Mióta Emma átment a másik gimibe, enyém lett az egész hálószoba. Imádtam, hogy dupla annyi szekrényem van mint másoknak, így nem kell olyan gyakran selejtezni a ruhatáramat. Van hely az új dolgoknak, de a régieket is megtarthatom. Nagyon rossz szokásom, hogy nagyon kevés olyan ruha van, amit egy alkalomnál többször is felveszek. De hát ha megtehetem miért ne? Miért kellene kétszer is felvennem ugyan azt a ruhát, mikor az üzletek kirakataiban, naponta divatosabbnál divatosabb és trendibb darabok jönnek ki a legmárkásabb gyártóktól?
Ma reggel is, már hajnali hétkor nem tudtam aludni, így felpróbálgattam a régi cuccaimat, hogy átválogassam őket és új helyet keressek nekik a "süllyesztők" egyikében. Igen, a süllyesztő szó Zoe Crawford szótárával megegyezett a szekrénnyel. Fél kilenc felé már majdnem végeztem, úgy döntöttem ideje felöltözni. Felvettem egy világos, szűk farmert és egy fekete hosszított inget, ami mell alatt egy ugyan csak sötét övvel volt behúzva és egész mélyen belátást engedett dekoltázsomra. Hagy legyen ma gyerek nap a pasiknak.
Lassan elindultam lefelé a lépcsőn.
- Mindenkinek szép reggelt! - vigyorodtam el és olyan voltam mint egy energiabomba, ugyanis arcomról le sem lehetett vakarni a bárgyú vigyort és a kanapéra is inkább vetődtem mint ültem.
- Szóval gyerekek. Kinek hogy telt a reggelje? - kérdeztem még mindig a többieket, de ahogy megérkezett a bunkó hím osztag, megforgattam hamuszürke íriszeimet és végig nyúltam a hosszú kanapén.
Na, ezek is olyanok mint a rossz házasok.
- Tudtommal Ausztráliában vagyunk, nem Olaszban. Ott élnek ennyire kicsapongó életet a szerelmesek. Még jó, hogy itt nincs tányér, félő lenne azt vágnátok egymás fejéhez. Nem kell félreérteni, Sebastianért nem lenne kár - kacagtam fel gunyorosan, majd Brendon lábára pakoltam a sajátjaimat.
- Emma? Nem is tudtátok, hogy lelépett az én kis aszisztám? Ha jól tudom átment a másik gimibe. Nem tetszett neki, hogy Sebastian nem vele táncolt a partyn. De mondjuk így jobban járt, nem száradtak le a kezei, Mr. Patkányképűtől - küldtem Sebastian felé egy negédes mosolyt, majd Mirára néztem.
- Nem is szoktam drogozni - tiltakoztam vehemensen. - Gwen hibája volt, ő tett valami szart az italomba. Most meg Nate-el szerencsétlenkednek valahol. Tegnap este óta együtt leléptek, azóta nem láttam őket.
- Gyerekek, én nem félek semmitől - húztam ki magam büszkén majd néztem a többiek képét, akiknek tudomásom szerint elég sok fóbiája volt. Én így hogy veszek részt a bátorságpróbán? Sajnos nekem kell levezetnem a játékokat - mondtam vigyorogva, majd az éppen kinyíló ajtó felé kaptam tekintetem:
- Nathaniel Cole Hemsworth! - tágultak ki pilláim, ahogy megláttam az ajtóban álló srácot. - Mi az isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése