- Szóval neked tetszik a helyzet - vigyorogtam Vivianara, aki éppen a nyakamra adott egy csókot. - Hééé, ne menj el. Máshova is adhatsz - húztam fel ütemesen kétszer egymásután szemöldökömet, miközben piszkos vigyor terült el ajkaimon. - Zoe? Jééé, te is itt vagy? Te is adhatsz csókot - szóltam az alattam fekvő lánynak. - Azért mondhatsz ám valamit.
- Mondanék, ha kapnék levegőt. Nate, szállj le rólam - nyöszörögte Zoe, majd legurultam róla és hátamat neki támasztottam a kanapénak.
- Dehogy kapsz Sebastian. Tudod mennyit kellett nekem egy ilyen rohadt szálért melőznom? - kérdeztem a srácot. Igaz, hogy semmi megerőltető munkát nem végeztem, de mégis csak be kellett szerezni, meg kellett szervezni a találkozót, elrejteni, aztán elfogyasztani. Ezez kviszont megerőltetőek voltak. Habár inkább csak a pénzem bánta. Lebukni lehetetlenség lett volna. A tanárok mind hülyék és azt hiszik, csak az alkohol teszi és a kollégiumban egyébként sem tehetnek ez ellen semmit. Ha meg mégis, majd beszélünk az én jó apámmal, aki elintézi, hogy a diákok legálisan drogozhassanak. Ebben egyetlen egy bökkenő van, ő ezt nem tenné. Előbb küldene el javítóiintézetbe, aztán meg babysittert állítana mellém. Nem hiányzik az nekem. A javítóba meg kakaót sem lehet inni, mert drognak számít. Katasztrófa. - Haver, fejezd már be. Ne szokj rá, nem bírná a kis tunya szervezeted - röhögötem Sebastianon, aki még a csikket próbálta meggyújtani. Ahogy fejembe hatalmas fájdalom hasított, pár percig muszáj voltam lecsukni szemeimet. Ez idő alatt Sebastian rögtön unatkozni kezdett és belerúgott a lábamba.
- Állítsd le magad, mert a tökeidet letépem - üvöltöttem rá a srácra, majd megragadtam farmernadrágját és lerántottam magam mellé, így most elterülve feküdt a kövön. - Na, Sebastian ne játszd a macsó gyereket, mikor be voltál szívva nem emlékszem, hogy rugdostalak volna. De azért legközelebb emlékeztess, hogy tegyem meg - túrtam bele fáradtan hajamba.
- Gyerekek, akkor ki mitől is fél? - masszíroztam halántékomat, de mielőtt még észbekaphattam volna egy hatalmas rühes dögöt hozott Amira. Amira? Hogy lehet ebből is kettő? Nem is, négy van belőle, ha már mindenki másból kettőt látok... nem, ennyire nem lehetek fáradt. A macskát tökéletesen észretudtam venni. Teniszlabda méretűre tágult szemekkel figyeltem, ahogy lomhán elnyúlik a csaj kezeiben.
- Nehogyidehozod! - hadartam kétségbeesetten a szavakat, majd felpattantam a földről és magam elé rántottam Vivianat.
- Persze Zoe, te röhögj csak - grimaszoltam a lánynak. Tudni kellett rólam, hogy a világon az egyetlen dolog amitől rettegek, az a macska. A közönséges házi macskák. Erre most beállítanak eggyel.
- Viviana védj meg - cincogtam, ahogy magam előtt tartva a lányt hátráltam a falik. Na, még ez a rohadt helyiség is kicsi!
- Vigyétek már ki! Vigyétek ki! - néztem farkasszemet a rühes döggel, ami még rám is nyávogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése