- Ne legyél morci, azt mondják, attól a nők hamar beráncosodnak. Viszont, akkor a bőrük már harminc évesen úgy fog kinézni mint egy bulldogé. Az meg nem jön be a férfiaknak. Higgy a szakértőnek - kacsintottam a lányra, miközben kivillantottam milliókat érő fogsoromat és egyik kezemet zsebre vágtam, miközben másikkal átkulcsoltam Vivi derekát és úgy húztam közelebb magamhoz.
- Unatkozom - szóltam a lánynak, ahogy vártuk az előadás kezdetére. Kezeim lassan lejjebb csúsztak derekáról és elkalandoztak fenekén. Miért ilyen hosszú ez a ruha... gondolkodtam magamban bosszankodva, majd inkább belecsókoltam nyakába. Éreztem, ahogy teste megremeg és már szinte könyörög azért, hogy ismét megérintsem. De nem. Most mi bemegyünk. - Gyere csak - toltam be magam előtt a lányt, de gondosan ügyeltem rá, hogy egész testemmel hozzáérjek. Éreztem, ahogy megfeszül a háta. Amíg felértünk a páholyba, még pár óvatlan mozdulattal muszáj volt megérintenem, hiszen mire az előadásnak vége lesz, innen úgy megyünk ki, hogy Viviana könyörögni fog akárcsak egy pillantásomért.
Ahogy leültünk a helyünkre, levettem zakómat és miközben felálltam, hogy felakasszam, megfogtam a combját. Szegény lány... ő sem tudja még, mire is vállalkozott. Gyűlölöm a színházakat, de ha csak így tudok megfelelő hatást gyakorolni egy nőre, akkor még egy Rómeó és Júliát is megnézek.
- Szerintem te sokkal jobban mutatnál abban a falatnyi kis ruhában a színpadon, mint az az elefánt. Tőled kellene tanulnia... - bókoltam a lánynak és további dícséreteket suttogtam rekedtes, kéjes hangon a fülébe, amitől perceken belül az egész arca lángolt. Szegény csaj...
- Neked, hogy tetszik idáig? - kérdeztem egy érdeklődő vigyorral a képemen és kezemet, ami eddig görcsösen markolta térdét, most szemérmetlenül pár centivel feljebb csúsztattam. Majd úgy hogy azt ne lehessen ne észrevenni, szinte levetkőztettem a lányt a pillantásommal. Szegény szerencsétlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése