Darren

Gondterhelten pillantottam vissza tükörképemre. Még csak ez hiányzott nekem. Meg akarnak látogatni. Csak mert lezuhant az a rohadt gép. Már elnézést, ha egy kicsit hálátlannak tűnök, de semmi szükségem a szűklátókörű apámra és a babusgatós anyámra. Van elég problémám nélkülük is. Mellesleg fel lesznek háborodva, ha megtudják, hogy épp nincs barátnőm. Tehetek én róla, hogy tökéletesen elégedett vagyok az egyéjszakás kalandokkal? De ők ezt úgy veszik, hogy komolytalan és éretlen vagyok. Nem, apámnak nem elég, hogy remekelek az egyetem jogi karát és, hogy egyes tanáraim istenítenek, szerinte még mindig túlzottan gyerekes és felelőtlen vagyok. Van egy olyan érzésem, hogy szándékosan keres bennem hibát csak, hogy húzhassa az időt, amíg át kell adnia nekem a cég vezetését. Jó, tisztában vagyok vele, hogy ez teljesen elvenné a szabadidőmet, meg persze csak az egyetem befejezése után lenne lehetséges, de egyszerűen utálja a gondolatot, hogy az élete, ami a vállalat, egyszer az én kezembe kerülhet. Köszönöm a bizalmat. Igazán jól esik. Anyám, pedig ha lehet még ennél is rosszabb. Azt hiszi, hogy még mindig 10 éves vagyok és képtelen vagyok gondoskodni magamról. Mikor Ausztráliába költöztem az első két hónapban óránként hívogatott, hogy jól vagyok e. Nem csodálom, hogy már Sam is meglépett tőlük. Sam vagyis a 16 éves húgom. Na, ő, ő aztán tényleg gyerekes. A magatartása pedig egyenesen botrányos. És már ő is tervbe vette, hogy meglátogat. Csodálatos. Özönlenek a rosszabbnál, rosszabb rokonok. Nekem csak olyanok vannak.


Épp visszatettem az egyik filozófia esszémhez szükséges vaskos kötetet a polcra, amikor megpillantottam egy szőke hajkoronát ellibegni a polcok másik oldalán. Zoe? Felvontam egyik szemöldököm, majd megkerültem a könyvrengeteget és közelebb sétáltam a lányhoz, aki láthatólag egy rakat könyvvel küszködött.
- Szia. – köszöntem vissza neki. – Csak kinéztem pár adatot a filozófia dolgozatomhoz. – feleltem mosolyogva, miközben én is helyet foglaltam az egyik széken.
- Szóval Shakespeare… Ha megfogadsz egy tanácsot, akkor nem a szokványos önéletrajzi köteteket böngészed át jelentéktelen évszámok után kutatva, hanem a könyvtáros segítségét kéred. Ha szimpatikusnak talál meglepően sokat tud segíteni neked. Több mint 40 éve dolgozik itt az öreg. Tud egy s mást. – húztam féloldalas mosolyra ajkaimat, miközben a lány finom vonásait tanulmányoztam. Mi lenne ha…? Nem, nem, elég problémát okoztam már neki. De nem hinném, hogy találok valakit, aki megfelel anyáméknak ma estig. És ahogy elnézem Zoenak nem lenne ellenére, ha el kéne játszania a barátnőmet. Zavartan megköszörültem a torkom.
- Lenne egy rám nézve elég kínos kérdésem… - kezdtem. – Van terved ma estére? Tudod az van, hogy a szüleim a fejükbe vették, hogy meglátogatnak és már így is felelőtlennek és éretlennek tartanak, tehát ha még azt is megtudják, hogy nem voltam képes megállapodni egy időre valaki mellett, akkor egy jó ideig biztos nem számíthatok tőlük semmi jóra. Szóval… most jön a kínos kérdés: Megtennéd, hogy eljátszod a barátnőmet ma este?