- Induuuuulj-junk - kiáltotta el magát Nathaniel, majd egyik karját vállamra helyezte, míg másik kezét felemelte és minden szembejövőnek integetett, arcáról pedig le sem lehetett vakarni azt az elégedett mégis kómás vigyort.
- Azért magadhoz térhetnél - támogattam el ajtóig. - Este kilenc van és bárhogy is számolok, tizenkét órád volt józanodni - forgattam meg szemeimet, ahogy megláttam mit művel ez a nagyon szerencsétlen. - Nathaniel... itt vagyok - szóltam rá ingerülten Nathanielre, aki éppen az ellenkező irányba haladt vigyorogva.
- Zoe, mióta nőttél ekkorára? - motyogta a srác és átölelte az egyik hatalmas oszlopot a fogadóban. - Héééé, ne fuss már el. Hogy józanodjak ki, ha egész nap ilyen incsi-fincsi rágcsát rágtam? - pislogott rám nagy szemekkel Nathaniel, majd kipakolta zsebeit, amik tele voltak rágógumival... drogos rágógumival.
- Na, jó. Így nem jössz sehova - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Naaaaaa, ne legyél ilyen gonosz anyuuuuu, szobafogságra ítélsz? Egyedül? Tudod, hogy külön-külön sem bírom a kettőt, nem hogy együtt - nézett rám Nathaniel hatalmas boci szemekkel.
- Indulj az autó felé - adtam meg magam. - De ne le a pincébe! Nateeee
- Hi, gyerekek - köszöntem unottan a többieknek, miközben Nate-et elhúztam a szembejövő fák elől.
- Hagy öleljem már meg őket - nyavajgott a mellettem álló fiú. - Héééé ti is itt vagyok? Hát nagyon jóóóóó! Csáó csicskák! - röhögött Nate. - Zoeka adjál nekik rágót.
- Nate, szedd már le rólam a kezeidet. A rágó a kocsiban maradt. És senkinek nincs rá szüksége - mondtam megróvóan, de nem is érdekelte, mert csak tovább kereste kabátom zsebeiben.
- Én feladtam vegyétek át! Nem bírok vele - fakadtam ki és Nate-et neki löktem Sebastiannak és Brendonnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése