Éppen skerült magamra vennem fehérneműimet és a szoknyámat, mikor valaki nagy vidáman berobbant az iroda ajtaján. Ki a franc ez? Ez nem Amarilla. Hála az égnek. Ha időben sikerül a hajamat visszafestetnem szőkére, ami nem túl valószínű, hiszen a fodrásznál csak két hét múlva kaptam időpontot, akkor lett volna esélyem, hogy ne így induljon ezzel a kapcsolatom. De hát kit érdekel?
- Hi - köszöntem el egy lenéző biccentéssel a kis csajtól és éppen ebben pillanatban sikerült megtalálnom rózsaszín toppomat és a fekete melegítő felsőmet. Most pedig amilyen gyorsan csak tudok, lelépek innen. Ahogy a tükörben igazítottam hajamat, éreztem, hogy Chris az ölébe húz.
- Még jobb. Alig várom, hogy holnap elújságolja mindenkinek, hogy lefeküdtünk. Ennyit arról, hogy ez az egész titokban marad... - sójahtottam lemondóan, majd neki dőltem Chris mellkasának és kezemmel beletúrtam a férfi sötétbarna hajába, úgy húzva le magamhoz.
- Már ugyis mindegy. Megpróbálom elkerülni a húgodat, hátha akkor elfelejti ezt a kis találkozást és nem fogja elmondani Amarillának. Mindegy... - egy apró csókot leheltem Chris szája sarkába, majd élénken csillogó szemekkel néztem fel rá. Még mindig megbabonázott a közelsége. Pár perc múlva azonban erőt vettem magamon és kiszálltam öléből.
- Majd találkozunk - mosolyodtam el alig láthatóan, majd elindultam vissza az iskolába. - Szia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése