- Én is nagyon jól tudom, hogy mit akarok és azt még nagyobb örömmel konstatálhatom, hogy neked sincs túlságosan ellenedre - küldtem egy újabb vadító pillantást a lány felé és mielőtt letakarhatta volna szemeimet elkaptam csuklóját, majd összefontam ujjainkat. - Ne merészeld még egyszer lefogni a szemeimet. Kár lenne, ha valamelyikbe belekapnál a karmaiddal - húztam elégedett vigyorra ajkaimat, majd amint vége lett az előadásnak, az első között voltam, aki felpattant. Még mindig fogtam Vivi kezét így vonszoltam magam után, és amilyen gyorsan csak tudtunk leléptünk az épületből, nehogy valamelyik kedves néző odajöjjön társalogni hozzánk. Nem akarom meghallgatni Holly nénit, akinek valószínűleg a mi előadásunk jobban tetszett, mint maga a darab.
- Szerintem is átöltözhetnél. Nem vagyok telhetetlen, így megengedem, hogy fürdőruhát vegyél fel, ha visszaértünk - mondtam egy piszkos félmosollyal, a lánynak, majd még mögé szúrtam egy kihagyhatatlan mondatot. - És mivel elhoztalak színházba, és még bókoltam is, meg kell bizonyosodnom róla, hogy valóban annyira jó az alakod, ahogy azt hisszük... ki tudja nem hordassz-e fűzőt a ruhád alatt - nevettem fel epésen, majd ahogy beültünk az autóba, még gondolkozva néztem rá.
- Nem lesz időd átöltözni - jelentettem ki és szemeim ravaszul csillantak fel. Fehérnemű van rajtad. Tökéletesen elég... még sok is lesz - kacsintottam vigyorogva a lánynak, majd gázt adtam és kifaroltunk a parkolóból.
A házunkig meg sem álltam. Nem először jár itt Viviana. Reméljük azért arra emlékszik, hogy már volt itt.
- Nos, tudod hol vagyunk? Habár, azon az estén, mikor legutóbb itt jártál eléggé szét voltál zuhanva. Mennyit is ittál, hogy a lépcsőket sem találtad? - kérdeztem viccelődva, majd átkaroltam a lány vállát és húzni kezdtem magam mellett. Beérve első dolgom volt levenni a zakómat és a cipőmet. Utálom az elegáns öltönyöket, ki tudnak készíteni. A cipőről már nem is beszélve, ami szorítja a lábaimat. Miután nyakkendőmet kilazítottam, bementem a konyhába és a bárpultnál két pohárba pezsgőt töltöttem. Kézbe vettem a poharakat, majd visszasétáltam a lányhoz, aki még mindig a nappali közepén toporgott. Egyre közelebb mentem hozzá és végig tartottam vele a szemkontaktust. Mikor már qa falig hátráltunk, és ajkainkat egy centi sem választotta el, kezébe nyomtam a pezsgős poharat és visszasétáltam a kanapéhoz és végig dőltem rajta. Gonoszan vigyorogva figyeltem a megsemmisült lányt.
- Viviana, ne állj úgy ott. Még a végén azt fogom hinni, hogy vársz valamire.... vagy valakire? Tudod, ott van mögötted a hálószoba - kacsintottam a lányra, majd felhajtottam a pezsgőt és ismét felvettem a vetkőztető pillantásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése