Massie

Mess

Biztos ,hogy jól döntöttem? Tényleg ezt akarom? Nem ,nem és nem. Vagy még is. Szívemre ,vagy az eszemre hallgassak? Mi miatt tud az ember jobban összetörni? Ha a szívére hallgat ,de rosszul dönt? Vagy ha az eszére és a szíve összetörik? Egyszerűen hangzik ,hogy a szív a fontosabb. Pedig nem az. Engedtem ,hogy Brendon húzzon a konyhában.
- Megzavarhat. - Leheltem olyan halkan ,hogy abban sem vagyok biztos ,hogy kimondtam. Lehet ,hogy csak gondoltam rá. Nem tudom ,hogy szívem ,vagy eszem a fontosabb. Sőt azt se tudom ,hogy az igen és a nem melyik csoportba tartozik. Fent ültem a pulton és ,hagytam Bredet ,hogy kordában tartson mindent én pedig csak ültem és azt pedzegettem ,hogy be kell fejezni. De akkor miért nem teszem. azon a ponton voltam ,hogy abba kellene hagyni én erre még nem vagyok kész. Arcomon egy könnycsepp csúszott le a döntés, a nagy döntés végét jelentette talán?

- Én is. - Válaszoltam vissza Brendonnak suttogva. döntöttem? Talán. Ujjaimat, szinte hozzá sem érve mellkasának húztam le és nadrágját kezdtem kigombolni. Éreztem ahogy szoknyámat lehúzza, majd harisnyám. Nem.
- Állj. Most. - Toltam el magamtól erőtlenül. És csak bámultam magam elé. Egy hülye kislány vagyok aki még dönteni sem tud? De jobb mint egy kurva aki már rögtön spontán cselekszik.
- Nem vagyok kurva ha ezt megteszem igaz? Nem vagyok kurva? Négy nap elég idő. - Inkább csak magamnak szántam a kérdéseket ,még is kimondtam. Mert úgy éreztem ,jobb ha kimondom. Talán megkönnyebbülök. Beleharaptam alsó ajkamba. Majd kezeimmel elkaptam Bred bazi nagy kezeit és magamhoz húztam. Szenvedélyesen és vadul csókoltam meg. Majd gyengéden letoltam farmerját addig, ahonnan már magától csúszott le. Belenéztem határozottságot tükröző szemeibe ,de aligha hiszem ,hogy az enyémek hasonlóról árulkodnának. Talán pont az ellenkezőjéről. De engedtem hagytam mindent.
- Te döntesz. - Leheltem fülébe és megcsókoltam nyakát. Éreztem ,hogy szoknyám gyengéden lecsúszik lábaimon és mivel nem értek le a földre ,a végén a mélybe zuhant. A hatalmas mélybe. arra az alig negyven centibe.
- Szeretlek leheltem a fiúnak ,mikor letoltam alsóját is. És ott találtam magam a part szélén. Ahol minden omladozik. Utolsó lehetőség...