Hosszasan integettem a távozó házaspár után és arcomról próbáltam levakargatni az este folyamán felragasztott bájvigyort. Belefáradtak a mosolygós izmaim is.
- Hogy ezek mennyit tudnak kérdezni - sóhajtottam egyet, mikor Darren visszasétált mellém. - Anyád jó, hogy éppen csak azt nem akarta tudni, hogy milyen színű melltartót hordok... - mondtam gúnyosan, majd megittam a maradék pezsgőmet, amire eddig időm sem jutott, ugyanis minden percben letámadtak egy kérdéssel.
- Szóval, ki is volt az a Sam? - kérdeztem érdeklődve, miközben a poharam peremén köröztem mutatóujjam hegyével.
- Mit csinálunk most, hogy végre nyugi van? Gondolom akkor az alku itt véget is ért, én pedig mehetek vissza Shakespearrel randevúzni - húztam kesernyés mosolyra ajkaimat, de azért szememben egy kis huncutság csillant. Inkább bevállaok egy egyest, de most semmi kedvem nincs ott possadni a könyvtárban. Élveztem Darren táraságát, és még mindig nem hervadt le arcáról az a csábító félmosoly. Hihetetlen, hogy nem zsibbadnak el az arcizmai.
- Visszaviszel a suliba? - kérdeztem, majd felálltam az asztaltól és kisétáltunk az autójához. - Egy estére egész jó volt a barátnődnek lenni. Nem tudom tovább bírnám-e - nevettem fel csilingelő hangomon, majd kedvesen elmosolyodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése