- Én Amerikából jöttem, ott pedig mind köztudott rengeteg a bűnözés. Volt egy időszakom, mikor én is rendőrnek készültem. Ez körülbelül két évig tartott, még mielőtt iskolába adtak volna, ugyanis utána teljesen letettem róla. Az elemit egy művészetiben végeztem. Így a bűnözők üldözése helyett egyszer csak azon kaptam magam, hogy a tükör előtt riszálom magam - mondtam enyhe gúnnyal, és visszagondoltam arra az időre, mikor még csak egy kislány voltam, aki alig tűnt ki a tömegből. Eszembe ötlött az első napom az iskolában, milyen szorongás és félelem volt bennem. Akkor még az volt számomra a legfontosabb, hogy megtudjak felelni másoknak. Mára pedig...
- Én már az utolsó két évemet is itt fejeztem be, előtte Las Vegasban éltem, de már akkor is sokat kellett ingáznom Holywood és az otthonom között. Így mire a szüleim átírattak a helyi egyetemre, már nem ragaszkodtam annyira a szülővárosomhoz. Megszoktam. Azóta pedig itt élek és már nem mondanám magam vérbeli amerikainak, most már idetartozom egy ideje. Túl sok minden köt ide, hogy itt haggyak csapot-papot. - Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, de nem néztem a férfire, hiszen nem régen történt, hogy fel akartam adni az eddigi életem, de azóta Brendonnak sikerült erről lebeszélnie. Én idetartozom. Unottan kavargattam a narancslevemet, majd megeresztettem egy bájos mosolyt Chris felé.
- Amarilláról? Hát, fogjuk rá, hogy két éve próbálkozunk barátok lenni. Általában sikerül is. Mióta bekerültünk egy bizonyos baráti társaságba, elég sok időt töltünk együtt. Habár mostanában minden kezd szétesni körülöttem. Már nem tudom lassan ki barát és ki több annál. Amarilla jó barátnő, habár már sok mindent elnéztem neki. Mindig is voltak nézeteltéréseink, ebből kifolyólag pedig vitáink. Imád beleavatkozni mások életébe, ami számomra már néha gondterhes. Nem szeretem, ha bárki is beleszól abba, amihez semmi köze, még ha ez minimális szinten van is így és engem próbál manipulálni. Összefoglalva életvidám, kedves, megértő, érti a tréfát és szeret bulizni - fejeztem be a kis monológómat, majd megint egy régi emlék jutott eszembe. Amarilla és Nathaniel együtt. Ha ezt most tudnám meg, örülnék neki és támogatnám őket. De akkor egy kicsit megrendült a bizalmam mind a kettőjük iránt. Amarilla sem élvezhette a feltétlen bizalmamat, Nate-nek pedig sokáig tartott visszanyerni.
- Szeretek bulizni, félre értés ne essék, hiszen már szinte ez hozzá tartozik a hétvégéimhez, csak most muszáj voltam eljönni, mert különben úgy éreztem volna, hogy megfulladok. Egyébként miért érdekel Illa? Csak nem tetszik? - kérdeztem vigyorogva. Még illenének is egymáshoz és Illának is lenne végre valakije.
- Én már az utolsó két évemet is itt fejeztem be, előtte Las Vegasban éltem, de már akkor is sokat kellett ingáznom Holywood és az otthonom között. Így mire a szüleim átírattak a helyi egyetemre, már nem ragaszkodtam annyira a szülővárosomhoz. Megszoktam. Azóta pedig itt élek és már nem mondanám magam vérbeli amerikainak, most már idetartozom egy ideje. Túl sok minden köt ide, hogy itt haggyak csapot-papot. - Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, de nem néztem a férfire, hiszen nem régen történt, hogy fel akartam adni az eddigi életem, de azóta Brendonnak sikerült erről lebeszélnie. Én idetartozom. Unottan kavargattam a narancslevemet, majd megeresztettem egy bájos mosolyt Chris felé.
- Amarilláról? Hát, fogjuk rá, hogy két éve próbálkozunk barátok lenni. Általában sikerül is. Mióta bekerültünk egy bizonyos baráti társaságba, elég sok időt töltünk együtt. Habár mostanában minden kezd szétesni körülöttem. Már nem tudom lassan ki barát és ki több annál. Amarilla jó barátnő, habár már sok mindent elnéztem neki. Mindig is voltak nézeteltéréseink, ebből kifolyólag pedig vitáink. Imád beleavatkozni mások életébe, ami számomra már néha gondterhes. Nem szeretem, ha bárki is beleszól abba, amihez semmi köze, még ha ez minimális szinten van is így és engem próbál manipulálni. Összefoglalva életvidám, kedves, megértő, érti a tréfát és szeret bulizni - fejeztem be a kis monológómat, majd megint egy régi emlék jutott eszembe. Amarilla és Nathaniel együtt. Ha ezt most tudnám meg, örülnék neki és támogatnám őket. De akkor egy kicsit megrendült a bizalmam mind a kettőjük iránt. Amarilla sem élvezhette a feltétlen bizalmamat, Nate-nek pedig sokáig tartott visszanyerni.
- Szeretek bulizni, félre értés ne essék, hiszen már szinte ez hozzá tartozik a hétvégéimhez, csak most muszáj voltam eljönni, mert különben úgy éreztem volna, hogy megfulladok. Egyébként miért érdekel Illa? Csak nem tetszik? - kérdeztem vigyorogva. Még illenének is egymáshoz és Illának is lenne végre valakije.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése