- Jó reggelt - köszöntem Christiannak és kezemben már ott gőzölgött egy nagy csésze fekete kávé. Magam köré csavartam egy plédet, majd felálltam a kanapéról és felültem az íróasztal tetejére. Néztem Christian álomittas arcát, de nem akartam megszólalni, hiszen csak elrontanék mindent. Amíg nem mondok semmit, nem történhet semmi. Amíg minden ennyire csendes és nyugodt, mi baj lehet? Annyira fáradt vagyok, hogy gondolkodni sem tudok. Szegény srác... most haggyam kétségek között? Nem túl sokat beszéltünk tegnap este. Így is már egy órája azon gondolkozom, hogy miért hiányzik annyira, hogy magához öleljen és újra... befejeztem a gondolkodást. Ilyen perverz gondolatokat. Te jó ég mi van velem... Tekintetemet még mindig nem tudtam levenni Christianról és ahogy végig mért egész testem beleremegett. Hozzám sem ért, és ilyen hatással van rám? Nem lehet... És ha ő nem is akar több alkalmat? Én minden kétséget kizáróan élveztem. Lehet itt kellene befejeznünk.
- Gondolkoztam - kortyoltam bele egy kis idő elteltével a kávéba, amibe most a szokásos egy kanál cukrot sem tettem bele, így teljesen keserű volt és félő volt, hogy éhgyomorra még hányni is fogok. Nagyon jó. - Nem tudom jó ötlet-e. - sütöttem le szemeimet és kavargatni kezdtem az italt. - Ha elvállalom, persze csak délutánonként és hétvégén tudnék itt lenni és az azt jelentené, hogy túl sokat lennénk egymás közelében. És nem tudom, hogy az jót tenne-e nekünk. Legalábbis nekem. Így is össze vagyok zavarodva... Nem arról van szó, hogy nem élvezem a veled együtt töltött időt, csak félek, hogy milyen következményei lehetnek... - magyarázkodtam a srácnak, majd mikor elém sétált felnéztem rá és neki dőltem meztelen mellkasára.
- És ha hülyeséget csinálunk? - kérdeztem megilletődötten Christ, majd felnéztem rá, de aztán lepattantam az asztalról, és visszadobtam a plédet a kanapéra, és elkezdtem ruháim után kutatni. El kell mennem innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése