Sebastian

Tim

Vasárnap van. Utálom a vasárnapot. Holnap iskola. Én nem akarok iskolába menni. Jajj,olyan vagyok mint egy hülye általános iskolás, de hát ha wez az igazság? Na mindegy ki kell élvezni ezt a napot. És mi jobb szórakozás mint halálra inni magunkat? hát semmi.
- Még egyet. - Kiabáltam a pultnál sertepertélő fiúnak. - Ja bocs kettőt. - Mutattam Natere is. Nem vagyok berúgva. Kicsit sem. Még csak most kezdtük. Kell ahhoz még pár óra.

- Hát te meg ,hogy nézel ki? - Nyitottam nagyra szemeimet. Jó tudom bunkóság az ilyen ,de ha tényleg borzalmasan néz ki nem tehetek róla. - Am szia. - Nem hittem a füleimnek. Zoe terhes? Christől? Azt a,. Ma van a szerencsenapom. Ekkora jó hírt. Habár... Lesz még egy nyomorék. Nem baj. Megöljük. Na jó azért nem.
- Hát gratulálok nekik. Jó nagy kurva az a csaj. A pasi meg hááát... - Mit vártak tőlük? De most őszintén.
- Bred eltűnt. Mostanában nem igazán vágyik a társaságunkra. Ma még nem is láttam. Tiszta fogyatékos.

Csak annyit láttam ,hogy Nate felpattant és elment, majdnem csak ,hogy futott. El nem tudtam képzelni mi a baja ,amíg célja felé nem pillantottam. Jé, a fogyatékosok. Fantasztikus. Le kéne zárni a partot ,hogy ne jöhessen a közelébe hozzájuk hasonló jöttment.
- Bocs ,de gratulálnom kell. - Mosolyogtam Illára. Tényleg szörnyen fest. De hát most fontosabb dolgom is van.

- Oh. Sok boldogságot kívánok a családalapításhoz. Elvárom ,hogy én legyek a keresztapa. - Léptem oda mézes-mázasan ,mintha észre sem vettem ,volna ,hogy Nate éppen a földön veri szét Christ.
- Remélem kipurcan a gyereketek ,mivel ilyen undormánnyal ,mint ami kettőtökből lesz veszélyeztetjük az emberiséget. Egyszerűen sem tudom képzelni milyen ocsmány feje lesz. Elmehet ,majd marslakónak. Jajj bocsi őket sem szabad megsérteni. Na szóval gratulálok a rendkívüli fogyatékosságotokért... - Folytattam tündérien ,mintha éppen dicsérgetném őket...