Vivi

A többiekkel ellentétben én teljes nyugalomban álldogáltam az egyik sarokban. Nem értem miért kell ekkora hisztit lecsapni. Oké, börtönben vagyunk. De az isten szerelmére nem fognak belehalni?! Nem, én se voltam még. Ez az első alkalom, de apám khm… ügyeit eltekintve nem igazán rázott meg a helyzet. Apámról jut eszembe…
- Igazán befejezhetnétek végre a vinnyogást. És Sebastian, megkérhetnélek, hogy lehetőleg nem tépd ki Amarilla minden egyes hajszálát? Köszöntem. – szólaltam meg a sarokból kilépve. Nos, Sebastian drogügyeiről tudtam. De nem lenne korrekt, ha pont én ítélném el őt. Viszont Brendon és Illa esete enyhén szólva megdöbbentett. Ezt még később megbeszéljük, de most az a legfontosabb hogy kijussak, pardon, kijussunk innen. Körbepillantottam a jelenlévőkön. Massie rémülten toporgott egy helyben, Tim Illát tépte, aki visított, Brendon a földön fetrengett, Hemsworth pedig gyepálta a falat.
- Úgy van Hemsworth, nagyon ésszerű, hogy megpróbálod kidönteni a falat. – köptem oda gúnyosan. Lehet, hogy az ironikus megjegyzéseim nem épp a helyzethez illőek, de egyszerűen nem tudok uralkodni a gonosz hajlamaimon Hemsworth közelében. Közelebb léptem a rácshoz, majd megköszörültem a torkom. Pár másodperc múlva megjelent az egyik őr.
- Telefonálni akarok. – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. A rendőr kelletlenül ugyan, de odakísért a mocskos telefonhoz. Betárcsáztam apám számát, majd megvártam, amíg felveszi, aztán fintorogva, ugyan de kénytelen voltam a szerepemet játszani.
- Apuciiii…!
- Viviana, dolgozom. Gyorsan ha lehet.
- Börtönben vagyok apaaa!
- Mit keresel TE börtönben?
- Hát… volt egy ilyen izé… buli és behoztak minket.
- És megmondanád, hogy miért engem hívtál anyád helyett? Tudod, hogy a világ másik végében vagyok kicsim.
- Tudom de, anya lenyakazna.
- Rendben, elintézek pár telefont.
- Köszi apu, szeretlek. – vigyorodtam el, majd lecsaptam a telefont és jókedvűen sétáltam vissza a cellába.
- Maximim 20 perc és én már itt sem vagyok. – mosolyogtam magabiztosan.