Lora

- Most úgy beszélsz, mintha nem tudnék anélkül élni, hogy megtudjam az ocsmány nevedet - küldtem a lány felé egy negédes mosolyt, de legszívesebben agyonvertem volna. Mi az, hogy beszól nekem? Komolyan, ezek itt mind el vannak tájolodva. Nora. Ízlelgettem a nevet. Fenomenális, olyan mint egy orosz pornósztrá neve. Most erre mit mondjak? Az én nevem legalább normális. Sőt, több mint normális. A Lorát még szeretem is, illik is hozzám, de ha valaki megtudja, hogy a második nevem az, hogy Hailey és így fog hívni, egészen biztos lehet benne, hogy az nap látta utoljára a lenyugvó napot. 

- Lora Hemsworth. Neked elég annyit tudnod, hogy főnök asszony - köptem gunyorosan a lánynak, majd elindultam fel az emeletre. Harmincnégy? Na jó, inkább meg se szólalok. Ennél rosszabb már ugysem jöhet, hacsak nem rózsaszín az ágyneműm. Miután ez a Nora bement, félénken bekukucskáltam az ajtón. Semmi nem volt rózsaszín. Nagyon helyes. 

- Neked ki mondta, hogy az lesz a te ágyad? - vontam fel kérdőn szemöldököm és csípőre vágtam vékony kezeimet, miközben szememmel meg tudtam volna gyilkolni ezt a csajt. Ez is félre értés lehet. Miért vele lennék egy szobában? Túl sok volt mára a miértekből. 

- Az az én ágyam lesz. Most pattanj le onnan - jellentettem ki ridegen, ellenmondást nem tűrő hangon, majd a kis bőröndjeit, ledobáltam az ágyról és a saját sporttáskámat tettem le rá. - Na már most, a közelébe sem jössz a cuccaimnak, különben megbánod. Fogtad? - ráncoltam össze kérdőn szemöldököm és ledobtam magam az ágyra. Éppen vettem volna elő telefonomat, hogy tájékoztassam anyámat erről a fatális tévedésről. Holnapra intézzenek nekem külön szobát, ugyanis nem vagyok hajlandó itt maradni. Ez a liba is visszakaphatja az ágyát. Mikor meghallottam a nevemet, lassan és megvetően néztem fel a srácra. Ez is kinek képzeli magát? Mehet a partra cukrot osztogatni a kis gyerekeknek, azok talán még szóba is állnának vele. Már csak az a flúgos unokabátyám hiányzik, az édes kedves barátnőjével, akinek a puszta jelenlététől megbolondulok. Esküszöm ha azok is ide mernek tévedni, kidobom őket az ablakból. Elég szép magasan vagyunk. Nem élnék túl. 

- Az attól függ kinek - jegyeztem meg megvetően, miközben hajamat hátra dobtam, ne lógjon folyton a szemembe. - Untatsz. És lenne egy kérdésem. Mikor lépsz le? - fujjtam rágómból egy újabb lufit és azt pukkasztottam ki, amíg ez elmesélte élete történetét. 

- Legjobb? Legjobb modelje? Igen, úgy is nézel ki mint egy buzeráns model aki éjjel-nappal a kifutókon rohangál - villantottam ki hibátlan fogsoromat. - Ha pasi kell, elhiheted, hogy nem fogok először rohanni - mondtam egy újabb erőltetett vigyorral, ami inkábbvicsorra hasonlított. Na jó, azért ha jobban megnézzük, jó fajta modell lenne belőle. Szánalom, hogy ilyen kopott ósdi szöveggel próbál hódítani. Beújíthatna, mert félő, hogy az evolúció megindul visszafelé fejlődni az idiótaságaitól.