Zoe

- Ha ki akarsz szabadulni, keresd meg a kulcsot - vigyorogtam bájosan a férfire, majd szabadon maradt kezét dekoltázsomra helyeztem és kínzó lassúsággal lefelé húztam, amíg el nem értem szoknyám peremét, ahol megakadt a kulcscsomó. - Nézd, ezt kerestük - mondtam pimaszul, miközben lefejtettem róla ingjét és műkörmeimmel végig szántottam mellkasát. - Akkor mi legyen? Szeretnéd ha elengednélek? - kérdeztem fülébe suttogva a szavakat, de közben már el is engedtem és kezei újra szabadok voltak. Nyomtam egy gyors csókot szájára, majd kipattantam a kocsiból és gondolkodtam, vajon melyik kulcs nyithatja a Rendőrörs bejáratát. 

- Segítessz? - néztem ártatlanul a férfire, majd ahogy kinyotta előttem az ajtót elindultam az irodájába, magam után húzva őt is. - Vannak a cellákban? Engem nem zavar a közönség, csak lehet jobb lenne először kettesben - mondtam huncutul vigyorogva, és ahogy leértünk Christian irodájába, íróasztaláról lesöpörtem a földre a cuccokat és én ültem helyükbe. Lábaimat keresztbefontam, de ahogy elkezdtem kigombolni szoknyámat, elbizonytalanodtam. Pár percig csak megkövülten néztem a férfire. Az egyik percben még én is vadul vágyom rá, de a másikban már nem akarok tőle semmit? Nem értem magam. Ha még tovább álldogál ott az ajtóban, esküszöm elmegyek. Miért nem jön már ide? Lehet, hogy hülyeséget csinálok, ha tovább itt maradok. De miért is csináltam ezt? Mert unatkoztam, mert kellett ma estére valaki, és mert Nate végre nem rendez lépten nyomon féltékenységi jelenetet, ha bárkire rámosolygok. Christian pedig... nem is tudom. Csak jó lenne kipróbálni vele. Rá kell jönnöm, hogy egy ribanc vagyok. Mit szépítsek azon, amilyen valóban voltam egykor? A káros szenvedélyekkel élő, beteges, modell csajból, soha nem lesz tökéletes lány, mindig ott lesz az előéletem, amit már nem tudok elfelejteni. Változni nem tudok, csak elnyomom magamban azt, aki valóban lennék.

- Christian, baj van? - sétáltam oda a férfihoz, és végig simítottam mellizmain, melyek gyönyörűen domborodtak apró selymes tenyereim alatt. Sokáig néztem a szemébe és tétováztam mit kellene tennem... de megcsókoltam, és már nem tudtam gondolkodni, csak hátráltam vele az íróasztalig...