- Szállj le Darrenről. – vetettem oda. Hogy merészeli egyáltalán ezt mondani róla, ha nem is ismeri?! Darren az, aki mindent tud róla. Ő az, aki mindig segített, ha baj volt. Nélküle nem tudom mit csináltam volna már számtalan helyzetben. Oldalpillantást vetettem a kacagó Zoera és Darrenre, akik vidáman nézegették az integető hóembert. Ujjammal végigsimítottam a hó gömbök felületén, majd dühösen fordultam Hemsworth felé.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyeneket mondj nekem?! Semmi, semmi közöd nincs, ahhoz hogy mit csinálok! Engem sem izgat, hogy kit dugtál meg két hét alatt, tehát megköszönnél, ha ugyanennyi érdeklődést mutatnál az én magánéletem után. – sziszegtem dühösen. Annyira szívesen vágtam volna a hülye fejéhez egy üveggömböt. Miért csinálja ezt?! Miért nem tudott egyszerűen elmenni mellettem és nem még jobban kínozni?! Hogy lehet valaki ekkora egy… büdös, szadista görény?!
Mikor ujjai a csuklómra fonódtak, kellemes bizsergés futott végig a testemen. Pár másodpercig döbbenten bámultam ezüstszürke íriszeibe, majd mikor megszólalt, kirántottam karomat a szorításából és ugyanazzal a lendülettel, egy hatalmas pofonnal gazdagítottam. De ennyi még nem volt elég… Kimerült, kétségbeesett voltam és szenvedtem. Minden erőmet összeszedve püföltem apró öleimmel Hemsworth mellkasát.
- Elegem van belőled! Elegem van! – sikoltottam dühösen. Miért?! Miért voltam ilyen hülye?!
Könnyeim lassan alácsorogtak arcomon.
- Gyűlöllek… - suttogtam magam elé erőtlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése