Komolyan mondom, ez a Nora több időt tölt az öltözködéssel, ahelyett, hogy beszélni tanulna. Végig néztem az ő öltözetén, majd a sajátomon is. Egy teljesen egyszerű, fehér topp volt rajtam és egy hosszú cső farmer, ezüstszürke melegítő felsőm pedig a sarokban feküdt az egyik széken. Ez meg jó, hogy nem kis topánkában áll neki itt szambázni. Komolyan mondom, soha nem fogom megérteni azokat, akik szoknyát hordanak...
- Ahh-a - nyögtem ki felettébb kedvesen az egyszavas mondatot, majd felálltam és telefonomat zsebembe csúsztattam, felsőmet pedig magamra kaptam.
- Még jó, hogy azt mondtam, hogy kézenfogva kell járnotok, de nem számít. Nekem csak jobb, hiszen nem kell mindent elfecsegnem - húztam lenéző mosolyra ajkaimat, majd elindultam kifelé.
- Tudod mit Farrel? Inkább fogd be a szád, mert kurvára idegesít a pofázásod. Szólj, ha valami értelmeset is tudsz mondani - világosítottam fel a lányt, majd örömmel vettem észre, hogy odakint már teljes sötétség van. Most pedig elmegyek sétálni.
- Mackanzie, egy séta? Farrel, ha sikerült levenned azt a szart a lábadról te is jöhetsz, de hogy én nem hozlak haza, ha kitöröd a bokád, egész biztos lehetsz benne - figyelmeztettem gunyorosan a lányt, majd elindultam kifelé.
- Szóval, Canzie... - néztem a lányra. - Hány éves is vagy, ha még nem jársz ide? És ha már idevalósi vagy, elmesélhetnéd, hol érdemes így este túrázni - néztem a lányra, majd nadrág zsebembe csúsztattam kezeimet és elindultunk az utcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése