fogok. - magyaráztam zavartan.

 - Rendben édes, de mit keres veled Hemsworth és miért ilyen tompa a hangod? 

- kérdezett vissza. Te szent isten... Erre most mit válaszoljak? Hát kérlek Mark, Hemsworth azért van itt, mert berontott a szobámba miközben öltöztem, aztán elsüllyesztette a telefonomat a nadrágjában? Nagyon értelmes ám...

- Hát izé... Ömm... tudod Hemsworth eljött megkérdezni, hogy hol találja... izé... Mr.Farrist és én meg megmondtam neki. - cincogtam három oktávval magasabb hangon. Csak ne bukjak le, csak ne bukjak le...

- Jó, de miért ő hívott? - Úristen... 

- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg? Most ugye késni fogok, de azt nem tudom mennyit, szóval... ööö mi lenne, ha elhalasztanánk? - kérdeztem még mindig vinnyogva. Válasz azonban nem érkezett, mert Mark kinyomta a telefont. Gyilkos tekintettel fordultam a még mindig az ágyamon terpeszkedő felé.

- Miért-kell-neked-mindig-kicseszni-velem?! - szótagoltam dühösen. - Most pedig ha már voltál kedves tönkretenni az egész napomat, igazán elhúzhatnál innen a francba, mert nem kívánok veled társalogni. - mutatta az ajtó felé. Hát kössz, ez kellett nekem. Mindig, mindent tönkretesz. szerintem sportot űz belőle, hogy tönkretegyen.

Nathaniel

Tökéletes helyem van itt. Erre elveszi azt a büdös paréjt is. Hát megáll tőle az eszem. Míg más nők meg se próbálnának kekeckedni velem, ez kifejezetten élvezi, ha ellentmondhat nekem, és mindent ellenkezőleg csinálhat, mint arra én engedélyt adok. Mi az hogy nem érek rá? Hát, esküszöm, hogy még az álam is leesett volna a helyéről, ha függőlegesen álltam volna, két lábbal ezen az átkozott hajó padlón.

- Majd én teszek róla, hogy ráérj - húztam ravasz mosolyra ajkaimat, majd ahogy fölém hajolt, megragadtam csuklóját és magam alá rántottam. - Szóval, nézzük csak, hol is van az a telefon? - pislogtam ártatlanul Viviananak, aki már megint tiszta ideg volt. Imádtam, mikor ki tudom hozni belőle a vadmacskát. Melyik másik állatnak tudnak így izzani a szemei? Ha nem az éppen birtoklási vágyban szenvedő nagymacskák. Na, Viviana egy a nagyra nőtt cicák közül. Csak nem képes kárt tenni velem. Kihalásztam a kispárna alól a telefont, majd megnéztem kitől és milyen üzenetei is jöttek az utóbbi időben. 

- "Érj rá, mindjárt ott vagyok" - idéztem az SMS-t, amit körülbelül, fél órája írtam Vivinek, de valószínűleg nem vette észre, pont úgy, ahogy azt a másikat sem, amit Mark küldött neki. - "Virágszálam, te vagy akiért ma érdemes volt felkelnem. Nagyon remélem, hogy hamarosan ismét láthatlak, hogy legyen miért mosolyognom" - torzítottam el hangomat, és imitáltam Mark magas és reszelős hangját. Azzal a csávóval se beszélnék. Tuti, hogy tangát hord, a haját meg minden reggel egy doboz zselével hozza rendbe, különben úgy nézne ki, mint egy oroszlán. A vadbarom. Na nem baj, majd én beszélek Markal. 

- Jobb programunk lesz, mint ez a Mark. Nem is akarsz te elmenni - kacsintottam a lánynak, miközben tárcsáztam Mark számát. - Legalábbis a tangás ficsurral nem. Majd én teszek róla - mondtam nyugodt és őríjtően sexy hangon, és reméltem ő is félreérti a mondatomat. - Na most figyelj, miért nem mész te randizni Markkal - lóbáltam meg a telefont orra előtt, majd kihangosítottam és mikor Mark beleszólt, nemes egyszerűséggel beleejtettem alsóneműmbe. 

- Viviana, minek köszönhetem, hogy megtisztelsz és felhívsz? - kérdezte mézes-mázas hangon Mark. 

- Köszönj csak neki. De két méterrel messzebbről, nem fogja hallani. Gyere közelebb Viviana - mondtam röhögve a lánynak és ágyékomat előre toltam. 

- Csá Tangás. Remélem hallassz. Viviana most elmeséli neked, hogy miért kell üvöltöznünk, hogy te is halld amit mondunk - kiabáltam és egy kicsit lehajoltam. Alig néztem ki hülyén, miközben övemhez beszéltem. De kit érdekel? Vivinek ez megalázóbb. 

- Na, menj arrébb - löktem arrébb a lányt, majd visszafeküdtem az ágyra és néztem ahogy Viviana azt se tudja, hogy tegye le a telefont, melyből még mindig Mark cunci-mókus hangja szűrődött ki.

- Vovi, kivehetnéd onnan. Mert megőrülök a hangjától. Most hogy elmondtad neki mi történik, már ugyse visz randizni - forgattam meg szemeimet, de még mindig kajánul vigyorogtam a lányra. 

Viv

Áháá! Megvan amit kerestem! Épp kihalásztam Maya tömérdeknyi bizsuja közül a nekem kellő ékszert, mikor szemem megakadt a földön heverő virágon, ami tíz perce még tökéletes állapotban volt, nem úgy, mint most. Összeszűkítettem szemeimet, majd lassan felemeltem a földről a rózsát. Ez meg, hogy az úristenbe történt szegénnyel? Csalódottan simítottam végig a virág immár megtört szárán. Pedig olyan szép volt, már a gesztus is, hogy virágot adott nekem. Tiszta cuki. Óvatosan helyeztem el a sminkasztalon a rózsát, majd épp ültem volna, vissza, mikor egy túlontúl ismerős hang érkezett a hátam mögül. Ijedtemben összerezzentem, majd összeszorított fogakkal fordultam meg. Nem zártam be az ajtót. Miért nem zártam be az ajtót?!

 - Nekem is tetszett! – vetettem oda sértődötten. – Nem értem mióta engedtem meg, hogy hozzáérj a cuccaimhoz. – mondtam, miközben kirángattam alóla a ruhámat. Paraszt! Nem, hogy tönkreteszi a virágot, amit kaptam, de még a ruhámat is összegyűri. – Az egyetlen fasz a környezetemben te vagy Hemsworth. – sziszegtem bosszúsan, miközben magamra rángattam a ruhát. Hogy jön ő ahhoz, hogy tönkretegye a dolgaimat?! Némi küszködéssel ugyan, de felhúztam a cipzárt is ( egy istenért nem kértem volna segítséget) , majd végigsimítottam a ruhámon, miközben tükörképemet méregettem.

 - Örülni? Semennyire. Legközelebb lelakatolom az ajtót. Amúgy mit akarsz? Gondolom le esett, hogy nem érek rád. – válaszoltam, miközben megigazítottam a hajamat. Szikrázó szemmel fordultam az ágyamon terpeszkedőhöz. Rajta fekszik a telefonomon. A nélkül pedig nem mehetek el innen. Zseniális. Egy sóhaj kíséretében benyúltam Hemsworth csípője alá, hogy kikotorjam a mobilomat.

 - Megemelnéd magad? – sziszegtem ingerülten. El fogok késni, el fogok késni, el fogok késni…

Nathaniel

Mit csináljon az ember péntek este, ha egyetlen kedves barátja sincs a közelben. Nekem erre az alkalomra is lenyűgöző ötletem támadt. Hosszú és magabiztos léptekkel haladtam Viviana Niel szobája felé. Miért is ne lenne ott? Hiszen neki egyetlen egy programja lehet csak, még hozzá, hogy engem szórakoztasson és a kedvemre tegyen? Nem de bár? Dehogynem. Egyben biztos voltam. Ha bármiféle idétlen elfoglaltsága is lenne, a vonzerőmmel megváltoztatom a döntéseit. És különben is, nem hagyhatja, hogy én Nathaniel Hemsworth életem értékes perceiből, akárcsak egy felet is elpazaroljak. 

Egy percig sem teketóriáztam, megköszörültem torkomat és határozottan lenyomtam a tömör réz kilincset. Valahogy a kelleténél halkabbra sikerült, ugyanis senki nem rohant az ajtóhoz megnézni ki is érkezett. Viszont, ha nyitva van, akkor van itt valaki. De valószínűleg nem az a rózsaszín vigyorgó tyúk, ugyanis hatalmas táskákkal láttam valamelyik este kiszambázni egy taxihoz. Lábammal hanyagul belöktem magam után az ajtót, majd zsebem mélyére süllyesztettem kezeimet és hátamat a falnak vetettem. Ahogy szememet végig járattam a szobán, valami idegen tárgyat, vagy mondjam inkább, hogy gazt találtam az ágyon? Fujj. Vörös rózsa. Lássuk csak, ki küld ilyet kedvenc ágyasomnak. Kimért léptekkel az ágyhoz sétáltam, majd végig dőltem rajta és félig ülő helyzetbe tornásztam magam. Lábaimat keresztbe tettem egymáson és a virágot pár ügyetlen mozdulattal a falhoz csaptam, így ahogy azt vártam, megtört a szára. Végülis csak egy giz-gaz. No, megjött. Mit flangál itt meztelenül? Csak engem várhatott. Nincs más épeszű magyarázat erre, ugyanis a virághoz semmiféle nevet nem tűztek.

- Hali Vovi - suttogtam rekedtes és émelyítően sexy hangon a sötétbe, majd hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, csettintettem egyet nyelvemmel. Nem mintha már a puszta jelenlétem nem lenne elég, hogy szívinfartust kapjon, de azért én szíves örömest rásegítek még egy cseppet. 

- Tetszik a rózsád. Csak egy kicsit lekonyult. - emeltem fel a virágot és szám sarkát is lebiggyesztettem a hatás kedvéért. - Na de, Vovi. Ezzel akartam neked bemutatni, hogy fog annak a fasznak lekonyulni a pofájáról a vigyor, amelyik ezt küldte neked - mértem végig tetőtől talpig a fehérneműben toporgó lányt. Természetesen, közben muszáj voltam beszívni felső ajkam, nehogy még tovább fantáziáljak. Inkább térjünk vissza a rózsához.

- Mennyire örülsz nekem? - kérdeztem tőle édes hangon, miközben rákacsintottam és lerúgtam magamról a cipőimet. 

Vivi

Egy szál fehérneműben, csípőre vágott kézzel méregettem magam a hatalmas tükörben. Oldalra fordultam, majd megint szembe, aztán újra oldalra, végül a vállam fölött pillantottam vissza tükörképemre. Most gondolom mindenkiben az a kérdés merül fel, hogy miért is csinálom ezt. Nos, a válasz egyszerű, randim lesz. Bár ez nem magyarázza meg, hogy miért pont fehérneműben bámulom magamat. Na, erre én sem tudok válaszolni. De annyi biztos, hogy már vagy tíz perce forgok a szobában. Miért is ne tehetném? Van még egy órám a megbeszélt időpontig, Maya pedig nincs itt. A szülei előnyaralásra vitték Malorcára vagy hova. De minek neki nyaralás, ha az egész évet Sydneyben tölti? Az még oké, hogy a Camilla néniék ki akarnak szabadulni Anglia esős és nyirkos környezetéből de, hogy Mayát az egyik forró helyről a másikra vigyék az már röhejes. Inkább mentek volna síelni. De, ha nekik jó.

Sóhajtva sétáltam be a fürdőszobába, majd ismételten beálltam a tükör elé, most azonban nem a fehérneműmmel voltam elfoglalva, inkább, hogy tökéletes, mégis szolid sminket és normális frizurát alkossak a hajam helyén éktelenkedő gubancból. Mindig úgy néz ki, mint egy madárfészek, ha megmosom. Szörnyű. Miután sikerült enyhe hullámokat varázsolnom hajamba, visszasétáltam a szobába és felcsaptam a szekrényem ajtaját. Azonban pár perc keresgélés után rá kellett jönnöm, hogy igazán illene olyan ruhadarabokat is beszerezni, amik például ehhez az alkalomhoz is illenek. A farmerhalmokat pedig ritkítani kéne. Átbattyogtam Maya gardróbjához, majd kissé félve tártam fel azt. Ahogy arra számítottam csillogóbbnál csillogóbb és rózsaszínnél rózsaszínűbb anyag fecniket találtam. Amik közül természetesen egyet sem állt szándékomban felvenni. Aztán hál’ istennek a szekrény legeslegalján megtaláltam, amit kerestem. Egy mélykék coctail ruha, ami terveim szerint gyönyörűen fog mutatni a fekete magas sarkú szandálom mellett. Ledobtam a ruhát az ágyamra, majd leültem Maya sminkasztalához és buzgón láttam neki feltúrni az ékszeres fiókját.

Darren

Ne tudtam elfojtani egy erőtlen nevetést Zoe arcát látva. Nem is értem miért könnyebbültem meg ennyire, hogy ezt tisztáztuk.

 - Nos, mondhatnám, hogy igen, de valójában érthető volt a reakciód. Vagyis azt hiszem… Valószínűleg én is hasonlóan reagáltam volna hasonló helyzetben. – mondtam. Na, az az utolsó mondat nem biztos, hogy kellett volna.

 - Egyébként meg nem hibáztathatlak, hogy nem hitted őt a húgomnak. Nem is úgy viselkedik. Mellesleg kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy tönkretegye mások idegeit. – vontam vállat. – És te még azt mondtad bírni fogod. – vigyorogtam, aztán megköszörültem a torkom.

 - Van épp valami dolgod, vagy hajlandó, vagy feljönni és bemutatkozni a húgomnak. Gondolom, nem akarod úgy belevésni magad az emlékezetébe, mint a ribancom. – húztam hamiskás mosolyra ajkaimat.

 - Most számíthatsz a hisztijére… - sóhajtottam az ajtó előtt állva, mielőtt kitártam azt. Amint beléptem a lakásba egy távirányító csapódott a falba a fejem mellett.

 - Bezártál! Hogy merészeltél bezárni engem ide Darren?! – sipította felháborodva Sam, aki hál’ istennek hajlandó volt magára kapni egy farmert. – Mégis hány évesnek képzelsz te engem, hm?!

 - Azért zártalak be, mert folyamatosan bekavarsz nekem. Egyébként meg nem tudom miért kérdezed ezt. Csak 16 vagy, szóval igazán befoghatnád. – válaszoltam hűvösen mire, ingerülten dobbantott egyet. Hisztis, csodás. – Megtennéd, hogy viselkedsz? Vendégünk van. – léptem arrébb, hogy Zoe is be tudjon jönni, majd becsuktam mögötte a bejárati ajtót.

 - Nem érdekel, hogy jelenleg kivel szórakozol Darren! Legközelebb úgyis valami másik hülye kurva lesz, aki minden baromságot elhisz neked. – fonta karba Sam vékony karjait. Miért is van az embernek húga? Ja igen, hogy megkeserítse az életét.

 - Azt mondtam fejezd be. Zoe, ő itt a húgom Samantha, Sam ő pedig Zoe és megköszönném, ha nem játszanád a hisztis picsát. – mutattam be egymásnak őket, mire Sam fogta magát és bevágtatott a konyhába, majd magára csapta az ajtót.

 - Bocs. Tíz perc múlva kijön és figyeld meg, hogy teljesen másképp fog viselkedni. – fordultam Zoe felé. – Ülj csak le. Hozhatok valamit? – kérdeztem halványan mosolyogva. Remekül kezdődik ez a nap. És Samantha még csak tegnap este érkezett, ami azt jelenti hogy egy jó ideig még számíthatok a társaságára.

Zoe

Értetlenül bámultam ki az autóm szélvédőjén keresztül az üres utcára. Mielőtt azonban belemerülhettem volna eme rendkívül izgalmas tevékenységbe, kivágódott az ajtó és Darren ült be a kocsiba. Nincs nekem kedvem ezt megbeszélni. Magyarázkodnia sem kell. Engem nem szabadna, hogy ez az egész érdekeljen. Miért is nem indítottam még mindig el ezt a nyamvadt autót? Hát magam sem tudom, hogy mire is vártam. De a mellékelt ábra szerint, aki itt ül mellettem, elég rosszul tettem.

- Kössz - nyögtem ki szűkszavúan, miközben a telefont táskám egyik zsebébe csúsztattam. Tekintetemet makacsul fordítottam a visszapillantó tükör irányába és letöröltem arcomon végig csorgó könnyeimet. Most egészen biztos egy szerencsétlennek fog nézni. Semmi észszerű magyarázattal nem tudok szolgálni, miért is sírtam el magam. 

- Figyelj, Darren... - kezdtem bele remegő hanggal, de aztán erőt vettem magamon és vádlón íriszeibe fúrtam sajátjaimat. - Nem kell, hogy... - Mi van? Neeem. Az nem lehet. Ennyire leégetni magam. Te jó isten, mekkora hülyét csináltam magamból. És ez is csak annak köszönhető, hogy egy hisztis liba vagyok, aki minden esetben túldramatizálja a dolgokat. Gondolatban erőteljesen felpofoztam magam, majd arcvonásaim elgyengültek és már magam sem tudtam, hogy mit higgyek. Hiszen még mondta is, hogy a húga meglátogatja. Nem vagyok normális.

- Nem tudom mit mondjak - túrtam bele feszengve göndör fürtjeimbe és egészen elpirultam zavaromban. Franc. - Nem akartam ezt. Nem is tudom, hogy mi történt velem. Nem volt jogom sem csak így rádtörni, sem ilyeneket gondolni, mert hát végülis nem kérdeztem semmit, és te sem mondtál semmit. És én... Én. Hülye voltam? - kérdeztem feszengve Darrent, miközben beharaptam alsó ajkam és pironkodva néztem fel rá. 

Darren

Zavartan pillantottam az előttem álló szőke lányra. Most mi van?! Nem értek én már semmit. Zoe úgy viselkedik, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, Sam meg vihorászva pörög a szoba közepén.

 - Féltékeny? – nyitottam nagyra szemeimet. Féltékeny, mégis mire? Aztán a „romantikus reggel” kifejezés hallatán leesett. Te jó ég! Pár másodpercig döbbenten bámultam az ajtóra, majd sóhajtva kaptam fel a nappali asztaláról az imént távozó telefonját és indultam utána. Samantha természetesen vigyorgott, mint a tejbe tök és jött utánam.

 - Te itt maradsz és felöltözöl. – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Várhatóan ez nem tetszett neki, így kénytelen voltam rázárni a bejárati ajtót. Nem hiányzik, hogy még jobban bekavarjon nekem. Reméltem, hogy még ott találom Zoet a parkolóban és nem kell ellátogatnom az Evermoreba. Semmi kedvem ott magyarázkodni. De miért is magyarázkodnék egyáltalán? Hiszen nem csináltam az égvilágon semmit. És ha tettem volna? Attól neki még egyáltalán nincs joga berontani a lakásomba és csak úgy felpofozni. Akkor miért nem vagyok rá mérges? Nos, ez egy igazán jó kérdés, amire nem tudom a választ. Megkönnyebbülve konstatáltam, hogy Zoe kocsija Samé mellett áll a parkolóban. Kinyitottam az ajtót, majd szótlanul ültem be a lány mellé. Igyekeztem bosszúsan rápillantani.

 - Itt a telefonod. – nyújtottam felé az apró tárgyat. Majd mikor felemelte a fejét a kormánykerékről döbbenten hőköltem hátra. Sír? Ezt ne! Csak ezt az egyet ne! Nem tudok mit kezdeni a síró nőkkel. Egyszerűen kiborítanak. Lehetetlen normálisan beszélni velük.

 - Én… kérlek ne csináld ezt. – suttogtam kétségbeesetten, miközben letöröltem szép arcáról a lecsorduló könnyeket. Gondterhelten sóhajtva támasztottam homlokomat a hideg üvegnek, majd pillantottam oldalra a szőke lányra, aki a könnyeit törölgette.

 - Az a lány ott fent a húgom volt… - nyögtem ki nehézkesen. Eredetileg úgy terveztem, hogy kérdőre vonom, esetleg szitkozódom egy sort neki, de mivel volt kedves könnyeket ejteni,(!!!) ez természetesen ki van lőve.