2010. október 24., vasárnap

Zoe


Mozgásomat nem tudtam irányítani és észre sem vettem, hogy önkéntelenül is fejemet Gwen mellkasának döntöttem. Az egész pub forgott körülöttem. Nem tudom ez milyen alkohol volt, de hogy többet nem ihatok ilyet az is biztos. Te jó ég, hogy fáj a fejem. 
- Fejezd be Gwen. Nem lesz semmi köztünk. Egy éjszaka sem - világosítottam fel a srácot hevesen gesztikulálva és ellöktem magamtől. Meg tudok én ülni egyedül is. Nem kell nekem segítség. - Gwen, menj, keress magadnak egy kurvát, mert ez csak a látszat, nem vagyok olyan mint azt az öltözetem mutatja. Ez egy hatalmas félre értés - magyaráztam a srácnak miközben végig néztem magamon, majd egyik kezemet neki támasztottam a falnak, hogy le ne essek a bárszékről. 
- Hi Amira... - intettem a lánynak, de ahogy meghallottam a nevét... - Mi van? - kérdeztem vissza magas és értetlen hangon, majd összeráncolt szemöldökkel figyeltem őt.
- Zoe vagyok, nem szőke lány - húztam lenéző mosolyra rózsaszín ajkaimat. 
- Undorka drága szivem, ugye felelsz? Nehogy itt levetkőzz mert meghalok - hallottam meg Sebastian gúnytúl csepegő hangját. Ha most tudnék járni, odamennék hozzá és biztosan lekevernék neki egy pofont. Nem is egyet. Megoldanám, hogy a kéznyomom egy életre ott maradjon az arcán. Ezért vannak rajtam ilyen gyönyörűséges gyűrűk. Na, várj csak Acerlot. Egyszer még kicsinállak...
- Ne álmodozz... Előtted le nem vetkőznék. Tudod, félő lenne, hogy te is ledobálnád a ruhadarabjaidat és akkor kikéne üríteni a pubot az miatt az átkozott bűztől ami a testedből árad - köptem megvetőn a srác felé a szavaat és próbáltam ennek a Lili valakinek a beszédére koncentrálni.
- Testhez álló kérdés - húztam ravasz vigyorra számsarkát és Sebastianra függesztettem elsötétült íriszeimet. - Menjen ki, vetkőzzön le meztelenre, adnék neki egy kis tányért, hiszen ugysincs mit takarnia, de azért hagy legyen fear a játék, majd egy gördeszkát a kocsi után kötnék és végig húznám a városon - mondandóm végére, szinte már láttam magam előtt Sebastiant, ahogy vörös arccal fürkészi az embereket, akik rajta röhögnek. - Je és persze én vezetném a kocsit - kacsintottam Lilire.
- Mondjuk akkor... Gwen, felelsz vagy mersz? - kérdeztem a mögöttem álldogálló srácot, de még mindig szédültem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése