- Rómeó és Júliát.
- Jaaaj az jóóó!
- Francokat jó. Hemsworthnek elmezavara van. Színházba menni egy romantikus drámára! Elküldöm kivizsgáltatni, esküszöm… - morogtam durcásan magam elé, miközben unottan válaszolgattam Maya kérdéseire. Kikészülök tőle. Olyan idegesítő.
- Minek neked akkora táska? Nem megy a ruhádhoz. – állapította meg vidáman.
- Ne nézz hülyének. Nem fogok egész este ebben – mutattam végig a ruhámon – rohangászni. Ezért kell valami normális ruha is.
Karbatett kézzel ücsörögtem a társalgóban. Komolyan nem tudom, hogyan pattant ki ez a fejéből. Bolond. De tényleg. Fogalmam sincs, miért pont ezt kell csinálnunk szombat este. Ha nem unom halálra magam rajta, akkor végig fogom dumálni az egészet. Szörnyű. Színház… Rómeó és Júlia… Katasztrófa. Az biztos, hogy tőle soha nem vártam volna, hogy ilyen helyre akar menni. Pont egy ilyen egyáltalán nem élethű és csöpögősen romantikus izére. Mondom én, hogy megbolondult. Úgy van. Komoly agyi problémái vannak szegénynek, amin sürgősen segíteni kéne. Pontosan.
Na jó, ez röhejes. De akkor se tudom felfogni, hogy pont színházba megyünk… Hülye vagyok én ehhez. Nem is, a pasik hülyék. Hiszen a férfi elme olyan sötét, ködös és megfejthetetlen. Nem is próbálom megérteni, mert csak belefájdulna a fejem. Azt pedig ugyebár nem szeretném. Egyébként is lehetetlen küldetés, aminek semmi értelme. Mondjuk, a gondolataimnak sincs, de valamivel el kell űzni az unalmat. A probléma csak annyi, hogy kezdek becsavarodni. Nem szoktam magamban beszélni… annyit.
Ruha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése