Nathaniel

Egyre és egyre többen lettünk. Megérkezett a tegnapi elalélt csaj, Nielel. Még mindig emlékszem milyen megsemmisülve nézett. De azért mindig öröm ilyet látni. Az embernek minél több a rajongója és az ellensége annál több az önbizalma. Nekem abból soha nem volt kevés, de még Sebastianét nem érte utol. Sajnos. Viszont az Egokirály egészen maga alatt van. Ekkor Brendon érkezett vissza. Immár normálisnak nevezhető állapotban. A fekete kis csajjal kezdett el kötözködni. Nem is tudom... talán ezt nem kellett volna mondania. Csak megforgattam szemeimet. Pedig úgy hittem, hogy az ausztrálok a vendégszeretetükről híresek. Mondjuk egy ilyen jómódú iskolába sokkal nehezebb a beilleszkedés. Brendon beszólásán csak megforgattam szemeimet, nem úgy, mint a mellettem ülő szőke lány. Zoe bármennyire is híres-neves családból származott, mindig is kiállt az újakért. Neki soha nem kellett kellemetlen helyzetbe kerülnie, mert az első naptól kezdve együtt voltunk. Ő mégis segített az újaknak.
- Zoe, kérlek ülj le jó? Brendon nem akarta megbántani - húztam vissza a lányt, de egyhamar ki is tépte magát szorításomból. Beletúrtam hajamba, hiszen már megint vita lesz. Térdeimre könyököltem maj tenyereim közé fogtam arcomat és a szoba másik felében álldogáló barna hajú leányzóra néztem. Zoet esélytelen, hogy most leállítsam. Akkor inkább idegesítem drága Nielt.
- Hééé csajszi - kiáltottam oda a lánynak, majd sexy vigyort varázsoltam arcomra. - Hogy is hívnak? Mimi? Mandy? Gyere ülj ide mellém - kacsintottam a csajra, aki láthatóan azt se tudta hol van. Jó ilyen csajokat is látni néha. - Mesélj magadról szívi. Mondjuk mi is a neved? Nekem a Mandy nagyon sexynek tűnik - mértem végig a csajt, aki belepirult. Anyám...