2010. november 1., hétfő

Christian

Ennyi hát vége. Mondtam, és gondoltam magamban. Nem tudtam mit tenni soha nem volt olyan aki választási lehetőséget nyújtson nekem és tudjátok mit? Felszabadult vagyok aki élheti a régi megszokott életét. Néztem az ajtót még jó pár percig, azután Zoehoz hajoltam és az ölembe vettem és egyenesen a fürdő szobába mentünk és segítettem neki, elállítani az orr vérzését. És megnyugtatni.
- Jól vagy? - Kérdeztem, a lánytól, majd átkaroltam a derekánál, de még mindig csak sírt Zoe. Nem volt lelki ismeret furdalásom, és neki sem szabad lennie. - Ne törödj vele. Az ilyen nem barátnő Aki nem beszéli meg a dolgokat. - Mondtam Zoenak, majd felültettem a mosdó szélére, és azt akartam, hogy rám nézzen. - Nem fog érdekelni engem ha Nathaniel is megtudja, tudok magamra vigyázni ha kell te meg költözöl hozzám ha bántani mernének... mert azt nem fogom hagyni, hogy kikészítsenek. Húgommal az élen.  - Öleltem magamhoz a lányt, hogy nyugodjon meg. Nem tudtam mit mondani neki, mert végülis mind kettőnk hibája. Brendon és Gwen szemébe nem tudok belenézni... ezek után.. azt hiszem n is elástam magam és nem is tudom. El kéne kerülnöm a sulit jó messziről és apának kell bejárnia Húgomhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése