Karjaimat összefontam magam előtt és egyre türelmetlenebbül csámcsogtam az ízét vesztett mentolos rágón. Kritikusan méregettem a gimnáziumot, mely ezentúl a második otthonom lesz. Utáltam osztozkodni, és kétlem, hogy apám bármit is elintézett volna annak érdekében, hogy külön szobát kapjak. Már pedig én nem osztozkodom senkivel, szükségem van egy bizonyos élettérre, hogy a hangulatom kitűnő legyen. Nem mintha fáradtan nem tudnék gúnyolódni az embereken, és nem lennék képes olyan undorral végig mérni őket, hogy még azt is megbánják, hogy az nap kimertek lépni a szobájukból... Ha akarom az összes beképzelt liba sírva fog rohanni anyucihoz, hogy vegyék ki az iskolából. Ha rossz napom van, senki ne kerüljön a szemem elé. És hogy miből fogják tudni ha rossz napom van? Semmiből. Szívás...
- James, elmehetsz - pukkasztottam ki fogaimmal a rágólufit, majd belerúgtam az előttem elterülő hatalmas sporttáskámba, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog magától gurulni. - Picsába - káromkodtam hangosan, majd lehajoltam és a vállamra kaptam. Nehogy már ez az eszetlen pulikutya hordozza utánam a cuccomat. Nem mintha nem lett volna sokkal kényelmesebb számomra, de nem bírom, ha azt látják, hogy bárkire is szükségem van ahoz, hogy megéljek. Önálló vagyok, nem szorulok szülői pátyolgatásra, sem bármi féle védelemre, vagy tanácsra. Felőlem bárki jártathatja a száját mit, hogyan is kellene csinálnom, ugysem fog meghatni a süketdumájával, lehet, hogy a helyiségben lévő tárgyak többet fognak megjegyezni a mondandójából az illetőnek, mint én. Viszont az én tanácsaimat ajánlatos megfogadni... és miért? Mert csak és kész. Mert én vagyok Lora Hemsworth, na azért.
A kezemben ott tartottam a telefonomat, hátha szükségem lenne rá. De miért ne találnám meg a lány kollégiumot? Valahol itt kell lennie, és biztos az egész olyan... csajos. Esküszöm, ha a szobámban bármi féle rózsaszín, tündi-bündi cucc lesz, feljelentem ezt a kócerájt. Még el sem kezdődött szinte az év és máris elegem van ebből az iskolából. Pedig anyám mit is mondott? Hogy ez az egész kontinens legszínvonalasabb és elitebb iskolája, így nekem minden féleképpen ide kellett felvételt nyernem... és amint azt a mellékelt bizonyítékok mutatják, itt vagyok. Már legalább fél órája bolyongtam, céltalanul, mikor bementem egy nagyobb terembe, ami valami nappali féle lehetett, ugyanis elég sokan voltak bent. De jó, minek vannak ezek itt. Nekem valami nyomorék kell, aki megmondja, hova is lettem beosztva...
- Hi - néztem végig merő undorral a helyiségben lévőkön, majd az egyik kanapéhoz sétáltam és ledobtam rá cuccaimat. Na, melyik vadbaromtól kérjek segítséget? A hülyétől, vagy a még hülyébbtől? Ennyi nyomorékot egy helyen... istenem, hova kerültem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése