Mióta nem beszéltem Vivianaval, egyre több nő váltotta egymást az ágyamban. Szinte egymás után ugráltak be, aztán már dobtam is ki őket. Minek pazarolnék én egy órával többet egyetlen nőre is. Egyik sem érdemli meg, hogy akár csak rámosolyogjak. Amelyikkel meg együtt tölteném a napjaimat, a szíve aprócska szilánkjait söprögeti ki a szekrénye alól. Az előző héten annyira büszke voltam magamra és meg voltam elégedve tervem kivitelezésével. Most viszont, már csak azért kellenek az üres fejű libák, hogy ne gondoljak arra, mekkora bunkó voltam. Nem is értem, miért gondolkozok ennyit ezen, hiszen most is éppen két csaj van itt, és mind a kettő el van azzal foglalva, hogy a maradék ruhámat is leszedjék rólam. Ezek már elég gyakorlottak és jól is csinálják, csak... nem is tudom, egyik sem Viviana.
- Vége a sex órának - vágódott ki a szobám ajtaja, és egy szőke lányt láttam meg az ajtóban, akinek a fején mikulás sapka díszelgett. Jajj el is felejtettem Zoe mennyire rá van kattanva erre az idétlen ünnepre. De nem értm miért nem a legújabb hapsikájával járja Sydney utcáit, bármiféle fagyöngy után kutatva. És akkor ha ajándékot is vesz... sürgősen ki kell találnom, valami remekbeszabott programot, amit el is hisz. - Süketek vagytok, vagy annál a kócnál, amit hajnak neveztek a fejetek tetjén kell kibasszalak titeket a szobából? Remélem a szakszavak használatával megértitek... - mérte végig undorodva a mellettem terpeszkedő két lányt.
- Este folytatjuk csajok. Most menjetek - kacsintottam rá a két lányra, majd mind a kettőnek a fenekére csaptam és lesütöttem szemeimet, mielőtt Zoe megtalált volna ölni gyilkos pillantásával, amit egészen és összetéveszthetetlenül felém lövelt. - Szia Zizi - Kaptam fel a földről pólómat, majd becsattoltam övemet is.
- Olyan rég csináltunk már együtt valamit. Éppen itt az ideje - vigyorgott rám bűbájosan, miközben kislányos tűz csillogott szemeiben.
- Figyelj, Ziz, én... - kezdtem bele szánakozva, de mikor előhúzta két oldalas ajándék listáját, amit ma meg fog vásárolni, láttam, hogy végem van.
- Nem akarok én karácsonyi ajándékokat vásárolni. Az nem az én műfajom. Én csak kapni szeretem.
- Tudom, de idén kivételt teszel - vigyorgott rám bűbájosan, miközben maga előtt belökdösött az egyik hatalmas karácsonyi díszítéssel ellátott üzletbe.
- Ne mááár. Én a Halukához vagyok hozzá szokva - nyafogtam, de semmi esélyem nem volt, hogy innen kijussak, amíg ki nem húzgálta a listáján lévő ajándékok mindegyikét.
- Te elmész arra én meg erre - indult meg balra én pedig zsebre dugott kezekkel, cipőm orrát vizsgálgatva sétáltam az üzletben, a sok szar között, amik még arra se jók, hogy felfogják a port. Egyszer csak nagy erőkkel nekem csapódott valaki. Fel sem kellett néznem, hiszen a két héttel ezelőtti éjszaka óta, bőrének selymes illatát, bárhol felismerném.
- Vivi - nyögtem fel, majd kétségbeesetten méregettem a lányt. Most kellene mondanom is valamit? Nem, mert már látom, hogy miért vagyunk itt.
- Csak nem a nyálas képű egyetemista buzi hozott ide? - böktem lenézően Daniel vagy Darielle, vagy mit tudom én hogy hívják nyálas képű ficsúr felé, aki éppen Zoet ölelgette. - Remek. Ki engedte meg ezeknek, hogy szervezkedjenek? - Inkább lenyugszom. Nekem nem kellene ennyire kedvesnek lennem Vivianaval. Na váltsunk.
- És Niel, hányszor döntöttek meg? Az egész iskola tisztában van vele, hogy mekkora ringyó lettél egy hónap alatt. Tökéletes oktatásban vehettél részt - húztam kaján vigyorra ajkaimat. - Ne aggódj, majd veszek neked egy csomag óvszert karácsonyra. Nehogy felcsináljanak a stricieid - Istenem, miért kell olyanokat mondanom neki, amikkel még magamnak is fájdalmat okozok? Mielőtt elmehetett volna, a keze után nyúltam és visszahúztam. De semmit nem mondtam. Nem tudtam. - Jó ribanc leszel... - te vadbarom paraszt, mit művelek?
- Vége a sex órának - vágódott ki a szobám ajtaja, és egy szőke lányt láttam meg az ajtóban, akinek a fején mikulás sapka díszelgett. Jajj el is felejtettem Zoe mennyire rá van kattanva erre az idétlen ünnepre. De nem értm miért nem a legújabb hapsikájával járja Sydney utcáit, bármiféle fagyöngy után kutatva. És akkor ha ajándékot is vesz... sürgősen ki kell találnom, valami remekbeszabott programot, amit el is hisz. - Süketek vagytok, vagy annál a kócnál, amit hajnak neveztek a fejetek tetjén kell kibasszalak titeket a szobából? Remélem a szakszavak használatával megértitek... - mérte végig undorodva a mellettem terpeszkedő két lányt.
- Este folytatjuk csajok. Most menjetek - kacsintottam rá a két lányra, majd mind a kettőnek a fenekére csaptam és lesütöttem szemeimet, mielőtt Zoe megtalált volna ölni gyilkos pillantásával, amit egészen és összetéveszthetetlenül felém lövelt. - Szia Zizi - Kaptam fel a földről pólómat, majd becsattoltam övemet is.
- Olyan rég csináltunk már együtt valamit. Éppen itt az ideje - vigyorgott rám bűbájosan, miközben kislányos tűz csillogott szemeiben.
- Figyelj, Ziz, én... - kezdtem bele szánakozva, de mikor előhúzta két oldalas ajándék listáját, amit ma meg fog vásárolni, láttam, hogy végem van.
- Nem akarok én karácsonyi ajándékokat vásárolni. Az nem az én műfajom. Én csak kapni szeretem.
- Tudom, de idén kivételt teszel - vigyorgott rám bűbájosan, miközben maga előtt belökdösött az egyik hatalmas karácsonyi díszítéssel ellátott üzletbe.
- Ne mááár. Én a Halukához vagyok hozzá szokva - nyafogtam, de semmi esélyem nem volt, hogy innen kijussak, amíg ki nem húzgálta a listáján lévő ajándékok mindegyikét.
- Te elmész arra én meg erre - indult meg balra én pedig zsebre dugott kezekkel, cipőm orrát vizsgálgatva sétáltam az üzletben, a sok szar között, amik még arra se jók, hogy felfogják a port. Egyszer csak nagy erőkkel nekem csapódott valaki. Fel sem kellett néznem, hiszen a két héttel ezelőtti éjszaka óta, bőrének selymes illatát, bárhol felismerném.
- Vivi - nyögtem fel, majd kétségbeesetten méregettem a lányt. Most kellene mondanom is valamit? Nem, mert már látom, hogy miért vagyunk itt.
- Csak nem a nyálas képű egyetemista buzi hozott ide? - böktem lenézően Daniel vagy Darielle, vagy mit tudom én hogy hívják nyálas képű ficsúr felé, aki éppen Zoet ölelgette. - Remek. Ki engedte meg ezeknek, hogy szervezkedjenek? - Inkább lenyugszom. Nekem nem kellene ennyire kedvesnek lennem Vivianaval. Na váltsunk.
- És Niel, hányszor döntöttek meg? Az egész iskola tisztában van vele, hogy mekkora ringyó lettél egy hónap alatt. Tökéletes oktatásban vehettél részt - húztam kaján vigyorra ajkaimat. - Ne aggódj, majd veszek neked egy csomag óvszert karácsonyra. Nehogy felcsináljanak a stricieid - Istenem, miért kell olyanokat mondanom neki, amikkel még magamnak is fájdalmat okozok? Mielőtt elmehetett volna, a keze után nyúltam és visszahúztam. De semmit nem mondtam. Nem tudtam. - Jó ribanc leszel... - te vadbarom paraszt, mit művelek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése