Lora

Hülye kérdésre, mi mással lehet válaszolni, mint hülye válasszal? Hogy kérdezhet tőlem ilyet, hogy bízhat-e bennem? Ez se normális. Komolyan mondom... bizalom. Mi az? Felelőtlenül kiejtett szó, amit magunk se hiszünk. 

- Bízhatsz - biccentettem egy egész aprót és felnéztem szemeibe. Most miért néz így rám? Ha én kitalálok valamit, nincs senki és semmi ami eltántoríthat tervemtől. Most sem leszez másképp. Ugye Lora? Ugye LORA?  Gondolatban jól fejbe vágtam magam, majd küldtem egy angyali mosolyt Sebastian felé. Nem kell neki tudnia, hogy ennek a játszmának egy győztese lehet, az pedig nem más mint én.

- Na, induljunk Mr. Hősszerelmes - eresztettem meg egy gúnyos mosolyt, de még mielőtt visszamentem volna Norához, aki ugyis hisztizni fog, ahogy azt a legtöbb liba tenné,Sebastian felé fordultam. - És még valami. A kiscsaj nem tudhatja meg, hogy felveszed - Rendben, eddig minden tökéletes. Sebastian belement. Lehet, hogy nem is fogok mindent elmondani neki Zoeról. Végülis, akkor én mivel fogom kikészíteni? Nem osztozkodom. Nehéz munka árán - ami egy hosszú női csevejt takar nálam - sikerült hozzá jutnom ezen piszkos és sokak szerint már rég múltba veszett információkhoz. 

- Norah - kiáltottam oda a lánynak, hogy most már ideje, hogy rámfigyeljen. - Sebastian szeretne neked mondani valamit. Sebastian, halljuk - fordultam vigyorogva a srác felé, és miközben a csajnak beszélt ajkait figyeltem. Hát biztos, hogy nem sorolnám a legnyomoroncabb pasik közé, akik idejárnak. De mennyire lenne jó ötlet feldühíteni Nathanielt? Te jó ég, még azt sem tudja, hogy itt vagyok, de már azt tervezem, hogy a barátnőjét, hogyan juttatom vissza Amerikába. 

- Merre romantikázik Nathaniel és a szőke ringyó? - kérdeztem Sebastiant, miután a rágómat teljesen észrevétlenül Nora hajába ragasztottam. Ugyse fogja észrvenni. Túlságosan el van azzal foglalva, hogy Sebastian éppen elmagyarázza neki, hogy majd meg fogja fektetni. Istenem, ez is csak egy hülye picsa, akinek az a lényeg, hogy az ellenkező nemű kiszemeltjének, lógjon valami a lába között. Látom előre, hogy nem leszünk mi jóba...

- Szóval, kerítsük elő Nathanielt. Már egész biztosan hiányozhattam nekik. Különben is pár szép régi emléket fel kell emlegetnem a csaj számára - mondtam egy diadalittas mosollyal, miközben a tavalyi karácsonyi vacsorára gondoltam. - Mostantól él a fogadás. Kezeket összekulcsolni... - kacsintottam a két fiatalra, és élveztem, hogy úgy csálnak mindent, ahogy én azt parancsba adom. Jó hely lesz ez... látom előre. Még se akarok elmenni.