- Szállj le rólam. Nem érdekel, menj egyedül. Csak menj innen, nem akarok látni senkit. – fúrtam arcomat a párnámba. Már megint rám jött a bőghetnék, Darren meg nem akar békén hagyni. Menjek vele vásárolni, meg segítsek kiválasztani, hogy kinek milyen ajándékot vegyen. Na, persze. Csak azt akarja, hogy végre kimozduljak. Bár van benne valami… már lassan két hete itt poshadok. Olyan vagyok, mint a mosott szar. És valószínűleg úgy is nézek ki.
Már csak arra eszméltem, hogy Darren lerántja rólam a takarót, aztán egy egyszerű mozdulattal felkap és elcipel a fürdőszobáig, ahol aztán rám csapja az ajtót egy „Tíz percet kapsz, hogy rendbe szedd magad” kijelentéssel.
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben a narancslevemet forgattam a kezemben. Nos, Sydneyben elég fura a karácsony. Minden ugyanúgy ki van díszítve és karácsonyi zene is szól, de egy szem hó sincs. Alig tíz fokkal hűlt le a levegő, szóval most olyan huszonkét-három fok lehet a hőmérséklet. Már ez lesz a harmadik karácsonyom Ausztráliában, de még mindig fura. Európában karácsonykor mindig mindent beborított a hó, az utcákon sült gesztenyét és forralt bort árultak. Ha beültél egy kis kávézóba, annyira meghitt volt a hangulat. De itt közel sem olyan. Az lehet, hogy itt is tombol a vásárlási láz, de nem tölt el olyan kellemes érzés, ha meglátom a boltokban a lehetséges ajándékokat. Hiányzik a hó… Lehet, hogy haza kéne utaznom apámhoz? Végül is a karácsony egy családi ünnep…
- Vásárolni. – jött a kurta válasz a mellettem sétálótól.
- Bővebben?
- Karácsonyi ajándékot vásárolni. – küldött felém egy pimasz mosolyt, majd kézen ragadott és behúzott az egyik hatalmas üzletbe, ami a város egyik különlegessége volt. Csak és kizárólag karácsony idején nyitott ki és csak karácsonyi cuccok voltak benne.
Kíváncsian követtem Darrent.
- Menj a hógömbökhöz, én megnézek itt valamit. – lökött meg óvatosan a srác az egyik távoli polcsor felé. Vállat vontam, majd elindultam a megadott irány felé. Mikor beléptem a polcok közé elakadt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt, ahogy a több ezer apró gömbön megtörik az ablakon beáradó fény és gyönyörű kristályos fényeket festett a padlóra és a falra is. Mosolyogva emeltem fel az egyik hógömböt. Annyira szép volt. Hetek óta most mosolyogtam először őszintén. Ámulva bámultam az apró tárgyat, miközben lassan lépkedtem hátrafelé. Pár lépés után azonban neki ütköztem valakinek. Kezemből majdnem kiesett a gömb.
- Ohh, sajnálom, nem figyeltem… - fordultam hátra egy bocsánatkérően, de amint megpillantottam azt, akit majdnem letaroltam arcomról szabályosan lehervadt a mosoly. Összeszorítottam fogaimat, hátrébb léptem, majd szó nélkül hátat fordítottam neki és visszasétáltam a polchoz.
Nem lehetett volna végre egy szép napom?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése