Viviana

 - Azt csinálok, amit akarok és nincsenek is karmaim. – válaszoltam szem forgatva. Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a halálosan unalmas előadásnak és végre valahára átöltözhessek. Kezdett már nagyon irritálni, hogy ebben a ruhában nem ülhetek úgy, ahogy nekem tetszik.

Mikor kivilágosodott a terem Hemsworth másodperceken belül kirángatott a színházból. Na, ahogy látom neki körülbelül annyira tetszett ez az egész, mint nekem. Mondjuk én már láttam párszor, köszönhetően az én romantika fanatikus nagyanyámnak. Néha komolyan azon gondolkodom, hogy engem lehet, hogy örök befogadtak. Se nem hasonlítok a nyálas nagyanyámra, se a ribanc anyámra, se pedig a holt nyugodt apámra. Na jó, talán rá még külsőleg egy kicsit. De ááá… amúgy egyáltalán nem. Bár anyámmal nem is vágyom semmi féle egyezésre. Még csak az kéne… fujj… olyan lennék, mint Massie, Zoe meg Maya keveréke. Jézusom… Azt hiszem belefojtanám magam egy kanál vízbe és még lelkiismeret  furdalásom se lenne. Nem is értem Damian, hogy tudott összeállni egy olyan kaliberű nővel, mint Ariel.

Hemsworth szavait hallva kulturáltan lefejeltem az ablaküveget. Ez nem normális.

Még szép, hogy emlékszem erre a házra. Innen kellett elmenekülnöm szégyenemben. Lehet, hogy most is azt kéne tennem? Igen, valószínűleg az lenne a legésszerűbb. Csak annyi a probléma, hogy én mostanában nem gondolkodom túl sokat.  Megérdemelném, hogy valaki jól fejbe vágjon valami nehézzel. Rémülten kezdtem hátrálni a fal felé, mikor Nathaniel közelíteni kezdett. De jó…

Egy húzásra hajtottam fel a pohár tartalmát, majd kaptam fel a táskámat, ami Maya állítása szerint förtelmesen néz ki, és mentem át egy másik szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd kirángattam a táskából a ruhákat. Akkor most szépen átöltözünk. 
Na igen... már ha sikerülne elérnem azt az átkozott cipzárt. Neee... könyörgöm istenem, most ne hagyj cserben. Jajj nemár! Nem tudom elhinni, hogy ez sem jön össze ma. Pedig én át fogok öltözni, ha törik, ha szakad! Megpróbáltam lecibálni magamról a ruhát a cipzár használata nélkül. Gondolom meg sem kell említenem, hogy nem jártam sikerrel. Fantasztikus. 
Nagy levegőt vettem, majd kissé ugyan feszéjezve, de kiléptem a szobából. Pár másodpercig elgondolkodva pillantottam a kanapén terpeszkedő srácra, majd jobb ötlet híján közelebb sétáltam hozzá.
 - Khm... megtennéd, hogy izé... segítesz? Nem érem el a cipzárt... - motyogtam a kezemet tördelve, majd hátat fordítottam neki, aztán félrehúztam a hátamra omló hosszú hajamat, hogy hozzáférjen a problémás mütyürhöz. Jut eszembe, Maya agyon fog ütni a hajtűi miatt. Mindegy, majd veszek neki másikat. Másik százat...