Vivi&Sam

Vivi

Merev háttal, szoborszerű arccal és sajgó szívvel ültem a kanapén. Legszívesebben elrohantam volna valahova, ahol soha senki nem talál rám többet. De Ő pontosan ezt akarta… vagyis nem tehettem meg. Mindig mindent ellenkezően kell tennem, mint ahogy azt Ő elvárja…

Amíg a vörös hajú csaj kacarászott viszonylag nyugodt voltam a helyzethez képest. DE mikor Hemsworth beszélni kezdett, elakadt a lélegzetem. Minden egyes szó, amit kiejtett a száján, egyenlő volt egy késdöféssel. Már szúrt a szemem a könnyektől, de még tartottam magam. Nem sírhatok… nem szabad. Egyetlen egy szót sem szóltam. Még ha akartam se tudtam volna.

Valahogy… valahogy… mindig is tudtam, hogy csak szórakozik velem. És ezt el is fogadtam. Sőt, nem is zavart. Egyáltalán nem foglalkoztatott, hiszen addig is legalább nem unatkoztam. De most… most minden vágyam az volt, hogy zokogva vessem le magam a legelső hídról. Akkor nem érezném, ezt a mardos fájdalmat, ami levegőt venni sem enged.

Mielőtt végig folyhatott volna az arcomon, kitöröltem a könnyeket a szememből és lassan felálltam. Istenem, most segíts! A tőlem telhető leggúnyosabb mosolyra húztam ajkaimat.

 - Nos, akkor megnyugodtam. Már kezdtem megijedni, hogy te ott nem lévő érzelmeket képzelsz az egész helyzetbe. De úgy látom egy véleményen vagyunk azt illetően, hogy csak sex volt. De sajnos a ma esti adagot ki kell hagynom, mivel néha nekem is, és láthatólag neked is, szükségem van váltásra. – mondtam szánakozva, majd hátat fordítottam nekik és elindultam a lépcső felé, amin pár perccel előbb le is jöttem. Határozottan lépdeltem fel a Mayával közös szobánkig, de kezdeti lendületem csak az ajtóig tartott. Ott viszont erőt vesztve rogytam le az ajtó elő. Kitört belőlem a kétségbeesett zokogás… Kezemet a mellkasomhoz szorítottam és azt reméltem, ettől majd enyhül az az eszméletlen fájdalom, ami belülről égetett.

Sam

Felháborodottan húztam hátra fejemet, mikor Nate beleharapott tökéletes ajkaimba. Idióta! Fel akarja sérteni?!

Aztán saját problémáimról elvonta a figyelmemet a szobában tartózkodó másik két fél beszélgetése. Nate arcáról semmit nem tudtam leolvasni,  de ezt már megszokhattam. Viviana szeme azonban könnyben úszott. Mégsem engedte, hogy végigcsorogjon az arcán. Nathaniel meg ritka bunkó egy pöcs. Pár másodpercig elgondolkodva pillantottam a lépcső felé, amin a lány eltűnt, majd tekintetemet visszafordítottam Hemsworth felé. Lekászálódtam róla, majd kényelmesen helyet foglaltam a kanapén.

 - Egy fasz vagy, remélem tudod. – közöltem vele tárgyilagosan. – Azonban jól gondolom, hogy nem örültél annyira, hogy ezt kellett mondanod a tündérkének? – húztam fel egyik szemöldökömet.

 - Mesélj szépen Samy-néninek. Mit is érzel pontosan a csaj iránt? – pislogtam kíváncsian Natere. Ő is tisztában volt vele, hogy semmi hasznom nem származott volna belőle, ha bárkinek is tovább adom amit mond. És azt is tudta, hogy nem talál közel s távol egy másik olyan csajt, aki hajlandó elárulni neki, hogy mit érezhet most Viviana.

 - Nos. Beszélj.