- Hát nem csodálom - túrtam bele hajamba, mert szó mi szó én sem voltam nyugodt és minden percben úgy kellett vissza fognom magam, nehogy az arcom felvegye egy érett paradicsom színét.
- Lehet, hogy éppen egy színű, de Amarilla legalább fél fejjel magasabb nálam. Én meg ahelyett, hogy nőnék összefelé megyek - panaszkodtam a srácoknak, majd eltátottam számat és hallgattam miket nem beszélnek.
- Srácok, engem nagyon hidegen hagy, melyik nőcskével szórakozgatnátok az ágyatokban. Mi lenne, ha olyan témát választanánk, ami mindenkit érdekel? - pislogtam rájuk angyalian. Na, az a téma nem biztos, hogy Darren Welles és az én magánéletemnek kellett volna lenni.
- Meg - válaszoltam szűk szavúan, majd azon gondolkoztam, hogy is tereljem el a témát. - De ha már itt tartunk, elmesélhetnéd nekünk, Amarilla miért is választotta azt a nagyon szerencsétlen vadbarmot, egy élsportoló helyett? - vontam fel szemöldököm érdeklődőn. - Pont van annyi időnk, hogy meghallgassuk ezt a történetet... - És addig sem kell Chrisre figyelnem. Igen, ezt már csak magamban tettem hozzá. Attól, hogy nem mutattam én is zavarban voltam. De ezt nem kell tudnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése