- Én meg rettentően beijedtem - húztam fel unottan vállamat. - Apád is volt fiatal, nem de bár? Vagy ő vissza felé fejlődik? - kérdeztem gunyorosan a lányt. Nem vagyok az a fajta, aki úgy beijed az apáktól. Nem mintha annyira bírnának, mert nem, de még soha nem ijedtem meg egytől se. Ez idáig. Miért pont Viviana apja nyírna ki, mert magamba bolondítottam a lányát? Na igen, ez meg egy olyan tagadhatatlan tény volt, mint hogy a színpadon az a szerencsétlen éppen feleségül veszi az ő Júliáját. Szenvedve pilantgattam az órámra, ami nem akart gyorsabban haladni.
- Viviana ne ilyen hevesen. Tudod, színházban vagyunk, legalább it uralkodhatnál magadon. Nem hiszem el, honnan van bőr a képeden, hogy így leteperj az előadás kellős közepén - dorgáltam meg komolyan a lányt, ahogy azt ő tette néhány perccel ezelőtt, de mielőtt még hagytam volna, hogy felálljon, visszarántottam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. - Nem az a csók, amikor nyomsz egy puszit a számra... folytassam az okítást Viviana, vagy inkább megcsinálod rendesen? - húztam fel fenyegetően szemöldökömet, és csak remélni mertem, hogy hatottam a lányra, ugyanis addig nem engedtem el, amíg nem csókolt meg mégegyszer. Hagy piruljon csak... ráfér, ha veszekszünk az arca mindig olyan mint egy élőhullájé, semmi élet benne, semmi szín... nem baj, én mindenkire ilyen pozitív hatással vagyok.
- Meghaltak már? - kérdeztem egy hatalmas sóhajjal, miközben azzal foglalatoskodtam, hogy Viviana tökéletesen feltűzött kontyát szétszedjem. Hány doboz hullámcsatott dugott ez a hajába? De komolyan, már legalább fél órája szedem és a színpadon ez a két idióta mártír is még csak most akassza fel magát. Az összegyűjtött hajtűket ledobáltam a közönség soraiba. Remélem senki nem sérül meg. Mondjuk kit érdekel, majd Nielre fogom. És hogy miért kellett erre a borzalmas előadásra jönnünk? Mert anyám lefoglalt két jegyet és azt mondta, ha nem hozok el valakit, vele kell jönnöm. Na, azt inkább ne, mert képes lett volna és itt végig szavalja könnyektől fulldokolva ezt az egész moslékot. Fujj, undorító.
- Mit csinálunk színház után? - nyaltam meg ellenállhatatlanul alsó ajkam és a szavakat olyan közel suttogtam Viviana füléhez, hogy leheletem szinte perzselte selyms bőrét. - Nekem lenne pár ötletem. Ami egészen biztos, hogy neked sem lenne ellenedre... apucinak pedig nem kell róla tudnia, hogy a kis lánya már réges régen nem egy szende szűz - suttogtam kéjesen a fülébe, és kezeim ismételten feljebb csúsztak combján, azzal a kivétellel, hogy most nem engedtem, hogy ellökje őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése