Megigazítottam fekete szmokingom gallérját és begomboltam a mandzsettagombokat, majd ellenállhatatlanul rávigyorodtam tükörképemre. Pofátlanul sexy voltam. De hát, ezt nem csak én gondolom így, hanem fél Sydney. A másik felét pedig csak azért nem sorolnám ide, mert azok hímneműek. És én még nem buzultam meg és telhetetlen sem vagyok, megelégszem a nők elismerésével. Hiszen soha nem tudom elfelejteni mikor olyan kábán vigyorognak rám, hogy figyelmetlenségkben neki mennek egy villanyoszlopnak. Én meg féktelen röhögésben török ki. Az ilyen pillanatok színesítik meg az én egyébként is szivárvány színekben pompázó hétköznapjaimat. Na, most, hogy teljesen elkészültem, indulhatnék. De mivel Viviana Nielről van szó, meg váratom. Ne hogy azt higgye, hogy oda meg vissza vagyok érte. Persze nem tagadhatom, hogy kedvtelve szoktam nézegetni, ahogy tesi órán futás közben jobbra balra ring a csípője. Na azt észveszelytően jól csinálja. Ki tuda miket képes még csinálni a... na jó, vége a fantáziálgatásnak, most már negyed órát kések, elég lesz. Ne hogy nekem kelljen rá várnom.
- Szép jó estét Miss Niel - vigyorodtam rá a mellettem álló törékeny lányra. - Remélem nem kellett sokáig várnod - suttogtam a fülébe, habár az sem érdekelt volna, ha már a haját tépte volna az idegességtől. Rám mindig érdemes várni. Főleg Nielnek. Apró csókot leheltem a arcára, de az a csókocska egy kicsit lejjebb csúszott a kelleténél. Meg kell hagyni, a ruhája igazán kihangsúlyozta eszméletlen alakját. De neki ezt nem kell tudni. Hogy fogok így az előadásra figyelni? Na, most pedig észhez térek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése