Bal jobb, bal jobb, jobb, jobb... bal, bal... nem ez így nem jó. Így még járni se lehet.
- Te Gwen, mi is jön a bal után? - kérdeztem Gwent összeráncolt szemölgökkel, majd méregetni kezdtem mezítelen lábejeimet. - Te hallod még a cipőmet is elhagytam. Nem csoda... de hát én tudom. Gweneal! Én tudom melyik a bal lábam! - jelentettem ki vigyorogva és még tapsoltam is volna magamnak, ha nem kellett volna két kézzel támasztanom a falat, ami egyenesen a lány koleszba vezetett. - Te, hallod, az itteni falak mind a lány koleszba vezetnek? Vagy azok utak? Áh, mindegy - legyintettem a srácnak, majd belöktem magam előtt az ajtót és rámosolyogtam a csajokra.
- Brendon, Sebastian ti nem is vagytok csajok.... nem számít. Asztala viszta babyk. És még nem... - Ebben a pillanatban azonban elvágódtam a földön és arcom találkozott a helyiség hideg padlójával. - De igen, most estem el - röhögtem fel, majd négykézláb indultam meg a lányok felé. Ég valami...
- Ti is érzitek? Ez a rihadt cigi... - szívtam bele mégegy utolsót a szivarba, majd a füstöt közvetlen Viviana pofikájába fújtam. - Semmi vész, csak a tenyerem volt - röhögtem még és betelepedtem a kanapéra.
- Szállsz le róla - löktem arrébb Gwent Zoeról, de aztán az lett a vége, hogy hárman gurultunk le a kanapéról. Zoe, Viviana meg én. Ahogy feltámaszkodtam rávigyorodtam az alattam fekvő két lányra.
- Csak nem születésnapom van? - néztem vigyorogva a két lányra, de aztán megszédültem és ismételten a padlóra zuhantam, ha nem lettek volna ott a lányok, hogy a mellüknek vágódjak. Nagyon jó, fel se kelek innen. Ők se, ugyanis átkaroltam a derekukat és mélyen magamba szívtam az illatukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése