Álmosan nyitottam ki pilláimat, mikor valami szörnyen hangos zaj vert fel álmomból. Az ajtó felé kaptam tekintetemet, ahol Zoet és Amarillát pillantottam meg. Értetlenül ráncoltam össze a homlokomat és nagy szemekkel néztem a lányokra. Először nem értettem miért fulldokolnak a röhögéstől, de mikor megpillantottam a szobánk falát, már értettem mit műveltek itt. Félénken néztem bele a tükörbe és egy percig még levegőt sem kaptam. Arcom most leginkább egy transzfesztitáéhoz hasonlított. Szám vörös csillogós rúzzsal volt kifestve, szemem vastagon fekete ceruzával kihúzva és szemhéjaim füstösre voltak kikenve. Arcom két oldalán vörös pirosító díszelgett és szempilláim legalább dupla olyan hosszúak voltak mint általában.
- Te jó isten! Mi a francot műveltetek ti velünk? - hápogtam és próbáltam leszedni a műszempillákat.
Pár percen belül sikerült letörölnöm a sminket és Sebastianra néztem.
- Sajnálom Zoe - vigyorogtam piszkosul a lányra, majd ölembe kaptam és elindultam vele haverom után.
- Nate, olyan jól néztetek ki - nevetett még mindig a karomban tartott lány.
- Ti is jól fogtok kinézni a szeméttározóban - fenyegettem meg vigyorogva a lányt.
- Csak vicc volt. Hogy fogok én onnan kimászni? - nézett rám ijedten.
- Az már a ti problémátok lesz. Na bye-bye drága - kacsintottam rá, majd bedobtam a hatalmas szemeteskukák egyikébe.
- Neeeee. Engedjetek ki!
- Ne sipítsatok már. Kibírjátok. Holnap találkozunk - mondtam egy elégedett mosollyal majd Sebre függesztettem tekintetemet.
- Úgy nézünk ki mint a rossz buzik - sóhajtottam lemondóan, majd szétnéztem, nehogy bárki meglásson minket. - Menjünk vissza. Nem lenne jó, ha bárki meglátná a suli macsóit alulöltözötten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése