Zoe

- Hi Mr. Nagyképű sznob görény - vigyorogtam gonoszan Sebastianra. Nem értem miért képzeli magáról, hogy mindenkinek beszólhat. Annyira felsőbb rendűbbnek hiszi magát másoknál, miközben csak egy öntelt patkány, aki az utolsó ember lenne a a földön, akitől valaha bármit is kérnék. Na jó. Szépen elmegyek velük, aztán valahogy eljövök, ha nem lenne szimpatikus a program. Az üvegezés nem sok jót ígér. Lehet oda se kellene mennem.
A szobába érve, már előre láttam, hogy ennek nem lesz jó. Egy királyi lakosztályban fiatalak üvegeznek. Követtem Vivit a legközelebbi kanapéhoz, majd keresztbefontam lábaimat és hátra dőltem a kényelmes ülőalkalmatosságon.
- Igen, volt szerencsém találkozni vele - mosolyodtam el, majd enyhe pír futotta el az arcom, ahogy eszembe jutott szegény srác, csupa fehérben. - Úgy van. De akkor ezek szerint mindent tudsz. Szószerint belébotlottam... - Mielőtt azonban még tovább mesélhettem volna, Nate ült le mellém. Nem hiányzik, hogy Darrent megölje Nate. Na, akkor én most lécelek le.
- Jó játékot, de nekem dolgom van. Találkom van Emmával. Sziasztok - hadartam el amilyen gyorsan csak tudtam, majd már ki is surrantam az ajtón és elindultam a szábm felé. Mikor odaértem hiába kopogtam és kiabáltam, Emma nem volt ott és kizárt engem. Isteni. Mivel álmos még nem voltam, kezembe vettem magassarkúmat, majd lassú léptekkel elindultam a tengerpart felé. Ledobtam a cipőmet a homokba, majd közelebb sétáltam a vízhez és hagytam, hogy a hullámok körbe öleljék bokáimat. Nem mozdultam, ledermedtem a parton állva, de ugysem lett volna hova menjek. Összefontam magam előtt karjaimat és a holdat kezdtem tanulmányozni.