Massie

Mess

Nem hiszek neki bevallom. De Brendon Darwin hűséges? Ugyan már. Az előző mondatából kiindulni is lehetetlennek tartom az egészet. Úgysem tenné meg. Nem olyan fajta. Az leheteten. Hagytam ,hogy megcsókoljon, hagytam ,hogy az ágra fektessen és fölém ágaskodjon. Jelen pillanatban ez érdekelt a legjobban. Most semmi nem zavart volna ,éppen magammal veszekedtem fejemben.
- Brendon nem tennéd meg és csak rontanál az egészen... Tudom ,hogy megcsalnál ,ne tagadd. De ,most ünnepélyesen megkérlek,. Könyörgöm ne tedd. - Csókoltam ,meg és ez most nem egy szimpla csók volt. Hanem bizalmam egy pecsétje. Talán jobb lett volna otthon maradni. Talán jobb lenne most otthon garázdálkodni és csicskáztatni a cselédeket, vagy a koliban unatkozni. De akkor is élveztem a helyzetet. Fogalmam sincs mióta ,de én most bevallom szerelmes vagyok Brendonba. Nem tudom ,hogy lehetek ekkora barom ,de tényleg az vagyok.
- Húsz perce még azt mondtad undorító vagyok. - Haraptam bele ajkaimba. - Tudsz róla ,hogy rettentő gyorsan változtatod a nézőpontjaidat? - Boxoltam bele játékosan nagy izmos vállaiba. - Komolyan bazi nagy bicepszei vannak. És most valahogy azt is a magaménak tartom. Hé ez így nem jó. Segíííítség bunkó Massie.
- Ugye tudod ,hogy mostantól se leszek az édes kis irányítani való libuska? - Kérdeztem a fölém magasodó sráctól ,miközben elmeredtem szemeibe. Komolyan lehet valaki két perc alatt szerelmes? Na ezt most fejezd be. Hülyeséget csinálsz. Ez egy idióta barom. Súgta az egyik oldalam ,de a másik nem engedett ,egyetlen nemleges mozdulatot sem...