- Imádnád? Erősen kétlem. Szerintem minden erejével azon lenne, hogy tönkretegye az idegeidet. Hidd el ő aztán nem válogat. Be kéne zárni valahova… - mondtam finom mosollyal a szám szélén.
- Hát kérlek ha éppen valami középiskolás liba nem próbálja eltenni őket láb alól, akkor változó programjuk van. Vizsgaidőszakban például ki se mozdulnak a lakásból. Aludni is csak naponta 3 órát. Nem valami üdítő élmény szóról szóra bemagolni az 1974-es törvény 6 § 4 bekezdésének, C pontjában mi áll. Nem kimondottan élvezetes ha engem kérdezel. – fintorodtam el, majd tekintetemmel követtem a kezemet, ami a lány arcáról a nyakára kalandozott. Kissé oldalra billentettem a fejemet, majd úgy néztem vissza rá. Érdekes helyzet. Mondhatnám ezt is. De nem éppen az. Számtalanszor végződött már így egy estém. Persze a szüleim beetetését kivéve. Na, azt még egyszer sem játszottam el. De meg kell hagyni élveztem. Csak nem akarok ott lenni, mikor anyán megtudja, hogy én meg a „barátnőm” szakítottunk. Fogadjunk, hogy már Zoe esküvői ruháját tervezgeti. Borzalmas. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire naiv. De a legjobb, hogy még apám is bevette az egész mesét. De istenem… én meg a nősülés. Nem is az a lényeg, hogy még csak 19 vagyok, hanem inkább ez az elkötelezettség és aranykalitkás hűség. Nem, nem épp nekem való. Sőt, meglehetősen ellenszenves nekem az egész. Anyám meg nyugodtan szörnyülködhet, hogy egyik gyereke sem lett olyan amilyennek ő azt eltervezte. Bár ha unokákra vágyik, csak szóljon Samnak.
- Nem is tudom… csak nincs kedvem egyedül lenni és ha már itt vagy… - húztam féloldalas mosolyra ajkaimat, majd elhúzódtam a lánytól és visszadőltem a saját ülésemre.
- Esetleg neked lenne valami ötleted? Ha gondolod még Shakespearel is segíthetek, hiszen ugye azt nem szeretnénk ha megrovást kapnál. És történetesen van pár hasznos könyvem is. – vontam vállat, miközben beindítottam a motort.
- Nos, megfelel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése