- Mit mondtál? - kaptam rá a tekintetemet. - Egyetlen embernek van engedélyezve, hogy Zizinek hívjon, és az nem te vagy Christian drága - mondtam vigyorogva a srácnak. - Téged hogy becéznek a Chrisen kívül? A Christina sokkal jobban állna neked - kacsintottam rá vicccelődve. Miért néz? Miért kell még neki is mindent nehezebbé tennie.
- Egyébként én szerettem a szőkét... most foggalmam nincs mi lesz velem, míg ez le nem nő - tekertem egy tincset ujjamra, majd vállat vontam. Miért néz még mindig? Hihetetlen. Ennyire még ő sem lehetett zavarban. Hiszen felnőtt férfi... és zavarban van. Nem mintha én nem lennék, csak én megtehetem. Ellentétben vele, aki még mindig boci szemekkel engem bámul. Akkor ha ő nem, majd én kezembe veszem az irányítást.
Ahogy lefelé sétáltunk, megfogtam kezét és behúztam magam után egy kihalt részre és neki dőltem a falnak. Pár percig tekintetemet ajkai és szemei között jártattam, de aztán megállapodtam száján és egyre közelebb hajoltam hozzá. Egy apró csókot leheltem szája szélére, majd megcsókoltam. Nem is tudom miért lett olyan hirtelen vége, de mikor pihegve elváltam tőle, egy magabiztos mosolyt varázsoltam arcomra.
- Most már nem kell zavarban lenned. Én is megtettem... ne aggódj Chris köztünk marad - kacsintottam rá, de mikor megfordultam nem tudtam anélkül elmenni, hogy ne csókoltam volna meg mégegyszer... Te jó isten mit művelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése